A KSH-közlés már beéghetett az olvasó retinájába: bruttó 500 ezer forint a magyar átlagkereset, aminek a nettója 320 ezer forint körül alakul. A számok azonban csalókák, hiszen az átlagot felfelé mozdítják a felső jövedelmi tizedek: 2022-ben már 118 ezer forintra nőtt a bruttó átlagbér és bruttó mediánbér különbsége. Előbbi 65 ezerrel, utóbbi 39 ezerrel lett több egy év alatt.
Átlag és mediánMellár Tamás közgazdász-statisztikus, egyetemi tanár, parlamenti képviselő (PM) is a medián fontosságát emelte ki. „A medián az összes egymás mellé tett fizetés közül a középső értéket jelenti, és ha a medián alatt lévők éppen annyival keresnének kevesebbet, mint amennyivel többet a medián fölöttiek, akkor a medián és az átlag megegyezne. Ez lenne a normális eloszlás, de a hazai fizetések eloszlása aszimptotikus, mégpedig egyre erőteljesebben. De mit is jelent ez? Ha az átlag egyre inkább eltér – éspedig felfelé – a mediántól, akkor a magas jövedelműek keresetei nagyobb ütemben emelkednek, mint a medián alatti keresőké.
Egyre nagyobb lesz a különbség a különféle jövedelemcsoportok, vagyis a szegények és a gazdagok között. A Fidesz 12 esztendejében a szlogen ugyan a polgárosodás volt, de ez legfeljebb csak a felső két jövedelmi tizedet érintő nagypolgárosodás lett. Az ő jövedelmük valóban dinamikusan emelkedik az alacsony jövedelműekhez képest, az alsó 6-7 jövedelmi tized az átlag alatt van Magyarországon.”A képviselő szerint ugyan az ellenzéket libsizi a kormány folyamatosan, az ő neoliberális gazdaságpolitikájuk egyáltalán nem működik. – Ha piacon alakulna ki ez a jövedelemkülönbség – de nálunk nincsen piac, legfeljebb adminisztratív piacról beszélhetünk: akik beállnak a NER-be, azoknak jövedelmei elszakadnak a tényleges piaci viszonyoktól –, akkor egy normális jóléti államnak kompenzálnia vagy tompítania kellene a jövedelemkülönbségeket. Magyarországon nem ez történik, a szociálpolitika sem ebbe az irányba hat. A gyerekek utáni adókedvezményeket csak a magas jövedelműek tudják igénybe venni, ugyanakkor a fix juttatásokat, mint amilyen a családi pótlék, teljesen leépítette a kormány reálértékben.
Mellár Tamás aggasztónak tartja a leszakadók kilátásait. Az ötnél kevesebb embert foglalkoztatókat is beleértve (ezeket a KSH nem veszi figyelembe) a 240-250 ezer forint körüli nettó mediánjövedelem alatt keres a magyarok fele, és sokaknak a nyugdíja nem éri el vagy alig haladja meg a 100 ezer forintot. – Az alacsony jövedelműeknél, akik mögött nincs erős szociális háló, megélhetési válság jöhet – fogalmazott a közgazdász.
– Akik eddig többé-kevésbé tudták követni az élelmiszerár-emelkedést, azoknak az energiaárak realitása lesz dermesztő. Ezek meg fogják kínozni a leszakadók jelentős részét. Sokaknál fizetésképtelenségre kell készülni – erre még sincs semmiféle kormányzati program.
Ehhez képest Mellár szerint nincs semmiféle kormányzati program, ami segítene a bérből és fizetésből élő leszakadókon. „Hirtelen nem találok más fogalmat: az a parasztvakító kommunikáció van csak, amit a Fidesz szajkóz a miniszterelnökkel az élen, miszerint 181 ezer forintos támogatást kap minden család. Ezt ne tessék komolyan venni! Az erőteljesen megemelkedett energiaárakkal számolták ki a kedvezményes, átlagosnak mondott, de messze nem átlagos fogyasztási szintet, ameddig a korábbi alacsonyabb áron vehetik meg az energiát. A kettő közötti különbség a képletes 181 ezer forint, ami sokaknak nem segítség, mert az így számított – a hétvégi házak mérőhelyeivel lefelé húzott – átlag fölött vannak, vagy vegyes tüzelésű rendszert használnak.”
Keletre leng az inga
Erőss Gábor szociológus, Józsefváros alpolgármestere (PM) szerint a bérekről szóló sikerpropagandával szemben vannak olyan mutatók, amelyek rávilágítanak a hazai életszínvonal általános romlására. A mindig is létezett elvándorlás és ingázás jelenségét nézve az látszik, hogy ez a nyugati határszélről indulva tovább erősödött, és elindult az eddig még nem létezett vándorlás és ingázás Kelet-Magyarországról Románia irányába. – Ez önmagában is jól mutatja, mennyire biztosítják az emberek megélhetését a hazai bérek – érvelt a szociológus. – Mindeközben a pedagógusok polgári engedetlenségi mozgalma arra irányította rá a figyelmet, hogy
már diplomás munkakörökben is a létminimumon egyensúlyoznak jelentős társadalmi csoportok. Ehhez képest a késő Kádár-korban, de még a rendszerváltás utáni két évtizedben is kiemelten jól megérte diplomát szerezni.
Az iskolai végzettség és a társadalmi státusz között – beleértve a fizetést – erős volt a kapcsolat, csakúgy, mint a világ számos más pontján, vagy még annál is jobban. Így már azokban a társadalmi csoportokban is példátlan elszegényedés mutatkozik, amelyek az elmúlt ötven évben viszonylag privilegizáltak voltak.
Ebben a rendszerben lábbal szavaznak az emberek, és az elvándorlás nehezen visszafordítható. Ezt a folyamatot, amikor a társadalom képzett rétege és a városi középosztály elhagyja a hazáját, szerinte Bulgáriában, Moldovában és részben Romániában például már megélték az 1990-es és 2000-es években. – Ez az ördögi kör immár Magyarországot süllyeszti egyre mélyebbre. Az értelmiséget ledarálják, a fiatalokat szélnek eresztik. Így könnyebb uralkodni – összegzett.
Mindez Erőss Gábor szerint a rezsim tudatos politikájának az eredménye, ami három ponton ragadható meg. Egyrészt abban a gazdaság- és társadalompolitikában, amely az alacsonyan képzett, szalag mellett dolgozó olcsó munkaerőre épít, a nyugati és keleti multik, valamint a hazai nagyvállalatok érdekét keresve. A másik a nyomott munkabér és a minimálbér Európa-szerte példátlan megadóztatása. A harmadik tényező az iskolai végzettség: kifejezetten a XIX. századi ipari társadalomból vett társadalomkép és vízió hatja át a kormányzati intézkedéseket.„Ez a »munkaalapú társadalom« és a »kétkezi munka becsülete« ideológiai lózungjaiban nyilatkozik meg, a gyakorlatban pedig a munkajogi védelmet leépítő és a munkakörülményeket lerontó, a kizsákmányolást növelő politikában – bírálta a kabinetet Erőss Gábor.
– A kormány mindent annak rendelt alá, hogy alacsony képzettségű, rosszul fizetett és kiszolgáltatott munkavállalók szolgálják ki a nagytőkét. Ez egy iszonyú félreértés – saját paradigmáikon belül is ostobák, merthogy az az abszurd az egészben, hogy ez a rendszer egy idő után a nagytőke érdekét sem szolgálja. A tőkés befektetők is a szakképzett, kompetens, kreatív munkaerőt keresik a világon szinte mindenütt. A képzettség volt a versenyelőnyünk, ami eddig vonzóvá tette a működő tőke számára az országot. Most lassan ez is elvész. Eközben már nemcsak a munkaerőt zsákmányolják ki, hanem a borzasztó akkumulátorgyárakkal, a szántóföldek „ipari parkká” betonozásával a természetet is. Miután lerombolták a magyar társadalmat, most lerombolják, tönkreteszik a tájat, földeket, erdőket, vizeket – a magyar hazát.”
Egyenlőbbek esélye
Ez Orbán „butaságalapú társadalma”, amelyet munkaalapúnak neveznek. Ezért az oktatáspolitika sem irányul másra, mint hogy csökkentsék az egyetemen továbbtanulók számát és arányát, hozott példát Erőss, aki szociológusként az oktatási közpolitikákat és az iskolai egyenlőtlenségeket is kutatja. Miközben nagy garral hirdetik, hogy a 2010 előtti kormányok akartak tandíjat bevezetni, ehhez képest ők tették tandíjassá a legtöbb képzést a legtöbb diák számára. Másrészt a munkaalapú társadalom szlogenjével még a középiskolákban is korlátozták az érettségit adó képzésekben továbbtanulók számát – vagy legalábbis megpróbálták, szerencsére kevés sikerrel. Ha lenne oktatási minisztérium, a középfokú oktatás nagy része nem is tartozna oda, mert az oktatáspolitika az innovációs tárca alá sorolta be a szakiskolákat, szakközépiskolákat, majd pedig a belügy alá tagolta be az oktatási ágazat maradékát. A tankötelezettség korhatárának lecsökkentése is drámai fordulat volt: növelte az iskolai lemorzsolódást.”Az Orbán-kormány szembement azzal a tudományos konszenzussal – folytatta Erőss Gábor, hogy az integrált oktatás az egyetlen módja a társadalmi kohézió fenntartásának, hogy az amúgy is polarizálódó gazdasági szerkezet ne szakítsa szét végletesen a társadalom szövetét.
Pedig a társadalmi integráció előfeltétele az oktatás integrációja. „Tudatosan vagy tudatlanul – mindkettő bűn – még szeretetteli szegregációinak is elnevezték Orbánék, a zászlójukra tűzve az Európában konkrétan és tételesen tiltott elkülönítést. Korábban is nagymértékű volt az oktatási egyenlőtlenség, és sok probléma volt az iskolarendszerben, de legalább léteztek közpolitikák az egyenlőtlenségek csökkentésére és a szegregáció mérséklésére. A megfizethetetlen albérletekkel az agyonadóztatott minimálbéren élő szülőknek azok a tehetséges gyerekei is elesnek a továbbtanulás lehetőségétől, akiket esetleg nem akadályozott meg az Orbán-rendszer abban, hogy eljussanak az érettségiig.”A hatalom eközben folyamatosan felháborító kommunikációval önt olajat a tűzre, utalt Kövér László minapi meglátására. – Egészen aljas dolog visszaélni a pedagógusethosszal és elhivatottsággal, mondván, »a tisztességes pedagógusok nem a fizetésüktől teszik függővé teljesítményüket«. A tanárokban valóban van elhivatottság, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megélniük. Vannak olyan kompetenciáik, amiket a munkaerőpiac megfizet, de a rekordinfláció és a nyomott bérek megadóztatása ellehetetleníti őket. Ezért a családjuk megélhetése érdekében sokan elhagyják a pályát.
Bár nem az önkormányzat feladat volna, Józsefvárosban 2020-ban úgy döntöttek, hogy bevezetnek egy 40 ezer forintos óvodapedagógusi bérpótlékot, ezt idén felemelték 70 ezerre, tette hozzá alpolgármesterként. Verseny van, meg kell akadályozniuk az elvándorlást még akkor is, ha ez nagy anyagi teher az önkormányzatnak, amely fenntartó ugyan, de a finanszírozás az állam feladata lenne.
Vagyonra adót
Mellár Tamás úgy látja: Orbánék továbbra is makacsul beszélnek a munkahelyek megvédéséről, mert „ha munka van, minden van”, de szerinte ez nincs így. – Hiába van munka, 150-200 ezer forintos bérből nem lehet családfenntartói feladatot ellátni. Szükség volna rendkívüli segítségre, amelyek a lesajnált nyugati országokban működnek. A támogatási rendszer sávos kialakítása is sokat segítene, ahol valóban szociális árat fizethetnének a rászorulók, ám a kormány nem kíván változtatni a rendszeren. A munkahelyvédelmi akcióterv pedig ismét a NER-kedvenc cégeket fogja segíteni, tehát szó sincs közteherviselésről – mondta a képviselő. Szerinte ahol ekkora jövedelemkülönbségek állnak fenn hosszú idő óta, ott jelentős vagyoni különbségek is kialakulnak. Ezért szükségét látná a két- vagy akár a háromkulcsos személyi jövedelemadónak. A 200 millió forint fölötti vagyonokra pedig kivetné a vagyonadót, ami általános kataszter nélkül is működne, nyilatkozattal, szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel.