Az egyiptológia történelmének az első jelentős dátuma 1822 volt, amikor a francia Jean-François Champollion megfejtette a hieroglifákat. Majd pont száz évvel később az angol Howard Carter megtalálta Tutanhamon sírját. Az idén 2022-t írunk.
Az embereket mindig is érdekelte és ma is érdekli Egyiptom. A piramisok, az obeliszkek, a Szfinx, valamint a templomok falain és a szobrokon lévő írások évezredek óta a régmúltról mesélnek. Az ókorban a görögök hieroglifának, vagyis "szent vésett betű"-nek nevezték el ezt az írást, amit már a birodalom megszületésekor is használták (i.e. 3000 táján), és i.sz. 394-ben írtak vele utoljára. Több mint ezer éven át senki sem tudta elolvasni a hieroglifákat, pedig sokan megpróbálkoztak vele. A német jezsuita polihisztor, Athanasius Kircher (1602-1680) úgy gondolta, hogy a hieroglifáknak szimbolikus értelme van. Így azok jelentését kicsit tovább értelmezte, mint ahogy azt anno gondolták. I. Pszammetik fáraó nevének (i.e. 664-610) olvasata például szerinte a következő: „az isteni Usir segítsége a szent szertartások és szellemek tanácsai által nyerhet bizonyítást, hogy Nil hasznára váljon”.
Bár Kircher a „felfedezésével” nem alapozta meg az egyiptológia tudományát, mégis elsőként írt egy olyan tudományos kopt nyelvtant és szótárt, ami később sokat segített az egyiptológusoknak. Ugyanis a koptok, Egyiptom keresztény lakosai, sok szempontból az ókori egyiptomiak örökösei. Bár a görög ábécét használják, de azt kibővítették hét jellel, amit az egyiptomi írásból vettek át. Később a francia Jean-Jacques Barthélemy (1716-1795) bölcsen felismerte, hogy a régi szövegekben látható bekeretezett részek a fáraók neveit tartalmazzák. Ezt a formát azóta is a francia „cartouche” (kartús) szóval jelölik, aminek az eredetei jelentése „töltény, rakétahüvely”, de a francia tudósnak köszönhetően kibővült: „burokráma; kartus" (felirat, jelkép).
1822
„Vakondtúrás ez a ti Európátok! Nagy birodalmakat alapítani és nagy forradalmakat csinálni csak Keleten lehet, ahol hatszázmillió ember él!” – mondta Napóleon, és a hajóival 1798-ban elindult Egyiptom felé. És mi lett a birodalom alapítás eredménye? Egy sikertelen katonai, és egy sikeres tudományos expedíció. A sereget kísérő tudósok hada feltérképezett, leírt, és lerajzolt mindent, amit Egyiptomban látott. A munkájuk eredményeként megszületett a „Description de l’Égypte” című több kötetes mű, aminek az egyik teljes példánya Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban (a Festetics-kastélyban) látható.
1799-ben történt, hogy a hadnagyi rangfokozatú mérnök, Pierre-François Xavier Bouchard (1771-1822) a Nílus deltában lévő Rosetta (Rasíd) településnél talált egy követ. Ez a híres rosette-i kő, amire háromféle írással – hieroglifákkal, görögül és démotikus írással – jegyezték fel ugyanazt a szöveget. A démotikus írás – „demotika” jelentése görögül: "népi" – a hieroglifák egy későbbi, egyszerűsített változata, amit a hétköznapok eseményeinek – beszélgetések, kereskedelmi ügyek – leírására használtak. Mivel a francia hódítás kudarcba fulladt, a fekete bazaltkő a győztes angolok által Londonba került. Majd 1802-ben az angol régiséggyűjtő és nyelvész, Stephen Weston (1747-1830) a görög szövegrészt angolra fordította. Így ismerte meg a világ azokat az i.e. 196-ban hozott határozatokat, amiket abból az alkalomból hoztak, hogy az uralkodó, V. Ptolemaiosz Epiphanész sikeresen levert egy lázadást.
Weston fordítása és a szövegekről készült másolatok új lendületet adtak a kutatóknak. A tudósok a görög változat alapján a démotikus szövegben már el tudták olvasni a „Ptolemaiosz, Alexander, Bereniké” neveket, továbbá a „görög, egyiptomi, templom” és természetesen a „szerelem” szavakat is megtalálták. A nyelvészek munkáját sokban segítették a már említett „Description de l’Égypte” folyamatosan megjelenő újabb kötetei, és azok az új leletek, amiket a régészek, és a műgyűjtők vittek Európába. Thomas Young (1773-1829) angol nyelvész a görög és a démotikus írások segítségével pedig már „Ptolemaiosz” fáraó, és a felesége, „Bereniké” hieroglifákkal írt nevét is „kibetűzte”. De Young további sikeres kutatásai megtorpantak, mert nem merte a jeleket tovább értelmezni; a tudósok között ugyanis még mindig élt Kircher elképzelése, hogy ezek a betűk nem betűk.
Amikor kortársa, a francia Jean-François Champollion (1790-1832) egy dél-egyiptomi obeliszkről készült rajzokat tanulmányozott, felfigyelt egy érdekes dologra. Ugyanis az obeliszk talapzatán lévő görög szövegben szerepelt Ptolemaiosz és Kleopátra neve, továbbá a tű alakú szobron a hieroglifákkal egy kartúsban volt egy név, ami pont úgy nézett ki, mint a rosette-i kövön lévő „Ptolemaiosz”, amit már Young megfejtett. Champollion először a „bekeretezett” „ptolmesz” és „kleopatra” neveket értelmezte helyesen, majd az egyik kartúsban lévő „al-?-se-?-tr?” nevet „Alksentrs”-Alexandroszra bővítette. Következtetéseinek helyességét az is bizonyította, hogy egy másik „névkártyában” megtalálta Ramszesz fáraó nevét. Champollion a kutatásai eredményét 1822-ben publikálta.
1922
Az egyiptológia történelmében ezzel új fejezet kezdődött. Az expedíciók egyre több sírt találtak meg és térképeztek fel, és az olvasható szövegekből már könnyen lehetett rekonstruálni a múlt megtörtént eseményeit. Egyiptomba sok tudós, kutató, gazdag arisztokrata, és kalandor érkezett. Volt, aki egy egész piramist elhordott, csak azért, hogy megkaparintsa a királynő kincseit. De a legtöbb amatőr és profi egyiptológus az ásatást választotta. Lord Carnarvonnak (1866-1923) például nem voltak egzisztenciális problémái. Fiatalon elvitorlázott Buenos-Airesig, vadászként pedig Dél-Afrikában, Ausztráliában és Japánban is járt. A sportok és a zene mellett a modern technika új vívmánya, az automobil is a szenvedélyei közé tartozott. Németországban egy autóbaleset során – a kocsija felborult ő pedig a sárban landolt – az egészségi állapota tartósan megromlott. Ezért az orvosai azt tanácsolták neki, hogy ha teheti, akkor a teleket valahol délen töltse. Így került Egyiptomba, ahol engedélyt kapott egy ásatásra. Az eredmény: talált egy mumifikált macskát (1906). Itt ismerkedett meg Howard Carterrel (1874-1939), aki rajzolóként, amatőr régészként, már évek óta a Nílus mentén dolgozott. Hamarosan összebarátkoztak, és később az angol arisztokrata lett Carter kutatásainak a támogatója, és a szponzora (1906-1922). Carnarvont lenyűgözte barátja tudása és Egyiptom múltjában való jártassága.
Bár az egyiptológia tudománya napról-napra bővült, de a tudósok egyetlen olyan fáraósírt sem találtak, amit korábban sírrablók ki ne fosztottak volna. De még volt egy remény! Ugyanis az írott forrásokból ismert volt, hogy i.e. a XIV. században élt egy Tutanhamon nevű fáraó (uralkodott: i.e. 1335-1325), akinek a rokonai igazi "celebek" voltak. Sokáig kérdőjel volt, hogy ki volt Tutanhamon apja. Kákosy László egyiptológus, Az ókori Egyiptom története és kultúrája című, 1998-ban az Osiris Kiadónál megjelent könyvében még így írt: ”Annyi bizonyos, hogy rendkívül komplikált, szinte kibogozhatatlan rokoni kapcsolatok fűzték egymáshoz az udvar vezető egyéniségeit.” De ma már bizton állítható, Tutanhamon apja IV. Amenhotep (uralkodott: i.e. 1355-1337) volt. IV. Amenhotep arról ismert, hogy szakított az Ámon-kultusszal, talán azért is, mert így akarta háttérbe szorítani a birodalom ügyeibe egyre jobban beleszóló Ámon papságot, és a látható napkorongot, Atont tette meg a birodalom legfőbb istenének. Nevét pedig Ehnatonra – „Aki üdvös Aton számára” – változtatta. Fia, Tutanhaton, mert a születésekor még így hívták, miután trónra lépett kilenc évesen, fokozatosan elfordult – valószínűleg az Ámon papságnak köszönhetően – az Aton-kultusztól, és nevet változtatott: így lett Tutanhamon. Ő volt az egyiptomi történelem egyik legjelentéktelenebb uralkodója, de az éppen megtalált sírjának köszönhetően az egyik legismertebb lett.
Howard Carter az első világháború kitörésének évében kezdte el az ásatásait, így a munkálatok már abban az évben megszakadtak. 1917-ben visszatért, de éveken át semmit sem talált. 1922-ben Carnarvon úgy döntött, hogy nem szponzorálja tovább a barátja kutatásait, de az utolsó pillanatokban, novemberben megtörtént a csoda: rábukkantak az egyetlen teljes épségben megmaradt fáraósírra.
2022
Természetesen az idén is sok hírt lehet olvasni Egyiptommal és az egyiptológiával kapcsolatban. Például arról, hogy júniusban lengyel régészek egy olyan magas rangú hivatalnok sírját találták meg, aki kb. 4300 évvel ezelőtt élt. Ő volt a fáraók „lepecsételt írásainak az őrzője”, a sírjában lévő hieroglifák biztosan sok újdonságról mesélnek majd. Szintén júniusban, egy német-egyiptomi expedíció pedig a legnagyobb gízai piramist építtető Kheopsz fáraó kartúsba vésett nevét találta meg egy kövön. De az idei év nagy egyiptológiai felfedezése, hasonlóan az 1822-es, illetve 1922-es esztendőhöz, még várat magára.
