A kormány decemberig meghosszabbítja a 480-as üzemanyagár-stopot. Örülünk? Hogyne. De azért érdemes felfejteni Orbán újabb népmatracának mozgatórugóit is. Jól mondja Gulyás Gergely: azért lehet árstop, mert az ország egészét (elvben) ellátni képes Mol benyeli a veszteséget. Igaz, ehhez Orbánnak a nyárelőn ki kellett gáncsolnia az orosz olajbehozatal tilalmára vonatkozó brüsszeli terveket. Mivel ugyanis a fél világ undorodik Putyin véres olajától, az olcsó. A Mol ennek "megvédett" behozatalán így gigahasznot ér el, még ha a témában szemérmes is. Pedig a summából telik nem hogy a 480-as árra, de még extraadóra is.
A Mol azonban nem ezért olyan rugalmas. Hanem mert az elmúlt évtizedek során közel ugyanannyi kis magánkút létesült országszerte, mint „márkás”, vagyis „színes”. Eme, fapadosabb, de gyakran olcsóbb egységek forgalma lassan, de biztosan nőtt, piacot elvonva a „színesektől”. A kis-, majd a nagykereskedelemi árkorláttal ugyanakkor a kormány átvágta a tőkeszegény magánkutak Achilles-inát. Előbbi a hasznukat nullázta le, utóbbi miatt pedig addigi, külföldi beszállítóik tűntek el, mondván, termékeikért másutt többet kapnak. Az egyetlen, megmaradt nagykereskedő, az ország finomítóját üzemeltető Mol ugyanakkor „új partnereit” rendre a „régiek”, így saját hálózata mögé sorolja. Mától a kis kutak már csak az általuk igényelt mennyiség negyedét kapják meg. De nehezen kiharcolt állami támogatásuk is akadozik. Lévén, hogy nincs náluk üzemanyag, partnereik átszoktak a jól ellátott „színesekhez”. A kis kutak szerint a kormányintézkedések kasszáik és tartályaik kiszárítását, vagyis tönkretételüket célozzák, de legalábbis eredményezik.
Ha a NER úgy kívánja, az Orbán-kormány a háttérben bármikor lekaszál bármennyi, szívének amúgy szavakban oly kedves, magyar kis- és középvállalkozást.