A jogállamisági rendelet 2021. január 1-jén hatályba lépett. A nemzetközi és a hazai sajtó most éppen azt találgatja, hogy Orbánék megegyeznek-e Brüsszellel az uniós pénzek folyósítása ügyében? Azt szinte mindenki elfelejti, hogy ezek a tárgyalások nem a tagállamokkal folytatott, egyébként szokásos egyeztetések. A nevezetes rendeletet ugyanis kifejezetten szankciós céllal hozták létre. A jogállamiság tényleges helyzete hazánkban a támogatások megvonását indokolja, de a bizottsági eljárás kimenetele mégis kétséges. Nem zárható ki, hogy Ursula von der Leyen – a szokásos módon – ismét meghátrál, és nem rendelnek el pénzügyi korlátozásokat a demokratikus alapértékek magyarországi helyreállítása érdekében.
Ma már a rendelet végrehajtásának a részletszabályai is tisztázottak, és azt sem mondhatjuk, hogy idén áprilisban az EU elhamarkodottan lépett. Jó tíz évbe telt, amíg megelégelte, hogy egyik tagállamában az uniós adófizetők pénzét egyszerűen ellopják, s a kormány az állami korrupció már-már lebonthatatlan hálózatát hozta létre. Ennek ellenére az Európai Bizottság a jogállamiság helyzetét értékelő idei jelentésében is csak „aggodalmakról” szólt és udvarias „ajánlásokat” tett nyolc kiemelt kérdésben. E dokumentumot egybevetve a magyar kormány július 7-én közzétett négypontos megállapodási javaslatával, látható hogy az köszönőviszonyban sincs a jelentéssel. A magyar kormány ijedtségét ugyanakkor jól jelzi, hogy a Fidesz politikusai az elmúlt hetekben szinte állandóan a közeli megállapodásról beszéltek. Ezek szerint már az Európai Ügyészséghez való csatlakozás sem ördögtől való, a – nehezen komolyan vehető – Korrupcióellenes Munkacsoportról szóló kormányhatározat pedig már meg is született. Ez utóbbiról elég annyit mondani, hogy a munkacsoport vezetőjét a jelenlegi igazságügyi miniszter nevezi ki és a tagok többségét delegáló politikusok maguk is miniszterek.
A jogállamisági rendelet
Az európai jog nem igazán bővelkedik szankciókban. Az „alapító atyák” abból indultak ki, hogy az integráció a demokratikus országok önkéntes társulása, s e közösségben egyetlen tagot sem kell a jogszabályok betartására kényszeríteni. A konszenzusra épült rendszer évtizedekig működött, de kiderült, hogy Brüsszel – csekély szankciós eszközeivel – a politikai kalandorok „pávatáncával” nem igazán tud mit kezdeni. A szerződés 7. cikke ugyan hatékony lehetne (felfüggeszthető a jogsértő tagállam uniós szavazati joga), de a folyamat bonyolult és hosszadalmas, ezért Magyarország esetében – bár ez az eljárás régóta csörgedezik – nem valószínű e szankció alkalmazása. A több tucatnyi kötelezettségszegési ügyben hasonló a helyzet. A Bizottság jogi álláspontja általában nem vitatható, ám a beadványairól csak néhány év késéssel szokott dönteni az Európai Unió Bírósága (EUB). Ráadásul az elmarasztaló ítéleteket (a bírságokat is beleértve) soha nem a kormány, hanem a költségvetés, vagyis a magyar adófizetők pénze bánja.
Ezért nyugodtan nevezhetjük történelminek a jogállamisági rendeletet, ami viszonylag könnyen alkalmazható, ennél fogva meglehetősen hatékony eszközt adott a Bizottság kezébe. Amennyiben a biztosok testülete megállapítja, hogy valamely tagállam a jogállami elvek megsértésével veszélyezteti az Unió költségvetési érdekeit, akkor maga léphet fel a jogsértő ellen. Ez azt jelenti, hogy az általa nevesített korrekciós intézkedések megtételéig az adott tagállamnak az összes „brüsszeli” alapból járó kifizetéseit felfüggesztheti. Jogsértő magatartásnak minősülhet például az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése, a közbeszerzési eljárások korrupt manipulálása vagy a nyomozó- és vádhatóságok nem megfelelő működése. Fontos körülmény, hogy a bizottsági döntést a Tanácsnak is meg kell erősítenie. Ehhez azonban nincs szükség egyhangúságra: elegendő a tagállamok minősített többségének a Bizottságot támogató véleménye.
Ismert, hogy az EUB elutasította a lengyel és a magyar kormány kétségbeesés diktálta keresetét, amelyben vitatták a rendelet jogszerűségét. Ezért indokolt a kérdés: miért van szükség a magyar kormány és Brüsszel között zajló újabb tárgyalásokra, a hónapok óta tartó „levelezésre”? A jogállamiság magyarországi felszámolása egész Európa számára bizonyított tény: ezt az EUB jó néhány döntése, az Európai Parlament elsöprő többsége, az Európa Tanács Velencei Bizottsága és számos neves jogtudós sokszor megerősítette. Az újabb időhúzás egyetlen elfogadható magyarázata, hogy a jogállamisági rendelet az eljárási szabályokat is rögzíti. Így a bizottsági eljárásban a védekezés joga az európai normákat rendszeresen semmibe vevő magyar kormányt is megilleti.
Komolytalan felajánlások
Mint utaltunk rá, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a július 7-i kormányinfón azzal a bombasztikus hírrel lepte meg hallgatóságát, hogy a kormány elfogadta az Európai Bizottság álláspontját. A négypontos javaslat azonban csak kommunikációs blöff: a jogállamisági vita részleteit nem ismerők félrevezetését szolgálja. A kormány például vállalja, hogy az egyetlen ajánlattevős közbeszerzési eljárások arányát 15 százalék alá csökkenti. A közbeszerzések EU által kifogásolt hazai rendszere ezzel nem fog megváltozni, de az biztos, hogy az ELTE portaszolgálatának ellátására az eddigieknél többen pályáznak majd a jövőben. A 35 évre szóló autópálya-koncesszió odaítélése Mészáros Lőrinc és Szíjj László közös érdekeltségeinek viszont továbbra sem kifogásolható, mert ők – két másik ajánlattevővel szemben – nemes versengésben győztek.
A magyar kormány második javaslata arról szól, hogy a korrupciós büntetőügyekben legyen helye bírósági jogorvoslatnak az ügyészség döntéseivel (ilyen például a nyomozás elrendelése, illetve megtagadása vagy maga a vádemelés) szemben. A bírói kontroll erősítése a büntetőeljárásban alapvető fontosságú kérdés, de az igazságszolgáltatás csúcsain ettől még elfogadhatatlan marad a helyzet. Az Európai Bizottság idézett jelentése szerint az Országos Bírói Tanács (OBT) szerepét az Országos Bírósági Hivatal (OBH) ellenőrzésében és hatalmának ellensúlyozásában szabályozással is erősíteni kellene. Az OBT a bírák önigazgatási szervezete, amely a rendes bíróságok központi igazgatását felügyeli. 14 bíró tagját a bírák küldöttértekezlete titkosan, szavazattöbbséggel választja meg, s a tagok ellentételezés nélkül, bírói munkájuk mellett látják el tisztségüket. Az OBT által „felügyelt” szerv vezetője, vagyis az OBH elnöke viszont a Fidesz embere, miután őt a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlési képviselők kétharmada választja, ráadásul 9 évre. A Bizottság nem tartja normálisnak azt sem, hogy a leköszönő alkotmánybírák automatikusan kinevezhetők kúriai bírónak, illetve, hogy Magyarországon a Kúria elnöke olyan jogász is lehet, aki a megválasztása előtt semmiféle bírói gyakorlattal nem rendelkezett.
A Brüsszelnek tett ígéretek komolyságát talán leginkább a július 7-i hármas számú vállalás jelzi. Eszerint a kormány az általa kezdeményezett jogalkotást megelőzően a társadalmi egyeztetésekre a jelenlegieknél több időt fog biztosítani. Ehhez képest a kisadózó vállalkozók tételes adójának (kata) módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlésnek 2022. július 11-én nyújtották be. A legkevesebb félmillió ember létbiztonságát alapjaiban veszélyeztető jogszabály parlamenti elfogadásának dátuma pedig köztudottan 2022. július 12-e. Mindezek fényében a negyedik ígéret már szót sem érdemel, miszerint az uniós források jelentős részét az energiafüggetlenség növelésére kívánják fordítani. Az éppen összeomló költségvetés árnyékában a vállalás nem-teljesülését természetesen Brüsszel álnokságával és az ellenzék aknamunkájával fogják magyarázni.
Hogyan dönt az Európai Bizottság?
Az egyszerűbbnek látszó megoldás az Orbán-kormánnyal való megegyezés bármi áron. Kétségtelen tény, hogy az orosz agresszió miatt – 1945 óta először – egész Európa háborúban áll és nagy szükség lenne a 27 tagállam egységére. Ám még ez sem elég indok arra, hogy a Bizottság – kompromisszum-kényszerre hivatkozva – újra meghátráljon a jogállamiság ügyében. Ellenkezőleg: Ursula von der Leyen végre beláthatná, hogy az európai egység egy közismerten korrupt, mostanában már a „fajok keveredéséről” is szónokló politikussal nem hozható létre. Az eljárás korrekt lefolytatásának viszont az EU jövője szempontjából különösen nagy lenne a jelentősége. Az uniós polgárok elhinnék, hogy a Brüsszel által sokszor hangoztatott magasztos elvek a gyakorlatban is működnek, és a – Putyin, illetve Orbán hatalmát tíz évig stabilizáló – merkeli csődpolitika 2022-ben véget érhet.
Természetesen a hazai ellenzéki szavazók sem akarják, hogy Magyarország több milliárd eurós támogatástól essen el. Azt viszont joggal várják a Bizottságtól, hogy felelősen döntsön, és az EUB által is megerősített jogállamisági rendeletet annak első alkalmazásakor ne járassa le. A pénzcsapok megnyitását pedig – a magyar kormány bohózatba illő „vállalásai” helyett – jogszabályokba foglalt, így számon is kérhető, valódi garanciákhoz kösse.
2022. július 20-án a Népszava az elsők között tudósított arról, hogy az Európai Bizottság a magyar kormány eddigi javaslatait nem fogadja el. Az igazságügyi miniszternek küldött újabb levélben pedig – a hírek szerint – már a várható szankciókat is kilátásba helyezte. A részletek nem ismertek, de talán mégis van remény a felelős döntésre.
