Magyarország;zene;adózás;kata;

2022-08-13 15:30:00

Káoszt hozott a kata szigorítása a magyar zenészvilágban, egységes fellépés nincs, sokan azt sem tudják, mihez kezdjenek

A nyár közepén érkező változás, az időzítés, az egyeztetés, az előrelátás és a szolidaritás hiánya egyaránt nehéz helyzetbe hozta az előadókat.  

– Bennünket is váratlanul ért a kata megszüntetése. Azonnal nekiálltunk dolgozni a lehetséges megoldáson, és felvettük a kapcsolatot a Kulturális és Innovációs Minisztériummal, hogy elküldjük a javaslatainkat, amelyek az ekho javításáról, finomításáról szóltak. Azt a választ kaptuk, hogy meg fogják vizsgálni, de közvetlen tárgyalás még nem volt – mondta lapunknak Gyimes László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének alelnöke és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Gyimesi szerint azonban a korábbi katával adódtak gondok is, hisz az adófizetési kötelezettség a bevételtől függetlenül ugyanannyi volt, másrészt szociális ellátási szempontból nem volt megfelelő, hiszen nem biztosította a nyugdíj elfogadható szintjét.

A szakember szerint megoldást jelenthet a zenészeknek és más művészeknek is az ekho, melynek mértéke a közeljövőben 13 százalékponttal csökken. – Ezzel a lépéssel az aktív korú ekhósok számára marad 15 százalék közteherviselés – mondja Gyimes, hozzátéve, noha ez hátrányosabb mint a kata, de elfogadható megoldás. Az ekho fő előnye pedig, hogy a befizetett 15 százalék megoszlik személyi jövedelemadóra és társadalombiztosítási járulékra, valamint a zenész nyugdíja is jobban biztosítva lesz – utóbbi két előny a kata esetében nem volt.

– Egy ereje teljében lévő, húsz-huszonöt éves zenész nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz vele hatvan évesen. Mi, a szakszervezetnél azonban látjuk, hogy milyen nehéz helyzetben vannak az idős zenészek, ezért is lesz hasznos megoldás az ekho – mondja Gyimesi.

Nincs egységes fellépés

De mit szólnak a kata módosításához az előadók? – Számomra a kata eddig egy különösen előnyös adózási forma volt, mivel én főállásban zenepedagógusként dolgozom, mellette pedig aktívan koncertezem, így a munkáltatóm a béremből fizette utánam az összes járulékomat, az előadóművészetből származó bevételeimet pedig a kata segítségével rendeztem – mondja Gyémánt Bálint gitárművész, aki szerint az adónem megváltoztatása a nyári szezon közepén egy arculcsapással volt egyenlő.

A problémához hasonlóan áll Barkóczi Noémi énekes-dalszerző, akinek fogalma sincs, hogy melyik másik adózási formát válassza, hogy a helyzetből profitálni tudjon. – A törvénymódosítás után a könyveléssel járó bonyodalmak és a megbízókkal való egyeztetés nagy terhet rak a zenészek vállára. Kevesen lesznek, akik ebből nyereségesen jönnek ki – mondja Barkóczi, aki a könyvelőjét hívja segítségül, hogy az adónemek közt helyesen dönthessen, ugyanis nem látja, hogy a zenészek közt elindult volna a közös ügy érdekében bármiféle érdemleges összefogás.

– A kata nagy előnye volt, hogy fix havi adóval és az éves iparűzési adóval borzasztóan jól lehetett előre tervezni – mondja Günsberger Ákos. A gitárművész szerint ugyanis, ha egy előadó a többszörösét is keresi a nyári szezonban annak mint máskor az évben, akkor is fel tud készülni arra, hogy a kevésbé prosperáló hónapokban is kifizesse az adót. A jelen helyzetet ő is bizonytalannak éli meg, miközben egyes szervezők már a szeptemberi koncertekre szeretnének vele szerződéseket aláíratni. – Mindenki elégedetlen, de a zenei érdekszférát már olyan szinten szétrombolták, hogy nincs egységes fellépés, ugyanis egy zenész, aki nem érintett a katában, az nem feltétlenül áll ki a másikért. A szolidaritásnak ezt a hiányát pedig sajnos, a társadalom többi szintjén is megtapasztalhatjuk – teszi hozzá.

Irreális lehetőség

Az előadóművészek élete másrészt nem feltétlenül tervezhető előre, hisz gyakran nem fix gázsiért játszanak, hanem az adott este bevételéből részesednek. – Azt sosem tudhatod előre, hogy egy koncertre harminc ember jön el vagy száz. Mindezt befolyásolhatja, hogy a városban éppen lezárások, koronavírus vagy Forma-1 van – mondja Gyémánt, aki szerint szintén irreális elvárás lenne, hogy egy zenészt például a Művészetek Palotája vagy a Budapest Jazz Club felvegyen mint alkalmazottat, csak mert évente egyszer az adott helyen fellép. – A törvénymódosítással persze az intézmények ki vannak zárva, katás vállalkozóként már csak magánszemélyeknek lehet számlázni, ami elég ritka a showbizniszben – teszi hozzá.

Gyémánt ősszel is olyan adózási formát szeretne választani, ami áfa körbe tartozik, mivel zenészként számos közvetlen kiadása van, hisz a fellépéseihez például vásárolnia kell hangszereket, amelyeket karban kell tartania, valamint fellépőruhákra is szüksége van. – Emellett sokan nem nem tudják, hogy a legtöbb esetben a zenész fizet egy lemez felvételéért, utómunkálataiért, fotózásért, videókészítésért és az elkészült anyagok promóciójáért is.

Zene mint lelki táplálék

Gyémánt szerint megoldást jelentene, ha maradna a kata, az adóterheket viszont sávosan megváltoztatnák. – Nem mindegy, hogy valaki egy vagy tizenkét millió forint feletti forgalmat termel egy évben – mondja a művész.

Szerinte sokan szeretnek arra hivatkozni, hogy míg egy bankár, egy burkoló vagy pék fontos és látható munkát végez, és ezért meg is fizetik, addig egy művész vagy egy pedagógus nem. – Gondoljunk csak bele abba, hogy a karantén alatt milyen sokan fordultak a könyvek, a zene és a filmek felé, hogy könnyítsenek a lelkükön. Ez is bizonyítja, hogy a kultúra, és szűkebb értelemben a zene az a fajta lelki táplálék, amivel az emberek képesek fennmaradni a víz fölött a legnehezebb időkben is.