Ezerből ha egy roma fiatal szerez érettségit a magyarországi szegregátumokban. Márpedig tanulás nélkül esélyük sincs a súlyosan elmaradott területeken élőknek ahhoz, hogy kitörjenek az újratermelődő szegénységből. A miskolci Dr. Ámbédkar Iskola törekvése az, hogy tudást és versenyképes szakmát adjon a kezükbe. Ehhez a tanárok az indiai kultúrából és alkotmányból merítenek inspirációt, és olyan hátteret nyújtanak a fiataloknak, amit korábban nem kaphattak meg. A miskolci iskola ritka, akár a fehér holló: az országban alig találni hasonlót. A tanárok mégis – vagy tán éppen ezért – kitartanak, és büszkén vallják: velük és náluk új életet lehet kezdeni.
Míg sok tizenévesnek az érettségi magától értődő cél, addig a szegényebb falvakban élő romáknak ez gyakran álom marad. Ezen próbál javítani a miskolci Dr. Ámbédkar Iskola, melynek legfőbb célja, hogy érettségit és versenyképes szakmát adjon a hátrányos helyzetű fiatalok kezébe. Az indiai kultúra ihletésére létrejött intézmény vezetői ugyanis hisznek abban, hogy a tanulás révén az ember kiszakadhat hátrányos helyzetéből, és kellő motivációval új életutat választhat magának. Erről győződtünk meg, amikor ellátogattunk az iskola ünnepségére, ahol a diákok az Indiában kiemelt fontosságú, 1932-es punéi egyezményről adtak elő. A névadó jogász, dr. Ámbédkar 90 évvel ezelőtt látogatta meg a punéi Yerwada Központi Börtön cellájában raboskodó Gandhit, hogy megállapodjanak az ország demokráciáját létrehozó alkotmányos alapelvekről, melyek lehetővé tették az ezredéves kasztrendszer jogi felszámolását. Az iskola alapítójának, Orsós Jánosnak és az igazgatónak, Derdák Tibornak is hasonló a célja, vagyis szeretnék az etnikai ellentéteket csökkenteni, és esélyt adni a romáknak a jobb életre.
Az uborkafa tetejéig
Az iskola 2007-ben jött létre, nem sokkal azután, hogy Orsós és Derdák hazatért egy indiai utazásról. Huszonévesen mindketten A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára jártak, és érdeklődtek az indiai kultúra iránt.
– Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a cigányoknak van valami közük Indiához. Ez ott motoszkál mindenkiben, Jánossal mégsem azért indultunk Keletre, hogy felkutassuk az ősöket – mondta Derdák, hozzátéve, a XIX. századi romantika távol áll tőlük. A régmúlt helyett őket a mai India ikonikus alakja, a jogász-politikus Dr. Ámbédkar fogta meg, aki nemcsak kiállt a kasztrendszerben elnyomott dalitok (érinthetetlenek) jogaiért, de megküzdött az 1950-ben hatályba lépett alkotmányért, mely eltörölte a kasztrendszert.
– India fordulópont volt számomra. A dalitok buddhista mozgalmát megismerve
azzal szembesültem, hogy a politikai és szakmai fórumokon még a döntéshozásban is a népességüknek megfelelő arányban képviseltetik magukat. Ez a magyarországi romákról nem mondható el
– mondta Orsós. A szakember szerint ha hazánkban előkerül bármilyen romatéma, akkor arra létrejön egy főleg nem romákból álló csoport, amely róluk és nélkülük dönt az adott ügyben. Indiában a maguk által működtetett oktatási hálózatok döntéshozói és irányítói is főleg dalitok.
Indiából hazatérve Derdák és Orsós megalapította a buddhista Dzsaj Bhím Közösséget. Középfokú oktatási intézményt akartak létrehozni olyan roma fiataloknak, akik kimaradtak az oktatásból. Orsós korábban mentorként a dél-dunántúli falvakban kereste a tehetséges roma fiatalokat, de akkor azt tapasztalta, hogy ezek a programok bár szükségesek, nem érik el a cigánytelepi körülmények között élő legszegényebbeket. – Az ő esetükben nem lehet százalékos arányban beszélni az érettségizettekről. Ezerből ha egy gyerek fejezi be a középiskolát... – mondja Orsós. – Mi, akik a cigányputriból eljutottunk a főiskoláig, egyetemig, azt gondoljuk, hogy ha nekünk sikerült lediplomáznunk, vagyis sikerült az uborkafa tetejére felkapaszkodni, akkor kötelességünk a hozzánk hasonló, nálunk fiatalabbak kezét fogni ezen a nem befogadó közoktatás területén.
Ha a padtársak elülnek
Az iskola motiválja a fiatalokat, akik javítanának a sorsukon. Így van ezzel a tizenkilenc éves Kuru János is, aki egészségügyi okok miatt elmaradt az általános iskolai osztályaival, így gyorsított eljárásban kellett behoznia a többieket. A borsodi Hernádszentandráson élt, de 2010-ben egy árvíz megrongálta házukat, így Ácsra költöztek, ahol János elkezdte az általános iskolát. Nyolc évesen azonban volt egy szembalesete, ami miatt két évet ki kellett hagynia.
– Amikor betöltöttem a tizenhat évet, nem voltam tanköteles, így kirúgtak az iskolából. Az InDaHouse Hungary egyesület tanodájába kezdtem el járni, ők ajánlották a Dr. Ámbédkar iskolát, ahol estin le tudtam rakni az 5-8. osztályt. Most nappalin tanulok már gimnazistaként.
Jánost az tenné boldoggá, ha leérettségizne, és szociálpedagógia szakon diplomázhatna az egyetemen. Azért ezt tanulná, mivel neki sem adódtak meg azok a lehetőségek, hogy nagyobb önbizalommal vágjon neki az életnek. – Ha egy gyereket már korán szegregálnak, vagy az osztálytársa egyszerűen arrébb ül tőle, akkor nagyon elvehetik az önbizalmát – mondja a fiú, aki ezért szervezett már több alkalommal tábort hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy önállóságra tanítsa őket.
A tizenkilenc éves Orgon Dezső is motivált, ő tavaly decemberben érkezett a suliba a borsodi Alsózsolcáról. Egész korán intézetben nevelkedett, és sokáig nem lelte a helyét, mígnem egy barátja ajánlotta neki a Dr. Ámbédkar Iskolát. – A tanárunknak, Orsós Jani bának sokat köszönhetek, ő motivál engem. Elmagyarázta, hogy ha tanulok, akkor máshogy fogok megélni, tanulás nélkül viszont semmire sem megyek – mondja a fiú, aki programozást szeretne tanulni a főiskolán. – Alsózsolcán, ahol lakom, a szegénység, az éhezés tömeges, így sokan azt sem tudják, merre induljanak el az életben. Vagy dolgoznak és esznek, vagy tanulnak inkább.
Kumar és Sajjan órái
Az iskolában két indiai fiatallal is találkoztunk, akik időnként órákat tartanak a hinduizmusról és az indiai kultúráról. – Egy kulturális program keretében 2018-ban jártunk először Sajjan unokatestvéremmel az intézményben, hogy zenéljünk a diákoknak a népzenei együttesünkkel – mondja a Budapesten élő, harmincöt éves Rajendra Kumar, aki a csapattal fellépett már a Sziget, a Vidor és a Mediawave Fesztiválon, valamint más európai rendezvényeken is. Unokatestvére, a huszonöt éves Sajjan Panwar szintén örömmel tér be az iskolába, pláne, hogy itt ismerkedett össze feleségével, Fannival, akivel Alsózsolcán élnek, és már közös gyerekük is van, Bálint Panwar.
Hogy a diákok minél könnyebben jussanak el az érettségiig, a tanárok úgy rendezik be a környezetüket, hogy az segítsen nekik elsajátítani a legfontosabb tudnivalókat. Az osztálytermek falain az őskortól napjainkig A4-es lapokon olvashatjuk az egyetemes és a magyar történelem meghatározó dátumait és történéseit, valamint az égtájakat, hogy a fiatalok időben és térben is képbe kerüljenek. Mivel a többségük szegregált általános iskolákból érkezik, ahol nincs megfelelő szakellátottság – vagyis megfelelően képzett tanárok –, ezért nem feltétlenül kapják meg azt a hátteret, amelyre a középiskolában építhetnének.
– Amikor kilencedik osztályban elkezdjük olvasni a görög regéket és mondákat, majd elhangzik, hogy „Krisztus előtt harmadik században”, akkor a többségnek elképzelése sincs, hogy az hány évvel ezelőtt volt, sokan pedig azt sem tudják, hogy Krisztus előtt is éltek emberek – mondja az iskolaalapító Orsós, hozzátéve, időbeli tájékozódás mellett kulturális hátteret is adnak, hiszen ezt sok gyerek nem kaphatta meg a szegregált általános iskolában. A tanár szerint míg egy kilencedikes, középosztálybeli, nem roma gyerek már úgy ül be a középiskolai padba, hogy a szülei fontos kulturális hátteret adtak neki – például elmentek vele színházba, moziba, kiállításra és külföldre –, addig egy szegénysorban élő románál ez nemigen adott.
– Erre a kulturális többletre épül az egész oktatási rendszer. Egy cigánytelepen felnőtt gyerek viszont rossz körülmények között, szűkösen él többedmagával, ahol nincs se asztala, se könyvespolca. Ezt a környezetet nekünk kell megteremtenünk, ahogy azt is, hogy ezek a gyerekek találkozzanak a velük egyidős, nem cigány fiatalokkal – magyarázza Orsós. Utóbbi azért fontos, mert az általános iskolákban többnyire szegregálva tanulnak romák és nem romák, így mindazok a kulturális elemek és tapasztalások hiányoznak belőlük, amelyek szükségesek lennének az együttéléshez.
Üzenet a kerekasztaltól
Az előadást követően kerekasztal-beszélgetést tartottak az 1932-es punéi egyezmény és főleg annak oktatással kapcsolatos, utolsó, kilencedik passzusa kapott hangsúlyt. Majtényi László jogtudós, volt ombudsman azt mondta: bár szokatlannak tűnhet, hogy az indiai alkotmányról szóló megállapodás kötelezővé tette, hogy minden tartományban az oktatási ösztöndíjakból megfelelő összeget kell címkézni az elnyomott osztályok tagjainak, a történelmi helyzetben mégis üdvözlendő ez a gondolat.
Hasonlóra törekszik a Padtársak miskolci civil közösség is, mely három diákot támogat havonta az „Öt barát” ösztöndíj-program keretében, mellyel roma fiatalok tanulmányát segítik elő – 2019. óta hat diákot segítettek az érettségihez vezető úton. Csabalik Zsuzsa, a közösség egyik képviselője elmondta, fontos, hogy a diákok motiváltak maradjanak, és befejezzék az iskolát, mivel számos romát, amint betölti a tizenhatodik életévét, máris közmunkára viszik. Csabalik szerint a kormánynak érdemes megfogadni Klebelsberg Kunó egyik tanácsát, miszerint: „Sok ország ment már csődbe, amelyik a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amelyik az oktatásra”. Társa, Kónya Zsuzsanna szerint nemcsak az ösztöndíj, de a vele járó figyelem is arra sarkallja a fiatalokat, hogy jobban teljesítsenek az órákon. – Mindez hosszú távú befektetés, hisz mindannyiunk érdeke, hogy a fiatalok jobb helyzetbe kerüljenek – mondta Kónya.
A beszélgetésen a romák érdekképviseletéről szólva Orsós elmondta, hogy akárcsak Indiában, nálunk is lakosságarányosan kellene képviselni a romákat. Majtényi László válaszképp kiemelte, hogy a romák esetében az olyan autonóm struktúrák hiányoznak rendszerszinten, mint amilyen a Dr. Ámbédkar Iskola, hisz ilyenek nélkül az önszerveződés aligha képzelhető el. Ellenpéldaként hozta fel az erdélyi magyarokat, akiknek történelmi okokból rendkívül kiterjedt politikai, egyházi és kulturális struktúrái vannak óvodától egyetemig, egyházaktól kultúrházakig, könyvtáraktól kutatóintézetekig és parlamenti képviseletig.
– A romák érdekeit a parlamentben csakis romák segítségével lehet képviselni. Nélkülük az egész ügy fából vaskarika. Ha viszont lesz képviseletük, és részt vehetnek a döntéshozásban, azt úgy fogják hívni, hogy demokrácia – mondta lapunknak Derdák, hozzátéve ehhez azonban feltétlenül szükséges az iskolázottság. Orsós János szerint nagyban segítene az integrált oktatás is, hisz a roma és a nem roma diákok sokat tanulnának egymástól. Derdák szerint ennek hasznát akkor érthetjük meg igazán, ha megnézzük az Egyesült Államok példáját.
– Miért van az, hogy az amerikai társadalom olyan sikeres? Olyan jók azok az amerikai iskolák? Híresen nem olyan jók. Az amerikai gyerek azonban egy dolgot biztosat megtanul: együtt lehet működni más helyzetű, vele egykorú fiatalokkal. Ezt sugallja a társadalom mindenfelől, és erre készít fel az iskola is.
A befogadás kötelesség – emlékeztetik a magyar társadalmat
„Magyarországon és a többi kelet-európai országban hiába keresnénk a kitaszított társadalmi csoportok gyermekeit a gimnáziumok, egyetemek tantermeiben. A városok képviselő-testületeiben, a bankokban, minisztériumi hivatalokban nincsen számukra hely. Márpedig az áhított demokrácia nálunk is csak úgy jöhetne létre, ha a társadalom felszámolná a kirekesztést” – fogalmaz a Magyar Országgyűlésnek írt kezdeményezés, melyet a miskolci Dr Ámbédkar Technikum és a fenntartó Dzsaj Bhím Közösség adott közre a punéi egyezmény évfordulóján.
„Az előttünk álló évtized során rendszeres javaslatokat fog tenni az emancipáció érdekében – folytatódik a javaslat. – Mától fogva, az indiai kasztrendszer felszámolásának centenáriumához közeledve újabb és újabb kezdeményezésekkel emlékeztetni fogjuk a magyar társadalmat a kirekesztettek befogadásának civilizációs kötelességére.”
Első kezdeményezésük a magyar nyelvhasználat reformjára irányul, mert a nyelv, a fogalmak használata szerintük az elnyomás felszámolásának első számú csatatere. A nyelv tükre és eszköze a társadalom szándékainak. „A magyar nyelv szókincsében sok évtizedes késéssel jelennek meg azok a kifejezések, amelyeket Martin Luther King, Gandhi és Dr Ámbédkar nyomán a világ demokráciái az elnyomott helyzetű társadalmi csoportokkal kapcsolatban használnak. Az „empowerment”, az „emancipation”, a „social justice” a „reservation system” gyakran magyar megfelelővel sem rendelkezik, és a kontextusukat sem egykönnyen találjuk a hazai nyelvi közegben, fogalmaznak.
„Ebben az esztendőben azonban a társadalom nyilvánossága elé került egy konkrét magyar szó körül kialakult súlyos probléma, ami megoldás után kiált. A „faj” szó értelemzavaró ellentmondásossága 2022 nyarán az egész demokratikus világ közvéleményét megmozgatta – utalnak a kormányfő tusványosi beszédére. – Tarthatatlanná vált, hogy a magyar jogi szaknyelv „faj” szóhasználata lényegi ellentmondásban van a biológiai-orvosi szaknyelv érvényes definíciójával.”
