- „A százat is elérheti azoknak a kis kutaknak a száma, amelyek a hét második felében kifogynak a 95-ösből vagy a dízelből”

Hol tart a kis kutaknak ígért állami támogatás kifizetése?

Miután a Független Benzinkutak Szövetsége a jogszabály szerint járó kifizetések elmaradása miatt az általa képviselt 600 hazai „márkátlan” vagy „fehér” kutat augusztus 19-20-án bezárásra kérte, az Agrárminisztérium megígérte, hogy 19-én megnyílik az állami Ifka Kft. honlapján az igénylőfelület. Miután ez megtörtént és be is adhattuk kéréseinket, tagságunkra bíztuk, bezárnak-e, amit 200-250 kút megtett. Bár a kifizetések e héten részben elindultak, míg kúthálózatonként kezdetben 2,3 millió euró támogatás járt, azóta ez 400 ezer, majd 200 ezer euróra csökkent. Mindazonáltal a kis kutak helyzete változatlanul elkeserítő. A 480-as üzemanyagár-sapka tavaly november 15-i bevezetésével az országban több száz becsületes, zömmel családi kútvállalkozás került a szabályozók hirtelen változása miatt egyszeriben csődhelyzetbe. Bár az Ifka-támogatás éhen halni nem engedi a kis kutakat – annál is kevésbé, mert a juttatás előfeltétele a működés fenntartása –, változatlanul piaci kiszorítás áldozatainak érezzük magunkat. Legalábbis úgy látjuk, hogy a pálya meglehetősen a Mol, illetve a „márkás”, vagy „színes” láncok felé lejt.

Ugyanakkor ezeknek a kutaknak is veszteséget okoz az ársapka. Miben érzi a kiszorítóhatást?

Az egyaránt 480-on korlátozott beszerzési és eladási áron nyilván a Mol kiskereskedelmi ága és a többi színes kútlánc is veszít, egyéb tevékenységeik nyomán bőven kihúzhatják ezt a nehéz időszakot annak fejében, hogy a kis kutak kivéreztetése révén voltaképp megszerzik a piac harmadát, illetve kútszám szerint felét. Nekünk nincsenek tartalékaink. Így egységeink zöme az Ifka-támogatás mellett is a csőd szélén tántorog. Sose tagadtuk: a 480-as üzemanyagársapka 2021 novemberi meghatározásáig a kis, a település életébe jellemzően szervesen illeszkedő kutak elsősorban kedvezőbb áraikkal vonzották a közlekedőket. Ez élénkítette a versenyt: nélkülünk a hazai kútárak nyilván magasabbak lettek volna. Ennek nyomán az ársapka meghúzásáig folyamatosan nőtt is a kis kutak piaci részesedése. A 480-as árkorlát tavaly novemberi meghatározásával ez az árelőny megszűnt, amivel törzsvevőink egy része átszokott a kényelmesebben megközelíthető, csillivillibb, színes kutakra. Ez hatalmas és fájdalmas piacvesztés a számunkra. Üzemanyag-ellátásunk módszeres kiapasztása is gyorsítja a folyamatot. Mivel ugyanis a kormány februárban az alapüzemanyagok nagykereskedelmi ársapkáját is 480 forintban húzta meg, a kis kutak addigi beszállítói, az importőrök egyszerűen eltűntek a piacról. Így kénytelenek voltunk a megmaradt egyetlen nagykereskedő, a piacot a százhalombattai finomítóból ellátó Mol szigorú szerződéses feltételeit elfogadni. Ezek ugyanakkor a kis kutak felé oly előnytelenek, hogy például immár csak az általunk igényelt benzin 35, illetve gázolaj felét vehetjük át tőlük. Bár ezt a százhalombattai finomítóban kétségkívül zajló karbantartással és így „az ellátás biztonságának fenntartásával” indokolják, közben a saját hálózatuknak és korábbi, egyes partnereiknek kiadható mennyiséget ismereteim szerint még növelték is. Így ma már a százat is elérheti azoknak a kis kutaknak a száma, amelyek a hét második felében egyszerűen kifogynak a 95-ösből vagy a dízelből. Ez kétségkívül további törzsvevőket terel át tőlünk a magát folyamatos ellátással reklámozó Molhoz. Ha egyszer megszűnik az ársapka és visszaáll az eredeti árverseny, hatalmas munka lesz az átpártolt ügyfelek visszacsábítása. Lévén ugyanakkor, hogy ma már a színes láncoknál, így a Molnál is akadozik az ellátás – hisz a kiadható mennyiséget immár az ország összes, mintegy kétezer töltőállomásán korlátozzák –, minden autóst arra buzdítok, teli tankkal induljon útnak.

Meddig tarthat még a súlyos üzemanyaghiány?

Ez az állapot még 2-3 hétig fennállhat. Utána visszatérhet a piacra az OMV – egy baleset miatt tavasz óta álló - schwechati finomítója és a Mol százhalombattai karbantartása is befejeződhet. A világpiaci folyamatokat elnézve nem tartom kizártnak, hogy októbertől a piaci üzemanyagárak is becsúszhatnak 480 forint alá, gazdasági alapon is megteremtve a kivezetés – Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter által szintén megpendített – lehetőségét.

A kormányt az ellátás egyensúlyának helyreállítására hivatkozva Hernádi Zsolt Mol-vezér is az importőröket visszacsábító intézkedésekre – lényegében az ársapka eltörlésére – nógatta. Gulyás Gergely szerint e célt szolgálta a cégautók hatóságiár-jogosultságának megvonása, a hatósági áras kört pedig ellátják az ország biztonsági tartalékaiból. Visszatértek az importőrök?

Nem. Ez nem így megy. Egy kúton egy üzemanyag-fajtát egy tartályban tárolnak. Nem tudom különválasztani, hogy ezt a benzint most piaci áron veszem és adom el mondjuk a külföldi vagy a céges vevőknek, a másikat meg 480-ért magánautósoknak. E tájékoztatás előtt érdemben egyeztetni kellett volna szakértőkkel. Magyarán most mindent 480-ért veszek a Moltól, azután pedig, amennyit ebből piaci áron adok el, ott a 480 és a piaci nagykereskedelmi ár különbözetét utólag visszatérítem a Molnak. Itt már képződik némi árrésünk és nyereségünk is, így ezért a vevőkörért meg is indult a verseny. A piaci nagykereskedelmi ár visszaállításáig a behozatal aligha tér vissza. Leszámítva a nagy gépjárműflották akár saját telephelyi, nagynyomású, piaci áras töltőit, ahol úgy az import, mint a piaci verseny, zavartalan. Azt, hogy a Mol miért hoz vagy nem hoz be külföldről üzemanyagot, nem tudom, ez a cég belső ügye.

Az elmúlt háromnegyed év során beharangozott, tömeges kútbezárások ugyanakkor egyelőre elmaradtak.

A tavalyi, időarányos forgalmunk 80 százaléka után járó, literenként 20 forintos, szövetségünk februári megalakulásának és erőteljes fellépésének köszönhető támogatás még épp a felszín felett tartja a mintegy ezer, nagy lánchoz nem tartozó hazai töltőállomást. De ezek a családok, amelyek pénzüket kockáztatva, állami támogatást nem igényelve, sokszor évtizedek alatt építették ki akár több nemzedéken átörökölt kútjaikat, körmük szakadtáig ragaszkodnak tulajdonukhoz és hivatásukhoz. Meggyőződésem, hogy egyik oldalról a támogatások és az esetleges piaci értékesítés árrése, illetve az elmúlt háromnegyed év során felhalmozott veszteség idei egyenlege negatív, tehát a kis kutak összessége üzemi szinten veszteséges lesz. Ismereteim szerint ez idő alatt néhány tucat kútüzemeltető húzta le végleg is a rolót. Bár a novemberi szabályok alapján ezek üzemeltetését a Molnak át kellett volna vennie, ilyen azóta sem történt. Ez nem is lehetséges: a töltőállomás veszélyes üzem, egy üzemeltetőváltás számtalan engedély újbóli beszerzését igényli, aminek részletszabályai máig nem ismertek. A Mol is tudja ezt, ezért lesöpörte magáról a feladatot. A témában azt nyilatkozták, hogy nem az egyes kutak, hanem a térségek üzemanyag-ellátásának biztonságára ügyelnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kivéreztetett kis kút ügyfeleit a Mol vagy más színes láncok környékbeli egységeire invitálják. Ez nem biztosítja a térségek ellátását. Gondoljunk csak mondjuk egy mezőgazdasági gépre, amely nem fog, nem képes több tíz kilométeres köröket tenni az üzemanyagért.

Mi a véleménye, a Mol képes lesz leválni az orosz olajról?

A Mol látszólag nem különösebben érdekelt az orosz-ukrán háború okán elrendelt kereskedelmi korlátozások miatt amúgy is rendkívül olcsó orosz nyersolaj elhagyásában. A cég eme, busás nyereséget hozó jogának fenntartásáért Orbán Viktor emlékezetes vitákat folytatott Brüsszelben. Mindazonáltal szövetségünk is felhívta az illetékes szaktárca figyelmét, hogy az ukrajnai fronton keresztül haladó, a Mol finomítóit ellátó Barátság-vezeték esetleges sérülése hatalmas ellátásbiztonsági kockázat, ami miatt mégis mielőbb szükséges az átállás. Az Adria-vezetéken keresztül, tengeren szállított kőolajból teljes mértékben ellátható lenne a Mol rijekai, százhalombattai és pozsonyi finomítója. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évtizedek során a kérdésben az EU egésze elaludt, amit bizonyára segítettek a korábbi európai politikai vezetők jól fizető oroszországi igazgatósági-felügyelőbizottsági állásai éppúgy, mint az orosz cégek uniós bevásárlásai. A háború ezeket a kötelékeket kétségkívül szétzilálta. De a válságra is tekinthetünk lehetőségként. Töltőállomás-üzemeltetőként és a magyarországi szövetség elnökeként is meggyőződésem: mielőbb le kell válnunk a szénről, az olajról, a földgázról és az uránról.

Ezek, túl azon, hogy rendkívüli környezetkárosítással és kockázattal járnak, a tőke egészségtelen koncentrációját és túlzott lobbierejű energiakonszerneket hoztak létre. Eme, belföldön nem vagy csak kis mértékben fellelhető nyersanyagok fokozzák Magyarország stratégiai kiszolgáltatottságát és kifizetésük rendkívüli mértékben rontja a fizetési mérleget. Az egyetlen járható útnak az energiahatékonyság erőteljes fokozását, valamint a belső erőforrásainkra alapozó megújulóenergia-hasznosítást tartom. Hihetetlen lehetőségek adódnak a nap vagy a szél – nálunk ellehetetlenített – hasznosításában, illetve az – erdők kivágásával nem azonos – biomasszában, vagy az Alföldön felszín közelből kinyerhető földhőben. De én hozzányúlnék a szlovákoknak zavartalanul áramot termelő Bős-Nagymaros tabujához is. Minden társadalom hasznára válna, ha a politika kevéssé a marketingen és sokkal inkább a racionalitáson alapulna. Ezt – egy politikasemleges, illetve politikailag igen sokszínű tagságát szakmai alapon összefogó szervezet elnökeként – kormányra és ellenzékre egyaránt értem.