Komoly vitánk volt tegnap otthon arról, hogy - megfogadva a kéretlenül érkező takarékossági tanácsot -, csap alatt mosogassunk-e vagy továbbra is a mosogatógépben. A látszólag bagatell kérdés szinte kettéosztotta a családot, de hát kis hazánkban láttunk már hasonlót, amikor hirtelen más politikai platformra helyezkedett apa és fia, s még ma is vitatkoznak. No de egy mosogatógépen?
Jólétünk fokmérője lett egykoron, hogy meg tudjuk-e venni az akkor még luxusnak számító berendezést. Hitelből, de megvettük. Majd 20 év után cseréltük. A másodiknál már számított, hogy milyen szinten programozható, van-e rajta eco-program. Soha meg nem fordult a fejünkben, hogy felhagyjunk a használatával, de most itt a kérdés: a fogyatkozó víz a nagyobb baj, vagy a dráguló áram?
A mosogatás kérdése fel sem merül, ha a kormány nem jelenti be, hogy csökkenti a rezsicsökkentést - sőt mellé ijesztő adatokat is sorolt az átlagon felül fogyasztóknak. Lassan egy hete már, hogy csak úgy röpködnek a számok. Akárcsak a devizahiteleknél anno. Akár a kis túlfogyasztás is (árfolyamemelkedés) hatalmas tehernövekedéssel járhat. Nem a fél, az egész ország számol. Fogalmam sincs, hogy milyen megfontolásból dobta be a kavicsot a vízbe a kormány ilyen módon, de ha megijeszteni, megdöbbenteni akarta a népét, az sikerült.
Valójában most sem tett másképp az orbáni csapat, mint korábban számtalan esetben. Hányszor szembesültünk váratlan adóemelésekkel, elvonásokkal - kezdve a magánnyugdíjpénztárakkal - úgy, hogy legrosszabb álmunkban sem fordult elő: ez bekövetkezhet. Aztán, mint a címlapos sztoriknál, kiírták a bejelentés végére, hogy a részletek később érkeznek. Addig pedig minden érintett hadd főjön a levében.
A mostani helyzetet a kényszer szülte, a pénzszerzés kényszere. Ki tudja, hány helyen lyukas már a költségvetés, az év eleji osztogatás a feje tetejére állított mindent, az uniós pénz pedig nem érkezik. Jár ugyan, de a kormány makacssága miatt nem adják ide.
A legújabb pénzbehajtási hullám a katával kezdődött, ahol a 450 ezernyi alacsony adómértéket választóból szeretnének harmadannyit csinálni. Hogyan, miért, ki maradhat, kinek kell kilépnie, és milyen új cégformát választhat? Egy szűkszavú magyarázat alapján kell átértékelnie a múltat és jövőt annak, aki nem csak a lakosságnak szolgáltat. (Kivéve a taxisokat, akiket valószínűleg csak azért hagytak a kedvezményezetti körben, hogy a többieknek legyen kire mutogatniuk.)
A rezsi persze kicsit más. Naponta cikkeztünk róla, hogy ilyen módon fenntarthatatlan, súlyos százmilliárdok kellenek a szolgáltató megsegítésére, meg hogy takarékoskodni kellene. A kormány most lépett, de adós a magyarázattal és a részletekkel: például lesznek-e kivételek, hiszen a fogyasztói paletta elég színes. Most a kormány szondázza, hogyan tudna - legalább kommunikációs szinten - a legjobban kijönni a maga teremtette csapdából. A rezsibiztos szerint értékelik a tömegével érkező javaslatokat. Úgy tűnik, a saját ötletük a pénzszerzés módja volt, a többit tőlünk, fogyasztóktól várják.