- Visszaüt a rezsiharc: ahol a szolgáltatók nem költenek fenntartásra, ott borítékolható a vízellátás összeomlása

Az elmúlt hetekben súlyos vízhiány volt tucatnyi Pest megyei településen. Mint arról beszámoltunk, emiatt június utolsó és július eső napjaiban vízkorlátozást rendeltek el például Budakalászon, Csobánkán, Nagytarcsán, Pécelen, Pilisborosjenőn, Pomázon, Solymáron, Szentendrén, Ürömön. Alapvetően a locsolásra, autómosásra és a medencék feltöltésére vonatkozott a nappali órákra elrendelt tilalom. E rendelkezéssel és azzal, hogy a vízhiánytól szenvedő településekre vizet szállítottak, ideiglenesen úrrá lettek a nehézségeken.

Ám az érintett városok és falvak vezetői tudják, hogy településük kánikulai vízellátása továbbra se megoldott, s a következő években akár még a mostaninál is kínzóbb vízhiánnyal kell majd megküzdeniük. Ezt a lapunknak – névvel vagy név nélkül - nyilatkozó illetékesek ugyanazon okokkal magyarázták. Valamennyien elmondták, hogy a főváros környéki városok és falvak lélekszáma ugrásszerűen nőtt az elmúlt évtizedekben, s ezzel nem tartott lépést a településeken a vízhálózat korszerűsítése, kapacitásbővítése. Ráadásul a vízfogyasztás a lélekszámnövekedésnél nagyobb mértékben emelkedett. Ennek oka, hogy a főképp a fővárosból kiköltöző új lakosok az átlagosnál magasabb jövedelműek, így a vízfogyasztásban is többet engedhetnek meg maguknak, mint az átlag. Így gyakran automata öntözőberendezéssel locsolják a kertjük gyepét és dísznövényeit, emellett portájukon kisebb fürdőmedencét építenek vagy állítanak. Ezzel divatot is diktálnak, s az őslakosok közül is egyre többen követik példájukat.

Mindezt megerősítette a legutóbbi vízhiányt talán leginkább megszenvedő Solymár kormánypárti polgármestere, Szente Kálmán.

– tudtuk meg nagyközség első emberétől. Szente elmondta, hogy a rendszerváltás idején Solymáron 6 ezren laktak, mostanra viszont 11 és félezresre hízott a település. Ezzel itt se tartott lépést a vízhálózat korszerűsítése. Ráadásul a hatvanas-hetvenes években lefektetett eternitcsövek rosszul bírják terhelést, így gyakoriak a csőrepedések. Szente Kálmán szerint a hálózat felújítása a községet ellátó Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) dolga lenne, nem az önkormányzat „sara”, hogy ez a munka eddig nem indult el. Szente viszont arról értesült, hogy a 91 százalékban állami tulajdonú DMRV készül egy beruházásra, ami egész évben megoldja Solymár és számos más, közeli település stabil vízellátását.

Megkérdeztük erről a DMRV vezérigazgatóját, Virág Lászlót, aki ugyan előbb nem akart nyilatkozni, ám később annyit elárult, hogy a zrt. valóban belefog a céggel szerződésben álló és a nyári vízhiánytól szenvedő települések vízellátó rendszerének korszerűsítésébe. A pályázati támogatásból megépülő,

Hogy a kivitelezőipart különösen sújtó infláció miatt az évekkel korábban megállapított 16 milliárdos forrás elegendő lesz-e a terv maradéktalan megvalósításához, abba a vezérigazgató már nem ment bele.

Nemcsak a DMRV látja el vízzel a fővárosi agglomeráció vízhiánytól szenvedő településeit, s arról nem tudunk, hogy a többi szolgáltató belefog-e hasonló méretű kapacitásbővítő beruházásba. Viszont több, a térségben dolgozó, névtelenül megszólaló szakember elmondta, hogy

Volt, aki megjegyezte: az indokoltnál olcsóbb vízszolgáltatás nem ösztönöz arra, hogy takarékosan bánjunk a vízzel.

Van olyan Pest megyei település, ahol részben a vízellátásba bukott bele az önkormányzat vezetése. A fővárost keletről határoló Nagytarcsán 2020 őszén a képviselőtestület feloszlatta magát. A képviselőknek vitája volt Rimóczi Sándor fideszes polgármester pandémia idején meghozott, egyszemélyes döntéseivel, de az önfeloszlatáshoz az is hozzájárult, hogy a községben a víz gyakran kevés és ihatatlan, mivel koszos és magas a mangán- illetve a vastartalma. A koronavírusjárvány miatt csak most vasárnap tartják meg az időközi választást, s ezen a volt polgármester már nem indul. A Fidesz függetleneket támogat, a másik oldalon „Otthonunk Nagytarcsa” zászló alatt indulnak független jelöltek, tudtuk meg utóbbi csapat egyik tagjától, Berna-Pataki Szandrától. Mindkét team választási programjának fontos eleme a vízellátás megoldása. Hogy a korábbi vezetésnek volt-e erre terve, azt nem sikerült kideríteni, Rimóczi Sándort hiába kerestük, a távozó faluvezető elérhetetlen volt.

Amúgy Nagytarcsa lakosságnövekménye is rendkívüli:

Berna-Pataki Szandra három éve költözött ide párjával, s a közgazdász végzettségű asszony volt az egyik szervezője annak az idén februárban tartott tüntetésnek, ahol a helybéliek az egészéges és elegendő vízért demonstráltak. Az önkormányzat az elmúlt télen szolgáltatót váltott, korábban a Dél-Pest Megyei Víziközmű üzemeltette a helyi rendszert, azóta a Fővárosi Csatornázási Művek. Hogy az FCSM milyen tervet dolgoz ki a vízszolgáltatás javítására és az mennyibe kerül, azt még senki se tudja. Berna-Pataki Szandra szerint az önkormányzat elég tehetős ahhoz, hogy a részt vállaljon a költségekből, hisz a község az ipari adóbevételeknek köszönhetően

Akad azért a fővárosi agglomerációban olyan település, ahol a vízhálózat fejlesztése lépést tartott az erősödő igényekkel. Ilyen Érd, ahol most sem volt szükség vízkorlátozásra. Pedig itt is jelentős volt a lélekszám gyarapodás: 2003-ban 57 ezren, most 75 ezren lakják Érdet. Ráadásul a város vízfogyasztása hektikus: az év nagy részében naponta 12 500 köbmétert vételeznek a helybéliek, ez kánikula idején felmegy 23 000 köbméterre. Hogy nincs fennakadás, az annak köszönhető, hogy a térség önkormányzatai, valamint a francia Veolia tulajdonában lévő Érd és Térsége Víziközmű Kft. komoly korszerűsítéseket hajtott végre az elmúlt évtizedekben. Csőzik László, Érd ellenzéki összefogással megválasztott, független polgármestere elmondta, hogy a korábbinál hatékonyabb szivattyúkat kapcsoltak a rendszerbe, új tároló medencéket építettek, 8 kilométer hosszon pedig nagyobb átmérőjű csövet fektettek le (utóbbit a Svájci Alap támogatásával). Noha Érd magasabban fekvő utcáiban is esett a víznyomás a csúcsidőszakokban, a másfél bar-t valamennyi háztartásban biztosítani tudták.