Halfeldolgozóból a Tour-sikerig

Rögös úton haladt végig Jonas Vingegaard pályája, mire megnyerte a Tour de France országúti kerékpárversenyt. Portré a dánok új üdvöskéjéről.

Érzelmes pillanatokkal indult és záródott a Tour de France országúti kerékpárverseny, amelyet Jonas Vingegaard nyert meg. Az idei francia körverseny Dániából indult, a hivatalos csapatbemutatón pedig a 25 éves kerékpáros könnyekig meghatódott, miután a sokezres közönség a nevét skandálta Koppenhágában. Vasárnap is hasonló jelenetsorok játszottak le Párizsban, ott azonban fülig érő mosollyal nyugtázta a közönség szeretetét.

Vingegaard Dániában látta meg a napvilágot, ahol a legnagyobb tengerszint feletti magasság 173 méter, azaz kisebbfajta csodának is betudható, hogy ő napjaink legjobb hegyimenője. Gyermekként több sportágat kipróbált, beleértve a kézilabdát, az úszást, a tollast vagy a focit. Utóbbiban törékeny testalkata miatt nem találta meg a számításait. Tíz éves volt, amikor édesapja elvitte megnézni a dán körverseny egyik szakaszát, amelyet otthonuktól nem messze rendeztek. Ekkor kezdett el maga is kerékpározni, az viszont korántsem volt egyértelmű, hogy profi lesz belőle, ugyanis termetének nem kedvezett a sík, szeles vidék.

Vingegaard-t szülei minden évben elvitték nyaralni, 2009-ben Horvátországba látogattak el, ahol kiderült, milyen jól tud "hegyet mászni".

„Bár kicsi volt, sorra elkapta a többi kerékpáros turistát. Először velem kerékpározott, és sokat beszélt. Én viszont mondtam neki, csend legyen, mert nem kapok levegőt” – emlékezett vissza Claus, az édesapa.

A következő évben Svájcban nyaralt a család, Vingegaard pedig a tévéképernyőre tapadva nézte a Tour de France-t. Meg is kérte édesapját, vigye el oda, hogy ugyanazokat az emelkedőket mászhassa meg, mint amit Alberto Contadorék. A család 2013-ban látogatott el a legendás Alpe d'Huezhez, ahol Jonas több nagy hegyre is feltekert. „Láttuk, hogy van benne valami, a képessége a hegyekben egyértelmű volt” – magyarázta az édesapa.

Első versenyén felállt a dobogóra, aztán azonban várattak az átütő sikerek. Utánpótlás és junior versenyeken soha nem sikerült nyernie, nagy ritkán kapaszkodhatott fel a dobogó alsó fokaira.

Tizenöt éves volt, amikor beiratkozott az ikasti sportiskolába, nem sokkal ezelőtt azonban egy sérülés következtében megfogalmazódott benne, nem akarja folytatni a kerékpározást. Ekkor édesanyja, Karina ultimátumot adott neki, ha nem folytatja, akkor nem mehet a sportiskolába, így Jonas a folytatás mellett döntött.

„Első és utolsó alkalom volt, hogy abba akarta hagyni a kerékpározást. Nem tudom, mi változott meg benne akkor. Nem lett fizikálisan erősebb, mégis egyre másra jöttek a sikerek. Bekerült az utánpótlás-válogatottba, és ezután nem volt megállás” – emlékezett vissza Karina.

Vingegaard 18 éves volt, amikor a ColoQuick dán kontinentális csapat kiszúrta őt, és leigazolta. Ezen a szinten ugyanakkor nem lehet megélni a kerékpározásból, így aztán szereztek neki munkát egy halfeldolgozó üzemben.

Pályafutása akkoriban megtorpant, ám lett pozitív hozadéka is. „Nem mondanám, hogy lusta voltam, de nem mindig én edzettem a legtöbbet. Ugyanakkor akkor volt több motivációm az edzésre, ha délelőtt dolgoztam” – sommázott a kerékpáros.

„Hiányzott a szervezettség az életéből, és rendszerint sokára aludt el” – mondta a ColoQuick akkori menedzsere, Christian Andersen.

Vingegaard két éven át, reggel hattól délig a nyelv-, és tőkehalfiléket pakolta. „Szerettem a halgyárban dolgozni, pedig hajnali ötkor kellett kelnem. Valójában nagyon pihentető volt, nem kellett semmire gondolnom. Csak tőkehalat és nyelvhalat csomagoltam, és intéztem a papírmunkát” – mondja Vingegaard, aki a kemény munka megtanította a profi kerékpározáshoz szükséges fegyelemre.

A dán kerékpáros a ColoQuick csapatánál ismerte meg párját, Trine Marie Hansent, aki ott dolgozott marketingmenedzserként. A 34 éves nő 2020-ban adott életet Frida nevű kislányuknak, aki a párizsi befutó után hosszú perceket töltött Vingegaard kezében és a kamerák kereszttüzében.

Dániában egyébiránt nem szokatlan, hogy a feltörekvő kerékpárosok halgyárban dolgozzanak, így tett annak idején Michael Valgren is, aki jelenleg az EF Education First versenyzője.

„Ez nem ideális munka nekünk, mert sokat kell állni, guggolni egy hideg szobában” – vélekedik a 30 éves bringás, aki úgy gondolja, a civil munka abbahagyása tette számukra lehetővé, hogy magasabb szintre lépjenek.

Vingegaard 2019-ben vált profivá, ekkor igazolta le a Jumbo-Visma csapata, ebben az évben pedig a lengyel körversenyen meg is szerezte első szakaszgyőzelmét. 2020-ban indult először háromhetes versenyen, a Vueltán az ő segítsége is kellett ahhoz, hogy Primoz Roglic győzni tudjon. A figyelem középpontjába aztán tavaly került, amikor Roglic feladta a Tour de France-ot, Vingegaardból pedig hirtelen segítőből első számú ember lett. A rá nehezedő nyomás ellenére második lett Tadej Pogacar mögött. Idénre fordult a kocka, a legyőzhetetlennek vélt szlovén versenyzőt 2 perc 43 másodperccel utasította maga mögé.