Heti abszurd: Az utolsó kapcsolja le az akváriumban a villanyt!

Jól csak a szívével lát az ember, de ami még ennél is fontosabb, az a háttérben megbúvó Gyurcsány szál. Most épp hátra sem kell nézegetni, az árnyékkormány-alapítás és a Partizán-interjú okán újra rivaldafénybe került minden idők legnagyobb hatású egykori magyar miniszterelnöke. Mert bár 12 éve már Orbán kormányoz, most is mindent Gyurcsány irányít, az inflációtól az orosz gázszállításon át az időjárásig (most is mennyi esőt csinált, a konok). S akkor Konok Pétert idézve, ők ketten „ikercsillagok”, egyik nélkül talán a másik létezése is kevesebbet nyomna az intergalaktikus részecskemérlegen.

Bármennyire is mindenható Gyurcsány Ferenc, egyedül azért még ő se lehetne minderre képes: „Szakértők szerint a Gyurcsány-Dobrev-féle árnyékkormány mögött Brüsszel és a Soros-féle szervezetek állnak” – tudta meg az igazat az M1, Deák Dániel fotóját téve a vezető hír mellé (képük csak illusztráció). A Brüsszel-Soros-Gyurcsány gombot ezúttal be se kellett nyomni, hogy ezt egyetlen mondatban, minimális töltelékszóval kiköpje a propagandagenerátor.

A Partizán-interjút hallgatva Csillag Tamás, a Momentum londoni szervezetének elnöke mélységes kiábrándultságának hangot adva közösségi gyűjtést indított, hogy „segítsünk Gyurcsány Ferencnek nyugdíjba vonulni.” Csakhogy ez nem volt, nem is lesz soha pénzkérdés, hiszen Gyurcsány Ferenc annyira felkészült, hogy még egy vagy két parlamenti ciklust is szívesen végigvinne, s ugyan ki foszthatná meg a legnagyobb legitimációval bíró ellenzéki párt elnökét ettől az álmától? Egyedül csak a szavazói. S egyelőre úgy fest, úgy aránylanak ők a többi ellenzéki szavazóhoz, mint ellenzéki szavazók az ország többi szavazójához.

A választás megnyerése érdekében egykor a hatpárti összefogást is vállaló pártelnök az interjúban a történelmi vereség minden felelősségét „a jelöltre” hárította, nem bajlódva a nevének kimondásával sem. „Ha valaki úgy dönt, csapatban játszik, ne mutogasson utólag a másikra” – reagált erre Donáth Anna, és szintén nem írta le az illető nevét. Mindezekből sejthető, hogy a gyász öt fázisából még csak az elsőig (tagadás, izoláció) sikerült eljutnia a kormányváltásban érdekelt erőknek, és az árnyékkormány-alapításig, amiről egyelőre még nem tudhatjuk, mire lehet jó (erről is beszélgettünk a Népszava eheti Hol élünk? podcastjában).

Míg mi vígan ventillálva millió poént gyártottunk az internetre, árnyék(bársony)székről és árnyékban barnulásról, a Hírcsárda kormányinfója megmagyarázta: az árnyékkormány valójában az ellenzék, csak szarul vannak megvilágítva – ráadásul a Fidesz kezében van a lámpa.

Az árnyakról jut eszembe a What We Do in the Shadows pompás új-zélandi áldokumentarista horrorvígjáték (az Oscar-díjas Taika Waititi korábbi alkotása), melyben a leggroteszkebb szereplő egy nyolcezer éves vámpír, Petyr, akitől még a vámpír lakótársai is tartanak, ezért nem merik még arra se megkérni, hogy szedje össze a csontvázakat a kriptája körül. Csakhogy egyetlen dolog van, amitől minden árnyak közt élő fél: a napfény.

„Zuhog az eső, belefárad az égbolt. Sötét a világ, árnyak futnak feléd. Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?” – énekelte Király Linda, A legelő hősei című rajzfilm betétdalában. Kicsit ilyenek vagyunk most, mint a Zsebkendőnyi Mennyország tanya jószágai, akiknek feje fölül/lába alól elárverezték a biztonságot. A rajzfilmben aztán három merész tehén (Terka, Priscilla és Reményke) nekivágnak a prérinek, hogy elkapják a hírhedt gazfickó Girnyó Daltont, bezsebeljék az elfogójának járó jutalmat, és visszavásárolják a tanyájukat. Az üzenet pofonegyszerű: mindig lesz cselekvési lehetőség, és nem magányosan kell hősködni, hanem megtalálni azokat, akikkel közös a cél és akiknek egyformán fontos. Áprilisban valószínűleg ez csak látszólag volt így, valójában már nem csak látszólag, s innen nézve még bődületesebbnek hat a hárító magyarázkodás. Cinizmusért sem kell Kocsis Máténál sorban állni, az utolsó meg majd kapcsolja le az akváriumban a villanyt.