Álmokra gyűjtenek – Sok művésznek megoldást jelenthet a közösségi finanszírozás, de Magyarországon még gyerekcipőben jár

Régen dédelgetett projekteket lehet megvalósítani. Ha van miből.

Tizenegy évvel a megjelenése után Lakatos István író, képregényrajzoló újra kiadja a Dobozváros című mesekönyvét, melyet ezúttal nem a Magvető Könyvkiadó finanszíroz, hanem az alkotó maga gyűjti össze rá a pénzt, méghozzá közösségi finanszírozásból.

A májusban indult Brancs online piactéren ugyanis a sport, az életmód és a gasztronómia rajongói mellett a művészek is elindíthatják kampányaikat, hogy támogatókat szerezzenek projektjeikhez.

Kampány a meséért

– A Dobozváros mint regény egy véletlennek köszönheti a létét, hisz én soha nem akartam író lenni – mondja Lakatos István. Amikor azonban 2009-ben a Pagony Könyvkiadó Aranyvackor pályázatán mint grafikus indult, nem talált maga mellé írót, így kénytelen volt kitalálni egy mesét. – Ekkor született meg a Dobozváros első két fejezete, melyért a versenyen megkaptam a Litera irodalmi portál és a Könyvmolyképző Kiadó különdíját – mondta Lakatos, hozzátéve, hamarosan Sárközy Bence, a Magvető Kiadó akkori vezetője is megkereste, hogy megjelenhet-e náluk a szöveg, mire Lakatos egy egész regénnyel állt elő.

– Bence olyan könyvre számított, amelyben sok rajz van, én viszont azt hittem, a Magvetőnél regényt várnak el tőlem – mondja az író, akinek a könyve 2011-ben jelent meg, a következő évben pedig az év gyerekkönyve díjat nyerte el. – A regény elég gyorsan, három-négy év alatt elfogyott, a boltokban azóta sem lehet kapni. Egyes antikváriumokban még beszerezhető, de vagy tizenötezer forintért – mondja a szerző, hozzátéve, azóta is kérdezik tőle, hogy lesz-e újrakiadás.

Idővel aztán cselekedett: amikor nyolc év után a kötet felhasználási jogai visszakerültek hozzá, úgy döntött, újra kiadja azt. Ekkor kereste fel a Brancs közösségi piacteret, melyen kampányt indított, hogy a befolyt összegből finanszírozni tudja a nyomdaköltséget és a tördelőt. És hogy a támogatók is jól járjanak, új illusztrációkat rajzol a könyvbe, és még egy tizenhat oldalas képregényt is mellékel a kötethez. – Nálunk a közösségi támogatás sajnos még nincs bejáratva, hisz sokan félnek attól, hogy a pénzükkel lelépnek vagy a terméket nem azonnal kapják meg. Az én projektem viszont jól halad, már 120 százaléknál tart – mondja az alkotó.

Elkél a reklám

A májusban indult Brancs online piactér tehát változást hozhat, feltéve, ha többen felismerik a patronálás előnyeit. Az alapító, a harmincöt éves Kövesdi Gábor korábban már bejáratott egy hasonló projektet, mely a 2019-ben, családi vállalkozásként indított MyFarm Harta nevű közösségi kert. – Mivel akkoriban nem volt tőkém, az őstermelő édesapámnak pedig vállalkozói hajlama, ezért az oldalt közösségi finanszírozással akartam elindítani – mondja Kövesdi. A terv az volt, hogy a MyFarmon az előfizetők nyolc négyzetméter kertet bérelhetnek, melyen a gazdák a megtermelt zöldségeket hetente házhoz viszik. – A kampányt az IndieGogo nevű amerikai közösségi finanszírozási platformon indítottuk el, de csak egy vásárlónk volt onnan, az ismerőseinknek és a hazai online térnek hála viszont összegyűlt az induláshoz szükséges pénz – idézi fel Kövesdi Gábor, aki ekkor döntötte el, hogy elindítja a Brancs nevű, saját közösségi piacterét is, ahol a vállalkozó kedvű magyarok szintén pénzt gyűjthetnek az ötleteikre, projektjeikre. A jelenleg futó közel negyven projektből eddig nyolc lett sikeres.

– Magyarországon az emberek körülbelül tíz-tizenöt százaléka ismeri a közösségi finanszírozást. Nyugat-Európában, Amerikában ez több mint hatvan százalék – mondja Kövesdi, hozzátéve, azért itthon is vannak pozitív példák mint Lakatos István regénye, a Telex hírportál vagy a Poket zsebkönyv-automaták, melyekből több közösségi finanszírozásból valósult meg. A vállalkozó szerint a sikerhez azonban fontos, hogy a kampánygazdák is beletegyék az energiát a projektekbe, azaz szöveggel, képpel és videóval is reklámozzák az ötleteiket. – Sokan azt gondolják, nekik semmit sem kell tenniük a profit érdekében, miközben a vásárlók bizalmának megteremtéséhez feltétlenül szükséges a jó kampány, főleg, hogy a terméket csak a hónapokkal később kapják kézhez.

Közösség a film körül

– Amikor 2020-ban elhatároztuk, hogy elkészítjük A Karantén Zóna című filmünket, biztosra vettük, hogy azt saját zsebből nem fogjuk tudni kifizetni – mondta lapunknak Zsótér Indi Dániel rendező, aki alkotótársaival a StageHive nevű, közösségi finanszírozással is foglalkozó oldalt kereste fel, hogy támogatást szerezzen a pandémia időszakát szürreálisan bemutató szkeccsfilmjéhez, mely idén az HBO Max szolgáltatón debütált. – Hatszázezer forintot akartunk összegyűjteni, ami utólag kis összegnek tűnik, pláne annak fényében, hogy végül kicsivel több mint a dupláját, körülbelül egymillió háromszázezer forintot hozott be a kampányunk – mondja a rendező, hozzátéve, ez az összeg csupán két epizódra volt elegendő. A további szükséges, körülbelül hat és fél millió forintot már az alkotók adták bele a közösbe, melyet fokozatosan, hónapról-hónapra gyűjtöttek össze, hogy meglegyen pénz az aktuálisan forgó epizódhoz.

Hogy a közönséget elérjék, a kampányt egy időben indították el a film forgatásával, az érdeklődőket pedig videókban tájékoztatták a fejleményekről. Utóbbi nemcsak a pénzbeli támogatást indította be, de sokan erőforrással segítettek, például grafikai anyagokkal, bútorral, kellékkel és ruhával, míg mások beálltak dolgozni a forgatásra. – A kampány azért is volt izgalmas, mert a közösségi finanszírozáson kívül organikusan kialakult egy közösség a film körül, ami konkrétan maga a stáb lett – mondja az alkotó, hozzátéve, ez adta az erőt a filmhez, hisz végül több mint kétszázötvenen dolgoztak rajta.