könyvfesztivál;

2022-10-03 13:18:00

Történetek vonzásában

A nemzetközi könyvfesztivál idei sztárja Szvetlana Alekszijevics belarusz író volt, a beszélgetések pedig kurrens irodalmi témákat érintettek.

Két év után újra elstartolt a nemzetközi könyvfesztivál, hogy a Millenárison négy napon át várja az olvasás szerelmeseit, amire idén igazán nagy szükség van: a magas papírárak és az infláció miatt a könyvek költségei várhatóan emelkedni fognak. A fesztivál iránt azonban nagy volt az érdeklődés, különösen annak idei díszvendége, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics iránt, akire a másfél órás dedikálása során kígyózó sor várakozott a Nemzeti Táncszínház aulájában és még jóval az épületen kívül is.

Az idei díszvendég ország pedig Szlovákia volt, melynek irodalmát bemutató programokon újra és újra kiderült: jeles szerzők élnek a szomszédunkban, és a közelség ellenére egész más hangon szólalnak meg műveik.

Háborús perspektívák

– Ami igazán rémisztő, hogy az ember mennyire függ a diktátoroktól – mondta Alekszijevics a táncszínház nagytermében Veiszer Alindának, ahol telt házas közönség hallgatta őt. A belarusz író szerint az emberiség a jelenben sem bír megbirkózni az erőskezű vezetőkkel, ahogy évtizedekkel korábban sem, a világ ráadásul azóta kétpólusúból széttagozottá vált.

Az író a téma kapcsán felidézte a gyerekkorát is, melyet számos ponton befolyásolt a hatalom: az iskolában a diákoknak fogalmazást kellett írniuk a halálról, miközben azt éreztették velük, hogy az életük semmit sem ér. Gyerekként a faluban gyakran hallgatta a fiatal asszonyokat, akik teljesen máshogy beszéltek a háborúról mint ahogy azt a könyvekben olvashatta: ezek a történetek a szerelemről és az utolsó éjszakáról szóltak, arról hogyan kísérték ki a nők a férjüket a frontra. – Mennyire nehéz volt a beszélgetéseikben szétválasztani a halált a szerelemtől – idézte fel Alekszijevics, aki írói munkája során mindig arra törekszik, hogy olyan személyeket szólaltasson meg, akik valami újat tudnak mondani az élet rejtélyéről. – Ezek az emberek hihetetlen módon meséltek, amikor sikerült elérni a szívüket. Jobban beszéltek mint az írók. A Csernobilról szóló könyvemben például egy nő elmondta, hogyan halt meg a férje. Olyan mondatokat használt, melyek shakespeare-i magasságokat értek el.

Férfiak, ha olvasnak

A fesztivál beszélgetésein persze könnyedebb témák is előkerültek. Egyszerre volt humoros és informatív az a diskurzus, mely a férfiak olvasási szokásairól szólt, a résztvevők próbáltak rácáfolni arra a tényre, miszerint a férfiak kevesebbet olvasnak mint a nők. Szóba került, hogy a családi minták e téren is meghatározóak, hogy az élete során ki marad olvasó és ki nem. Nyáry Krisztián író például elmondta, a szüleit rendszeresen látta könyvvel a kezükben, így már hamarabb megtanult olvasni minthogy iskolába került. – Gyerekként én az édesanyám tárcájából loptam pénzt, hogy könyveket vehessek belőle – emlékezett vissza Makranczi Zalán színművész, aki maga is tart olvasás népszerűsítő órákat fiataloknak „Gyűlölt kötelezők” címmel. Holczer Ádám labdarúgó pedig hasonlóan motivált, ő a családjában tart olvasókört.

Női perspektívák

Vasárnap tartották a Női váltó-beszélgetéssorozat harmadik részét, ahogy eddig, most is szlovák írónők köteteit mutatták be. A beszélgetésből kiderült, a kortárs szlovák irodalomban sokkal nagyobb teret kapnak a női szerzők. Kiss Noémi író a kötetek kapcsán kifejtette, nemcsak a női szerző, hanem maga a női perspektíva is hangsúlyos a szomszédos ország irodalmában. A vasárnapi Női váltó négy szerzője Svetlana Žuchová, Vanda Rozenbergová, Nicol Hochholczerová és Jana Bodnárová voltak. Az idegenben tolvajjá váló bevándorlók, a játékfüggő apjuk mellett felnőni kényszerülő gyerekek monológjai, három női generáció megelevenedő története az elhagyatott családi házban – mind-mind egyedi és izgalmas hangvételű olvasmányok.

A legnagyobb visszhangot az Ezt a szobát nem lehet megenni című regény felolvasása váltotta ki a közönségből és a beszélgetőkből. Nicol Hochholczerová ebben saját egykori önmagát írta meg, története sokkoló: tizenkét éves korában került szexuális viszonyba ötvenéves rajztanárával. Kiss Noémi elmondta, ez a legfelkavaróbb könyv, amit olvasott, nem is tudja, hogyan beszéljen róla, annyit azonban elmondhat: „nagyon-nagy irodalom”. Mészáros Tünde, a kötet fordítója kiemelte, Hochholczerová bár elsőkönyves, az egész írás profizmusról tesz tanúbizonyságot. A mindössze huszonhét éves író úgy nyilatkozik a megrázó szövegről: felszabadító volt megírni, jó volt gyakorolni a szöveg fölötti ellenőrzést.

Gyerek(b)irodalom

A fesztiválon a felnőttek mellett a gyerekek is megtalálták a számításukat. Vasárnap délelőtt a Nemzeti Táncszínház mellett álló D épület már délelőtt zsúfolásig telt babakocsikkal és egész állatkertnyi plüssállattal, hiszen itt találhatók a gyerekeknek szóló standok és programok. Az épület emelete a Gyerek(b)irodalom elnevezést kapta, a színes puffokkal és párnákkal teli szinten felolvasást, kézműves és logikai játékokat tartottak. A Móra Kiadó gondozásában megjelenő LÜK füzetek logikai feladványaival igyekezték lekötni a kisebbeket, ám ez a foglalkozás korhatáros, a nyolcéveseknek már nem jelent kihívást. – Eredetileg egy drámajáték-foglalkozásra jöttünk volna, de az elmaradt, így ellátogattunk a LÜK játszóházba, viszont ebből már a mi gyerekeink kinőttek, a nagyobbik ötödikes, a kisebbik harmadikos – mondja Kinga, aki férjével és két kisfiukkal látogatott el a fesztiválra. A két felső tagozatos valóban pillanatok alatt megoldotta a logikai feladatokat, amivel az óvodások és az épp olvasni tudók még sokáig elmolyoltak. Bár a fesztiválon a legkisebbeknek kevés lehetősége adódott a játékra, a gyerekirodalmi standok valóságos játszótérré változtak, és a kicsik ugyanolyan lelkesedéssel álltak sorba dedikáltatni, mint a felnőttek.

– A kék kerítést, a Kavicsmesét is elhoztuk aláíratni – meséli Petra, aki Marék Veronika szignójáért állt sorba Lizi kislányával. – Lizi kedvence, a Kippkopp karácsony is nálunk van, mert mi hatalmas Marék Veronika-rajongók vagyunk, az összes művét olvastuk. Már tegnap is voltunk dedikáltatni, Berg Juditot viszont egyszerűen nem tudtuk kivárni, annyira hosszú volt a sor – mondta. Marék Veronika  asztala előtt még fél órával később is harmincan álltak sorba, hatalmas tumultus alakult ki a Pagony standjánál is, de az egészen kivételes szépségű mesekönyveket kínáló Csirimojó is felkeltette a kisebbek érdeklődését – nemhiába, a kiadó a környező országok legszebb, legokosabb, legviccesebb könyveit tárja a magyar olvasó elé.