Nem tartozom azok közé, akik a szabadidejükben a Forbes magazint lapozgatják. A közelmúltban azonban az egyik napilapban megjelent hírt olvasva mégis megtettem. Sőt nemcsak a legfrissebb, hanem a korábbi számokat is átnéztem. A hír a Forbes 2022. évi celeblistájáról szólt.
Az üzleti magazin legújabb celeblistáját egy több összetevőt figyelembe vevő index alapján Majoros Péter (Majka) vezeti. A lista összeállítói szerint ő a legértékesebb celeb, mert – ha jól értelmezem az index összeállításához szükséges paramétereket – ő rendelkezik a legnagyobb pénzteremtő képességgel. Erkölcsi, szellemi értékről szó sincs. Vagyis pont a lényegről, ami valójában a legfontosabb lenne egy ember megítélésénél, különösen akkor, ha sok a követője az online térben, ha mintaként tekintenek rá. Úgy tűnik a XXI. század elején is minden a pénzteremtésről szól.
Ez különösen annak tükrében elgondolkodtató, hogy az elmúlt évtized történései Magyarországon azt is igazolták, hogy a pályaválasztás a többség számára már nem annyira az értékválasztásról szól, sokkal inkább egyéni, pontosabban anyagi érdek által motivált. Ma legfeljebb kora gyerekkorban halljuk még, a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre válaszként azokat a foglalkozásokat, amelyek József Attila Altató című versében is szerepelnek. Amikor már nemcsak szemlélni, hanem értelmezni is tudják a társadalomban zajló eseményeket (13-14 éves korban), egyre kevesebbek szájából hangzik el, hogy tűzoltó, katona, meg vadakat terelő juhász szeretne lenni. Ennek oka főképpen az anyagiakban keresendő.
Vajon mennyien lehetnek a ma élő fiatalok között azok, akik olyan pályát képzelnek el maguknak, mint a fentiek? Vajon hányan választanak olyan pályát maguknak, amely nagyarányú fizikai és mentális megterheléssel és akár életük kockáztatásával is járhat megalázóan alacsony jövedelemért? Nem ismerek erre vonatkozó pontos adatokat, de az ezzel kapcsolatos híreket olvasva állítom, hogy kevesen! Bizonyára vannak azért olyanok, akik azt gondolják, hogy most szép lenni katonának, mert Orbánnak verbuválnak – no meg határvadásznak –, s a pályakezdő katonákat és rendőröket érintően a közelmúltban olyan mértékű béremelésről döntött a kormány, amivel már beérik az Aldiban dolgozó pénztárosok fizetését. Persze nem egyszerre, hanem két részletben. Egy keveset szeptemberben, egy keveset jövő év januárjában. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, csak hát nem egyszer ígértek már sokat, mégis kevés vagy semmi nem lett belőle. A tűzoltóknak az ígéretből sem jutott.
Személyesen is megtapasztalhattuk, hogy József Attila idézett versében a tűzoltó, a katona és a juhász már nem lenne helyettesíthető olyan foglalkozásokkal sem, mint például a szociális munkás, az egészségügy szakdolgozó, a pedagógus és iskolai pszichológus, továbbá a felsőoktatásban oktató tanársegéd, adjunktus, docens. Hogy a megalázóan alacsony bérekkel néhányan mégis a pályán vannak, az nem magyarázható mással, mint a társadalom többi tagja iránti felelősségvállalással és egyfajta megszállottsággal.
Persze vannak foglalkozások, amelyek helyettesíthetik a József Attila által leírtakat. Mondhatnák azt is a gyermeküket altatók, hogy politikus leszel (milliós fizetésekkel kistafírozott köztársasági elnök, házelnök, miniszterelnök, miniszter, államtitkár, bizottsági tisztségekkel is felruházott országgyűlési képviselő, állami szervek első számú vezetője és ezek tanácsadója). Mondhatnák azt is: hogy ha bírod gyomorral a társadalom józanabb felének megvetését, akkor – a rád írt közbeszerzési szabályok segítségével – állami megrendeléseken gazdagodó oligarcha leszel és soha nem kell megtapasztalnod mi is az a piaci verseny. Mondhatnák azt is: a miniszterelnök kedvenc sportjának az oszlopos tagja leszel és különösebb teljesítmény nélkül is felveheted a havi húszmillió forint körüli pénzedet. Miért is? Mert „alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzésekhez járulsz hozzá”, ahogy az Orbán-kormány egyik államtitkára fogalmazott.
És ha mindez nem elég, akkor azt is mondhatná az altató, hogy sztár leszel celeb beütésekkel, vagy celeb leszel sztár beütésekkel, de addig is gyakoroljuk és fejlesztjük a pénzteremtő képességet, meg az online jelenlétet – van kiktől ellesni a technikákat. Ha énekes sztár-celeb leszel, akkor tovább kell vinned a már jól bevált gyakorlatot. Már fellépés előtt fel kell venned a fellépti díjadat (milliós összeget), aztán a fellépés előtt közölnöd kell, hogy a technikai feltételek számodra nem elfogadhatók. Ha pedig (nőként) csak szimpla celeb akarsz lenni, akkor valamelyik közösségi média felületére kell feltenned magadról azokat a fotóidat, amelyeken megvillantod nem közszemlére való testrészeidet, vagy amelyeken éppen aktuális pároddal enyelegsz valamelyik tengerparton. Vagy közszeméle teszed, hogy milyen jó módban, luxuskörülmények között élsz (még válás után is), esetleg tanácsokat adsz a sokadik sikertelen párkapcsolatod után a sikeres párkapcsolat titkáról.
Mondhatnák azt is az altatók, hogy megéri celebnek lenni. A Forbes elemzője szerint Majka százmilliókat, Kasza Tibi pedig milliárdokat kaszál "énmárkáját" kihasználva. Kérdés, hogy szeretne-e olyan hedonista életmódot folytató celebbé válni egy fiatal, mint amilyen az elmúlt években a Forbes celeblistájának néhány helyezettje volt. Ahogy mondhatnák azt is az altatók, hogy sok pénzzel járó influenszer leszel és fészbuker, vagy ha van humorérzéked, akkor standupos. Nagy a valószínűsége annak, hogy a fiatalok szeretnék megtapasztalni ezt az életmódot. Követni biztosan követik őket; egy felmérés szerint a 10-29 évesek több mint 80 százaléka a YouTube-on, Facebookon, Instagramon.
Hogy melyik szakmának, foglalkozásnak milyen a társadalmi presztízse, az nagymértékben függ a társadalomban uralkodó értékektől, normáktól és preferenciáktól. Ha a szakmák, foglalkozások társadalmi hasznosság szerinti listáját vizsgáljuk, akkor általában azt tapasztaljuk, hogy azok kerülnek a lista élére, amelyek az élet védelmével, a humánerőforrás fejlesztésével függenek össze. A probléma „csupán” az, hogy a hasznosság és az elérhető kereset között nagy a különbség.
