Lassan szokja meg szemem a sötétet, talán már kezdek alakokat is kivenni, miközben egyre hangosabbá válik a nagyvárosi hiphopot, a rituálék világát és az elektronikus hangzást is magába foglaló dallamvilág a Näss, azaz Emberek című előadásban. A Trafó színpadán aztán szépen lassan feljön a fény. A hátsó fehér falat leszámítva, díszlet nélküli a tér. A fal előtt színes pólókban hét táncos áll, nekünk háttal. A fény és a zene lüktetésének egyre nagyobb térnyerésével indul egy ritmusra az eltérő nemzetiségű táncosok lába.
A marokkói származású Fouad Boussouf koreográfus darabja a gnawa törzs vallásából és az ehhez tartozó zenevilágból inspirálódott. A Compagnie Massala társulat produkciója éppen ezért nem szűkölködik körtáncban, repetitív mozgássorokban, egy helyen pedig a férfi táncosok a törzs nyelvén kántáltak is.
A rítus jellegű táncot szólók és duók egészítik ki, amelyek nagyrészt a nagyvárosi hiphop akrobatikus mozdulataiból állnak. A táncosok rendkívül erős színpadi jelenléte és koncentrációja egyazon feszültségi légkörben tartja az előadást akkor is, ha szimultán történik a tutti és a duó. Akkor is, amikor csak a lábdobbanás adja a ritmust és a zenét és akkor is, amikor csak a falnál biztosítják egymásnak az alapritmust.
Nemcsak dinamika és svung jellemzi Boussouf munkáját, hanem szép képekkel is operál. Kifejező és szuggesztív, ahogyan a táncosok egyesével a fejükre húzzák színes pólójukat és úgy táncolnak tovább. Az elszigeteltséget, a kétségbeesést, de az együtt, más-más módon megélt másállapotot egyaránt szimbolizálja ez a gesztus.
Az eredetileg arab címet viselő Emberek kulcsszava a transz. Az egyes helyeken improvizatívnak ható táncban az emberi őserő szabadul fel, ahogyan tükörmódszerben utánozzák a másikat, letérdelve imádkoznak vagy éppen egy társuk ellen megy az egész csapat. Az emberben rejlő, mély ösztönök, vágyak és indulatok törnek felszínre a tiszta térben a határait feszegető test tolmácsolásában. Nemcsak nemzetiségében, hanem alkatában és adottságaiban is különbözik a hét férfi, ám a mindenkinek biztosított egyéni megmutatkozás és a transzban megvalósuló egység természetesen hozza közös nevezőre az alkotókat.
Ráadásul a Compagnie Massala átélése és áhítata kihat a közönségre is. Azzal, hogy a táncosok képesek kizárni a külvilágot, éppen így vonják be a nézőket is ebbe a szuggesztív energiabuborékba. 55 percnyi transzélményt kap a néző is a szemén és a fülén keresztül.
Amilyen lassan ment fel, olyan lassan megy le a színpadi fény a hiphopos rítus végén. Egy idő után már csak a táncosok zihálását halljuk. Vége. Amikor meghajolnak, csillogó tekintetük még a hátsó sorokban is látszik. Ők ma este, a Trafó színpadánál sokkal messzebbről futnak vissza az öltözőjükbe, lélekben és testben egyaránt.
Infó
Compagnie Massala - Fouad Boussouf: Emberek. Trafó, szeptember 16.