A meteorológusok szempontjából idehaza az év legveszélyesebb időszaka augusztus 20-a. 2006-ban István napján nem maradt el a tűzijáték, de a vihar sem – a fővárosra lecsapó orkán következményei miatt öten meghaltak, és több százan megsérültek. A tragikus eset máig hatóan meghatározza a politika viszonyát az Országos Meteorológiai Szolgálathoz (OMSZ) és az időjárás-előrejelzésekhez. Az akkor történtekre azért érdemes ma visszautalni, mert enélkül nehezen érthetőek 2022. augusztus 20-a történései. Az alábbi összeállítás elkészítéséhez a meteorológia különböző területein dolgozó szakemberekkel beszéltünk – mindannyian azt kérték, hogy a nevük ne szerepeljen az írásban.
1. Ugyanaz, vagy egészen más?
A magyar politikai elitnek valamiért az a meggyőződése, hogy a hazai lakosság augusztus 20. megünneplését nem tudja elképzelni görögtűz és petárdazaj nélkül – ez az alfája és az ómegája a 2006-os és a 2022-es események megértésének is. Mindkétszer választások után voltunk. A választási kampányban a későbbi győztes mindkétszer megszorításmentes jólétet ígért, ám augusztusra már túl voltunk egy-egy tekintélyes megszorító csomag bejelentésén. 2006-ban a Gyurcsány-kormány az adott szituációban egyáltalán nem számolt a tűzijáték elvetésével vagy elhalasztásával. Erre utal, hogy a ma rekonstruálható információk alapján az akkori vezetők augusztus 20-án estére egyáltalán nem kértek előrejelzést Budapestre, vagyis nem volt az opciós listán olyan forgatókönyv, hogy bizonyos időjárási körülmények fennállása esetén a vigalom elmarad. Ettől még az OMSZ készített prognózist: mint utóbb kiderült, nem sokkal az első rakéták fellövése előtt küldtek is egy elektronikus vészjelzést a katasztrófavédelemnek, de azt már csak a katasztrófa bekövetkezte után olvasta el a címzett. Ugyanakkor a lakosságnak (a „társadalomnak”) az OMSZ nem szólt a készülő viharról, és annak sincs nyoma, hogy a politikai vezetőket értesítette volna. Nem jelzett azoknak az országos tévécsatornáknak sem, amelyekkel szerződésben állt, és amelyek élőben közvetítették a tűzijáték előkészületeit, anélkül, hogy figyelmeztettek volna a veszélyre. A képet árnyalja, hogy az állami tévé reggeli közéleti magazinműsorában elhangzott egy meglehetősen pontos prognózis az esti viharról, de annak forrása nem az OMSZ, hanem egy meteorológiai magáncég volt.
2006-ban tehát az OMSZ hiányosan látta el a feladatát augusztus 20. előtt – hogy mi ez a feladat, arra később még kitérünk –, ami legalább közvetetten összefüggésbe hozható a halálesetekkel. Ennek ellenére felelősségrevonás nem történt. Paradox módon 2022-ben abból lett baj, hogy az OMSZ azt csinálta, ami a dolga: ha a szervezet úgy látja, hogy egy tömegrendezvény időpontjában és helyszínén 70-80 százalékos valószínűséggel vihar lesz, akkor köteles tájékoztatni erről a nyilvánosságot és a politikai illetékeseket is – ezért tartjuk fenn az adónkból. A meteorológiai szolgálat ugyanakkor nem döntéshozó szerv: a döntést a prognózis alapján a politikusok hozzák, annak felelőssége tehát az övék. Márpedig a döntéshozók a jelek szerint nem prognózist vártak, hanem azt, hogy az OMSZ ígérjen jó időt.
2. Kié a meteorológiai adat?
A 2006-os halálos vihar után egy – a lényegét tekintve máig lezáratlan – vita indult el arról, hogy mi is az OMSZ alapfeladata, és hogyan lehet ezt a feladatot lefordítani az adatfelhasználás napi gyakorlatára. A meteorológusok egy részének véleménye szerint a szolgálat által működtetett észlelőrendszerben képződő adatok köztulajdonnak számítanak (efelé mutat egyébként az európai szabályozás is), azokat folyamatosan, valós időben nyilvánosságra kellene hozni. Ehhez képest ahhoz is évekig tartó huzavona kellett, hogy a mozgó radarkép elérhető legyen az OMSZ honlapján. (Ezt a szervezet sok éven át fizetős tartalomként publikálta; így állt elő az a furcsa helyzet, hogy némelyik magyar tévécsatorna híradójában az időjárás-jelentést az ingyenesen elérhető szlovákiai radarképek illusztrálták.) Ami a már említett alapfeladatot illeti: egy ma is hatályos jogszabály szerint ha olyan időjárási eseményre van kilátás, amely az emberéleteket és az anyagi biztonságot jelentős mértékben veszélyezteti, arról a szolgálatnak a lakosságot hivatalból, haladéktalanul tájékoztatnia kell. Eszerint tehát az OMSZ nem is tehetett volna mást, mint amit idén augusztus 20-án tett. (Ebből a szempontból különösen érdekes lesz, ha a leváltott vezetők munkaügyi pert indítanak.) A tisztánlátást ugyanakkor nehezíti, hogy a szóban forgó jogszabály 2006 augusztusában is hatályban volt már. Akkor a szolgálat eltért az írott jogtól, következmény nélkül – idén az írott jog szerint járt el, mégis leváltották a vezetőit.
3. Üzlet-e a meteorológia?
Magyarországon az időjárás-előrejelzés sokszereplős szektor, amelyen egy állami óriás, az OMSZ osztozik két másik állami és sok kis magánszereplővel. A magánzók némelyike kimutatható módon Orbán- illetve formálisan Mészáros-közeli. Korábban, Illés Zoltán államtitkársága idején (a 2010-es évek elején, amikor a meteorológia még az agrártárca alá tartozott) a kormány kísérletet tett a teljes piacnak az OMSZ égisze alatt történő monopolizálására, de az igyekezet az uniós előírásokon zátonyra futott. Az azóta eltelt időben inkább arra láttunk jeleket, hogy az állam a neki kedves magánszereplőket igyekszik helyzetbe hozni – a lapunknak nyilatkozó meteorológusok némelyike szerint az OMSZ lefejezése ebben a keretben is értelmezhető. Mégpedig talán úgy: odatesznek egy, a kormányhoz az eddigieknél lojálisabb vezetőt, aki úgy alakítja majd át a szervezet működését, hogy az OMSZ ne rontsa a kedvezményezett magánszereplők üzletét. Amikor az ágazatot felügyelő miniszter azt mondja: „az elmúlt húsz évben az OMSZ információs szolgáltatóvá kezdett válni, háttérbe szorult a kutatás”, annak van olyan olvasata is, hogy a szolgálat foglalkozzon csak a költséges adatelőállítással, viszont a meteorológiai információk értékesítését hagyja meg azoknak, akiket a kormány erre kiszemel.
A magyar állampolgár három meteorológiai szolgálatot tart el: az OMSZ mellett külön szervezetben működik a repülésmeteorológia, és van saját meteorológiája a honvédségnek is. Nehéz átlátni, ahogyan a szektor állami érintettjei – mind a keresleti, mind a kínálati oldalon – a közpénzt felhasználják. Ellenőrizhetetlen például, hogy olyan nagy megrendelők, mint a közmédia, mennyit költenek meteorológiai szolgáltatásokra – mint ahogyan az is, miért épít tévéstúdiót az OMSZ, amikor minden médiabeli megrendelőnek van saját stúdiója. Korábban előfordult, hogy a szolgálat munkatársai egy magán Bt.-n keresztül is számláztak a köztévének, és amikor ezt egyesek szóvá tették, az érintett csatorna az állami meteorológiának juttatott pénzt jelentősen csökkentette ugyan, az állami meteorológusok magán Bt.-jének keretét viszont megnövelte.
4. Megbízható-e az OMSZ?
Az állami meteorológia vezetőinek elbocsátása kapcsán fölmerült az a kritika, hogy az OMSZ előrejelzései nem elég megbízhatóak. Palkovics László, az illetékes tárcavezető konkrétan azt mondta, hogy a szolgálat nemzetközi összevetésben rosszul teljesít. Mivel nem fejtette ki, hogy mi az összehasonlítás alapja – azaz nem tudjuk, mely más szolgálatokkal és milyen kategóriákban hasonlította össze az OMSZ prognózisait –, az állítás nem ellenőrizhető. Nem friss kutatási eredmény, ám azért említést érdemel, hogy az elmúlt évtized közepén egy végzős meteorológus-hallgató a magyar meteorológiai szolgáltatók prognózisainak összevetéséből írta a diplomamunkáját, és abban az OMSZ meglehetősen jól szerepelt. Nem csak azért, mert országos mérő- és észlelőhálózata egyedül neki van, és ezért kétségtelen versenyelőnnyel indul. A dolgozat szerzője esettanulmányok sokaságán keresztül, különböző időjárási szituációkban az egyes szolgáltatók prognózisainak beválási valószínűségét vizsgálta – a skála egyik (jobbik) végére az eredmények alapján az OMSZ került, a másikra (néhány további magáncég társaságában) az időközben Mészáros-közelivé vált magánszereplő.
5. Milyen idő lesz?
A piacgazdaság körülményei között a meteorológia, mint láttuk, üzlet, a termék pedig, ami a piacon eladható, elsősorban nem az adat, hanem a prognózis: a vevő arra kíváncsi, hogy milyen idő lesz. Ez a kérdés a tudomány mai állása alapján 10 napnál hosszabb időtávra nem válaszolható meg 50%-nál nagyobb beválási valószínűséggel (vagyis a 10 napnál hosszabb időre szóló előrejelzések olvasgatásának nincs értelme, mert 50%-os beválási valószínűségre a pénzfeldobás is képes). És a 10 nap is csak akkor igaz, ha nem történik semmi váratlan, ami a prognóziskészítés időtávját radikálisan lerövidíti. Bizonyos időjárási körülmények fennállása esetén a meteorológusok csak néhány órára látnak előre – és 2022. augusztus 20-án pontosan ilyen körülmények között kellett dolgozniuk. Az időjárási helyzet instabil volt: országot egy komplex csapadékzóna érte el amelyben egyszerre volt jelen sokféle intenzitású légörvény, a csapadéksávok spirálisan mozogtak a zóna előrehaladása közben. Vagyis a megbízható előrejelzéshez azt kellett (volna) megjósolni, hogy a tűzijáték időpontjában a spirálkarok melyike lesz Budapest közepe fölött, és a spirálkar érintett szakaszán épp milyen intenzitású folyamatok zajlanak. Estére a középső országrészben a helyzet stabilizálódott, vagyis a meteorológusok szakmai szempontból akkor is helyesen jártak el, amikor azt kérték az Operatív Törzstől (hiába), hogy a döntést megalapozó utolsó prognóziskészítés időpontját tolják későbbre.
Amúgy a meteorológia tudománya fejlődik: 10 évente egy nappal nő az az időszak, amit a prognózisaikkal át tudnak fogni. De ez csak az átlagos időjárásra érvényes, és 2022. augusztus 20-a semmilyen szempontból nem átlagos nap volt.
