Ha eddig nem is féltünk, mindenesetre tartottunk attól, ami most bekövetkezett: az Európában kialakult béke és nyugalom durva felrúgásától. Amit eddig szinte senki nem volt képes elképzelni vagy elhinni. Kipróbálni meg főleg! A hosszan kialakult és elkényelmesedett életmóddá rögzült ártatlan és naiv nemzetközi bizalom – ha mégoly szkeptikus volt is némelykor – most elveszett.
„Si vis pacem, para bellum” (Ha békét akarsz, készülj a háborúra! – P. F. Vegetius Renatus, 389). Igaz! Ez is történik.
Orbán Viktor is megijedt. A fejében ég a piros lámpa és szól a vészcsengő.
Magyarország is készül a háborúra, Orbán Viktor is készül. No, ezt a készülődést ő nem most kezdte, már régen háborúzik. Küzd, harcol és védelmez. Hol „Brüsszel” ellen, hol a „nemzetközi baloldal” ellen, hol Gyurcsány és Soros ellen, de politikai életeleme mindenképpen a háború. Bár folyton a béke fontosságáról beszél. Mintha galambhangú karvaly lenne. Igaz, azt is mondta, hogy „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok!”
Hát legyen! Figyeljük!
Az oroszok ukrajnai katonai agressziójának megindulása óta Orbán Viktor azt hirdeti, hogy nekünk ki kell maradnunk ebből a háborúból. Holott tudható és ő is tudja, hogy ez lehetetlen. Már csak a földrajzi szomszédság okán is. Nem is maradunk ki. Pár hete éppen azt tette, amit korábban a választási kampányküzdelem hevében az egyesült ellenzék, de főleg Márki-Zay Péter szájába hamisított a kormánymédia: „magyar katonákat küldene Ukrajnába”. Hát, éppen ő küldött magyar katonákat Ukrajnába. Mindjárt nem is bakát, hanem magát a vezérkari főnököt, Ruszin-Szendi Romuluszt. Egy egész csapat élén! Nyilván annak egyeztetésére az ukrán vezérkarral, hogy miképpen maradhatunk ki ebből a háborúból.
Magyarország háborús készülődése más „frontokon” is zajlik. NATO csatlakozásunk óta (1997), most kerültünk először közel (1,6 százalék) ahhoz az előírt és vállalt kötelezettséghez, ami a GDP 2 százalékában határozza meg éves hadi költségvetésünk arányát (2017-ben még 1 százalék volt). Ha azonban ezt a számítást nem valami nemzetközileg elfogadott (pl. dollár) egyenértéken kalkulálja a PM, akkor a KSH szerinti több mint 10 százalékos hazai forint inflációval számolva az már nem annyi.
A NER háborús készülődése mindenesetre komplex folyamat. Ennek keretében nemcsak osztrák fegyvergyárat vásároltunk, hanem bőven megtámogattuk rendeléseinkkel a cseh, német, amerikai és svéd hadiipart is. De sikerült olyan honvédelmi minisztert is találni a tárca élére, akinek saját vagyoni háttere kitűnő, sőt nélkülözhetetlen alapot (pénz, paripa fegyver) kínál erre a felelős stallumra. Hiszen nemcsak pénze, azaz 35 évre koncedált kaszinói vannak, de paripája is (vagongyár), sőt kinevezésekor fegyvergyára (Aerospace cseh repülőgépgyár) is volt. Nem is lehetett kétség afelől, hogy ez a „Mars hungaricum” lőn a magyar háborús készülődés legfelkentebb motorja.
Hadászatilag így megizmosodva és önbizalommal kellően feltöltekezve tekinthetünk bizalommal a derűs magyar jövőbe.