- „Vannak olyanok, akiknek nincs aktuálpolitikai együtthatójuk” – A 4,7 milliárd forintos Petőfi-film forgatásán jártunk

Ambiciózus kreatív alkotók munkája a szeptemberig forgó csak Petőfi-filmként emlegetett Most vagy soha! – erről egy forgatási szünnapon, az 1848-as Pest-Budát megtestesítő, Fóton felépített díszletvárosban igyekeztek meggyőzni a sajtó képviselőit. A tűző napon elegáns zakóban lelkesen magyarázó kreatív producer, Rákay Philip jelen esetben, mint forgatókönyvíró, kézzelfogható profizmussal alakította az idegenvezetőt, akihez Szente Vajk társ-forgatókönyvíró (mindketten kreatív producerek és eredeti ötletgazdák), valamint Lóth Balázs rendező csatlakozott.

A díszletváros valóban impozáns, a forradalmi március 15-e összes fontos helyszínét felépítették és mint egy klasszikus díszlet esetében, főleg utak, homlokzatok és sikátorok terén alkottak nagyot, de azért a két városrészt összekötő, csónakokon álló pontonhíd mintegy hatvanméteres szakasza is elkészült. A városrész igencsak saras, mint delikát részletet megtudom, hogy 1848. március 15-én kellemetlen esős idő volt ezt pedig a filmesek nem hagyták figyelmen kívül. Rákay szerint ezzel azt a szimbólumot is ki tudják játszani, mely szerint az osztrákok hagyták sárban a magyarokat, míg Lóth Balázs annak a kihívásairól beszélt, hogy darukkal és derítőkkel folyamatosan árnyékolni kell, a folyamatos eső biztosításáról nem is beszélve.

A turné csúcspontja egyértelműen a nemcsak külsőjében, de belsőjében is rekonstruált Pilvax kávéház, igaz, itt egy kicsikét csaltak: ahhoz, hogy a kamerák meg a stáb is elférjen, a belsőt tizenöt százalékkal megnövelték, illetve az eredetileg zöld falakat az atmoszféra kedvéért barnára festették. A Pilvaxban rögtönzött sajtótájékoztatón Rákay beszélt Petőfi iránti rajongásától, illetve arról, hogy nem tud úgy belépni a Pilvaxba, hogy ne facsarodna el a szíve. A Most vagy soha! 4,7 milliárd forintos rekord költségvetése kapcsán megjegyezte, hogy a körülbelül feleennyibe kerülő Kincsem óta így megdrágultak a filmezés költségei, nagyrészt a sok itt forgó külföldi bérmunkák miatt – igaz, ezek jelentősen hozzájárulnak hazánk GDP-hez. Arra kérdésre, hogy büdzsé egy részét, mintegy kétmilliárdot egyedi kormányhatározatként, a 2023-as Petőfi-emlékév címén kaptak, azzal magyarázta, hogy amikor kellett a pénz, a Nemzeti Filmintézetnek nem állt rendelkezésre az összeg.

A sajtótájékoztatón résztvevő Káel Csaba filmügyi kormánybiztos elmondta: azért kell ilyen filmeket készíteni, mint a Most vagy soha!, mert mások nem teszik meg helyettünk. Annak kapcsán, hogy miért vásároltak külön földet a díszletvárosnak, elmondta, hogy csak másfél kilométerre van a Mafilm fóti stúdiójához, ahol az ott lévő díszletváros rengeteg bevételt termelt és folyamatosan jövedelmez. A jövőbeli hasznosítás itt is a modell, már két magyar film és több külföldi produkció is érdeklődött, hogy itt forgathasson. Rákay ehhez hozzátéve azt vizionálja, hogy idővel a díszletváros a Most vagy soha! teljes költségvetését visszahozza majd.

A pozitív jövőképről kérdeztük Káel Csabát, aki szerint a mozinézők visszaszerzése fontos magyar és európai feladat. Ennek érdekében külön támogatják a magyar filmeket vetítő mozikat, erősíteni akarják a filmklubokat de előkészítés alatt áll egy összeurópai összefogás, de ennek a részleteiről még korai beszélni.

Mivel a Most vagy soha! történelmi film lesz és az utóbbi években ennek a definíciója terén sok volt a nyugtalanság, megkérdeztük az alkotókat, nekik mi a definíciójuk. Rákay Philip szerint a Most vagy soha! egészen pontosan történelmi kalandfilm lesz, így nem ez alapján kellene bárkinek is megírnia a kisdoktoriját. A producer definíciója szerint az a történelmi film, amely nem öncélúan dolgoz fel valamit és van értelme, üzenete és jelentősége, különösen, ha olyan eseményeket és alakokat idéz meg, melyek igenis meghatározói a magyarság történetének. Kellő alázattal kell hozzányúlni a témához és lehetőleg minél több embernek befogadhatóvá tenni. – Ez nem ördögtől való gondolat, még heroikusabbá tesszük a márciusi ifjak küzdelmeit – érvel Rákay.

Azt már Szente Vajk teszi hozzá: történelmi film az, amely egyszerre meséli el azt, ahogy történtek az eseménynek, de azt is, hogy hogyan történhettek volna. Mindenképpen edukálnia kell, meg kell mutatnia, milyen volt a világ, melyben játszódik, hogyan éltek az emberek az adott történelmi pillanatban. Nagyon fontos, hogy a beépített fikciós elemek szolgálják az edukációs részt. A játékfilmes elemek továbbra azért is fontosak, mert nem vagyunk a tudatában minden részletnek, ami 1848. március 15-én történt, így a fantázia is nagy szerephez jut. – Ez az előadó-művészet lényege – magyarázza Szente Vajk. Hozzátéve: sokkal könnyebb lenne a dolguk, ha egy mellékszereplő szemszögéből mesélnék el az eseményeket, mint számos hollywoodi film teszi, de ők vannak annyira bátrak, hogy a hősök sorsát követik és hűek maradnak az ismert tényekhez. Ahogy fogalmaz: március 15-e egy szép nap volt, mivel a forradalom aznap nyert – a szabadságharcot veszítettük végül el.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire nehéz a mai átpolitizált társadalmunkban pártatlannak maradni, Szente Vajk visszautal az általa korábban rendezett Puskás, a musicalre – véleménye szerint Petőfi Sándor és Puskás Ference nem osztja meg a magyar társadalmat. Nagyon kevés ilyen magyar karakter van, akinek semmiféle aktuálpolitikai együtthatója egyszerűen nincs.