Nem tartjuk célravezetőnek az MDF által javasolt főispáni szék bevezetését. Hogy tanácsi vb-titkárnak vagy főispánnak nevezünk valakit, az teljességgel mindegy – nyilatkozta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Heti Hírnök című napilapnak adott interjújában.
Igaz, ez a beszélgetés nem most, hanem 1990. augusztus 8-án jelent meg, amikor Orbán Viktor még liberális volt, s büszkén vállalta, hogy az általa és hívei által azóta megtagadott és megrágalmazott Göncz Árpádot a Fidesz javasolta köztársasági elnöknek. Az említett interjúban erről Orbán Viktor azt mondja, hogy „Göncz Árpád személyével egyetértünk, annál is inkább, mivel eredetileg a Fidesz ötlete volt az írót javasolni erre a tisztségre. Becsületes, korrekt embernek tartom”.
Azóta eltelt harminckét év, nagyot változott a világ, én például Göncz Árpádot holtában is tisztelem, és Orbán Viktor az, akit nem tartok sem becsületes, sem korrekt embernek, sőt, ami a főispáni szék bevezetését illeti, továbbra is az egykori Orbán Viktorral értek egyet: nem tartom célravezetőnek. Hogy finom legyek.
A főispán és vármegye szavakról az embernek a Horthy-rendszer jut az eszébe, csodálkoznék, ha a fideszesek nem így volnának ezzel. Ezeknek a kifejezéseknek a használata számomra abba a folyamatba illik bele, amelyet Orbán, meg a hozzá hasonlóan becstelen, inkorrekt kollégája a Horthy-korszak tisztára mosása érdekében folytat – nota bene, ennyit arról, hogy Orbán zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen. Aki ugyanis zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, az nem tartja kiemelkedően nagy államférfinak Horthy Miklóst, a kormányába nem kér föl miniszternek olyan embert (Lázár Jánosról beszélek), aki a tömeggyilkos Horthy kenderesi sírjára virágot vitt, továbbá aki zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, az nem hozza vissza a Horthy-rendszerből ismerős közigazgatási kifejezéseket.
S már megint hülyének vagyunk nézve: azzal próbálják lenyomni a torkunkon a főispán és a vármegye szavakat, hogy ezek ősi magyar történelmi megnevezések – holott csak a Horthy-rendszer restaurációja folyik.
De akkor nem is értem, hogy Orbán miért áll meg félúton?
A megyei önkormányzatok elnökeit nevezzék át alispánnak, a járási vezetőkből legyenek szolgabírók, a vidéket járják megint kakastollas csendőrök, a közterület-felügyelőket pedig hívják ismét ugyanúgy, mint régen: pandúroknak.
Hiszen ez lett Orbán Viktorból, a hajdan radikálisan liberális, demokráciapárti, a Nyugat iránt elkötelezett fiatalemberből is: Európa utolsó pandúrja, aki először üt, és csak utána kérdez. Egy megkérgesedett lelkű, fegyelmező üzemmódba állt pandúr, aki összevont szemöldökkel járkál fel és alá a gondjaira bízott területen, mert abban a hiszemben van, hogy az az övé.
Pedig nem. Ez nem Orbán Viktor országa. Még akkor sem, ha 2-3 év múlva népszavazást ír ki a Magyar Királyság visszaállításáról, V. Károly néven megkoronáztatja Habsburg Károlyt, ő maga meg beül a kormányzói székbe. Gondolom, most ezt tartja célravezetőnek.