képzőművészet;Tihanyi Bencés Apátság;

Öt vallomás az ellopott koponyáról

Idén ünnepeljük Joseph Haydn születésének 290. évfordulóját, ám az Esterházy Alapítvány felkérésére megszületett kortárs tihanyi kiállítás felhangja inkább morbid.

Amikor az ezredforduló idején Varga Imre bazaltból és aranyozott krómacélból készült alkotását, Az alapítót úgymond statikai okokból eltávolították a tihanyi apátság elől, majd a Csokonai-liget egy diszkrét szegletébe helyezték, lehetett gyanakodni, hogy I. András király szobra egy harmincéves háborút veszített el. Varga Imre 1972-es tihanyi kiállításával robbant be a nemzetközi köztudatba, ám a településnek ajándékozott, invenciózus alkotásával sokan sosem tudtak kibékülni. 2001-ben aztán az apátság előtt – igaz, kicsit odébb, mint ahol Varga Imre szobra eredetileg állt – felállították I. András és Anasztázia királyné valamivel konvencionálisabb, fehér mészkőből készült szobrát. Bohdan Korzs szobrász és Turik Oleg építész alkotásának ma különleges jelentőséget ad, hogy az alternatív történelem híveinek is hirdeti: Anasztázia ukrán hercegné volt, és annak idején a Kijevi Rusz és a Magyar Királyság szoros és nagyon baráti diplomáciai kapcsolatot ápolt egymással. (Az emlékművet Jurij Bohuckij ukrán kulturális és művészeti miniszter avatta fel.) Mindenesetre unikális, hogy Tihanyban ötven méteres közelségben két köztéri szobra is található I. Andrásnak.

Persze a bencés rendet nem lehet azzal vádolni, hogy idegenkedne a kortárs művészettől: az apátság bővítésének egyik célja épp egy kortárs galéria kialakítása volt. S ha már elkészült, rögtön a közepébe is vágtak: az Esterházy Alapítvány felkérésére újra összeállt a The Rest in Peace képzőművészeti formáció, hogy egy rejtélyes esetre reflektáljon: ellopták Haydn koponyáját. Persze az eset nem ma történt: a zeneszerzőt 1809-es halála után sebtében, szerény körülmények között temették el a Bécset megszálló Napóleon asperni veresége után, és mikor 1820-ban felnyitották a sírját, hogy méltó temetést rendezzenek neki, döbbenten konstatálták, hogy a fej eltűnt. És hogy még abszurdabb, legyen a történet: Haydn hiányzó koponyáját pótolták valakiével. Az ellopott, majd visszavásárolt eredeti koponya végül 1954-ben tért vissza Haydn sírjába. A történet osztrák és magyar művészeket is inspirált: Harminchárom változat Haydn-koponyára címmel Esterházy Péter a Bárka Színháznak írt színművet, amelyet tavaly az Örkény Színház is bemutatott.

A velencei biennálét is megjárt Keresztes Zsófia már-már polgári forradalmat sejtet polisztirol, üvegmozaik szobrával, amely sírban hagyott Haydn parókáját, a korabeli arisztokrácia jelképét idézi meg. Keresztesi Botond szürrealista képpárja utazásra invitál Haydn koponyája körül, múltbeli töredékekre építkezve. Szinyova Gergő karikatúraszerűen megformált képpárja részben reflektál a kiállítótérben bemutatott, XX. századi Haydnkopf mellszoborra is. Borsos Lőrinc (Lőrinc Lilla és Borsos János) 2016-os installációja ugyanakkor emléket állít annak az ismeretlennek, aki akaratán kívül a koponyáját kölcsönözte a zeneszerzőnek.

Infó:

Ereklye – Haydnkopf. Tihanyi Bencés Apátság (I. András tér 1.)

Kiállító művészek: Keresztes Zsófia, Keresztesi Botond, Lőrinc Lilla, Borsos János, és Szinyova Gergő. Kurátor: Zsikla Mónika

Látogatható: szeptember 30-ig