A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár szándéka, hogy időről időre megmutassa gyűjteménye egy-egy részét a budapesti galériákban. Ilyen együttműködés jött létre a múzeum és a 2B Galéria között: a múzeum 2020-ban Csillag a házon – csillag a kabáton, 2021-ben Szemtanúk címmel rendezett tárlatot galériában. Csütörtök este harmadik állomásként Láthatatlan arc címmel nyílt kiállítás.
Rengeteg portré található a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében. Mivel a pandémia idején a kényszerkarantén kiemelte arcunk fontosságát, akár maszkban voltunk, akár a képernyő előtt, Farkas Zsófia művészettörténésznek, a tárlat kurátorának szinte magától értetődő volt, hogy a gyűjtemény válogatott portéit ebből a megközelítésből is tematizálja. Mint a kiállítás sajtóbejárásán elmondta: a német művészettörténész, Hans Belting Az arc története című munkája volt a kiindulópont. A mű olyan kérdéseket feszeget: a portrét ki alkotja meg, milyen egy másik ember tekintetén keresztül létrejönni, és milyen az, ha eltakarjuk az arcunkat? És persze az is kérdés: milyen a saját maguk reprezentációját megalkotni?
A zsidó művészek alkotásaiban természetesen a zsidóság reprezentációjáról is szó van, de ez a reprezentáció korszakonként és művészsorsokon keresztül más és más dolgot jelent.
Farkas Zsófia négy szekcióba rendezte a műveket. Az első falon arra kapunk magyarázatot, hogy bár a zsidó vallás tiltja az emberábrázolást, a képzőművészet miként segítette a zsidóság önképének, valláshoz és hagyományhoz kötődő kifejezését – azaz hogyan alakult ki a portré műfaja a judaizmusban. Kezdetben rabbik portréi terjedtek el nyomtatott mikrográfiákon, a tanulók így emléketek mestereikre, tisztelték elődeiket – a tárlaton ilyen példa Jehezkel Sraga Halberstam sinavai rabbi portréja, amely héber betűkből áll össze. Kauffmann Izidor és a szecessziós illusztrátor, Ephraim Moses Lilien portréi nosztalgiával jelenítik meg a zsidóságot, a lettországi születésű Abel Pann képén egy vallásos öreg zsidó férfi menekül fejét lehajtva – a művész számos olyan képet készített az első világháború idején, amelyek az orosz pogromok elől menekülő zsidókat örökített meg. Nemcsak festményeken, hanem Goya szerű grafikákon is. Bálint Endre Öreg zsidója is hasonló, első világháborús pillanatkép lehet, a Nagy Háború után egy vallástalan közeg próbált néha-néha visszanyúlni a gyökereihez.
A második rész a kiállítás eredeti kiindulópontja: az önarckép témája: a zsidó művészek mit sugalltak magukról. Bár Erdei Viktor a munkácsi ortodox zsidó közösség mindennapjait örökítette meg, számos önarcképén öntudatos művészként mutatja be önmagát, itt egy rembrandti mélységű önarcképe kapott helyet. A magyar falu festője, Bihari Sándor turbánban, keleti ruhában örökítette meg önmagát, Perlmutter Izsák dandyként, cilinderrel és sétabottal, gazdag enteriőrben ülve tekint ránk. A világlátott Scheiber Hugó tronie-t festett magáról, és Kádár Béla is egyértelművé tette, hogy ő avantgárd művész. Vörös Géza Önarckép ablak előtt című képén mintegy zárójelbe teszi önmagát azzal, hogy műtermében, sárga nárciszok és citromok mellett csendéleti halott elemként ábrázolja önmagát.
A harmadik szekció – a női szoba – az arc elrejtéséről szól. A holokauszt idején, harmincegy évesen meggyilkolt Sajó Edit mint színesbőrű nő áll ablaka és klasszikusokkal megrakott könyvespolca előtt. Az önarcképein hol babaként, hol táncosnőként, hol özvegyasszonyként megjelenő Anna Margit ezúttal is különös mesefigura. Földes Lenke anya-gyermek szobrokban rejtőzik, de hogy mennyire magabiztos szobrász volt, az testvére, Gombos Lilly festményén is megmutatkozik. „Festőnek tekintem, nem holmi festőnőnek” – írta a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, Petrovics Elek Perlrott-Csaba Vilmos feleségéről, Gráber Margitról, akinek gyászkendős önarcképét látva szintén elismeréssel adózunk.
Az utolsó terem az utolsó portéké – a halotti maszkoké. Kiss Józsefé, Perlmutter Izsáké, Ady Endréé. Ám annak, hogy A húszéves Ady címmel miként készülhetett halotti maszk a költőről, mindenki járjon utána a tárlaton.
Infó: Láthatatlan arc – Portrétípusok és nem tipikus portrék. 2B Galéria, Budapest, IX., Ráday utca 47. Kurátor: Farkas Zsófia, Megtekinthető: november 23-ig, hétfő-péntek, 14-18 óráig
