Versenyzők jönnek, mennek, ugyanakkor a 2022-es esztendőben búcsúzók névsora igencsak illusztris. A kétszeres Paris-Nice-győztes, Tour de France-dobogós Richie Porte szeptemberben a brit körversenyen köszönt el, míg a 2017-es Giro d’Italia-győztes Tom Dumoulin a szezon közben intett búcsút a kerékpárversenyzésnek.
A múlt hétvégén még eredményesebb kerékpárosok tették meg utolsó kilométereiket profiként: Alejandro Valverde és Vincenzo Nibali a szombati Lombardián, másnap pedig Philippe Gilbert a Paris-Tourson búcsúzott el. Ez a három versenyző összesen 265 győzelmet hozott össze.
Kezdjük közülük is a legeredményesebb Valverdével, aki önmagában 133-t sikert számlál megannyi második és harmadik hellyel. A 42 éves kerékpáros – aki utolsó versenyén hatodikként zárt – sikerei közül kiemelendő, hogy 2009-ben megnyerte a Vuelta a Espanát. Az „El Bala”, azaz a golyó becenevet viselő spanyol kiválóság 2018-ban világbajnok lett, valamint a Liege-Bastogne-Liege-en négyszer is győzni tudott.
„Izgatott vagyok a jövő miatt, de van bennem szomorúság is, hogy ilyen jó erőben búcsúzom” – szögezte le Valverde, aki fontosnak tartotta, hogy úgy vonuljon vissza, hogy még képes felvenni a versenyt a legjobbakkal. „Boldog vagyok, hogy 21 évig voltam profi, élveztem az egészet. Most viszont átadom a helyem a fiatalaknak” – tette hozzá.
A 37 éves Nibali – aki a messinai cápa becenevet viseli – egyike annak a hét kerékpárosnak, aki mindhárom háromhetest megnyerte pályafutása során: a Giro d'Italián 2013-ban és 2016-ban, a Tour de France-on 2014-ben, míg a Vuelta a Espanán 2010-ben diadalmaskodott. Nibali igazi hegyi menő volt, de talán még annál is jobban ment a lejtmenetben, ennek is köszönhette, hogy 2018-ban hatalmas meglepetésre megnyerte a Milano-Sanremót, de a lombardiai körversenyen is kétszer ünnepelhetett.
Visszavonulása után hatalmas űr keletkezik az olasz kerékpársportban, bár ott van nekik, Filippo Ganna, aki vasárnap 56,792 kilométerrel, több mint 1,2-vel megdöntötte az egyórás kerékpározás világrekordját, olyan versenyzőjük nemigen van, aki Fausto Coppit, Gino Bartalit, Alfredo Bindát, vagy Felice Gimondit követve ismét háromhetes körversenyt nyerhetne.
„Sokkal inkább a versenyre koncentráltam, mint magamra vagy a búcsúra. Az utolsó pár kilométert azért próbáltam mosollyal az arcomon letekerni” – szögezte le a befutó után Nibali, aki 24. lett.
Míg Nibali és Valverde leginkább a hegyeken villogott, addig a 40 esztendős Phillipe Gilbert a klasszikus egynaposokon, valamint a sprintekben remekelt. Húszéves profi pályafutása során 80-szor diadalmaskodott.
„Azért választottam utolsó versenyemnek a Paris-Tourst, mert szerettem volna egy teljes szezont teljesíteni, mielőtt abbahagyom. Itt szereztem az első nagy győzelmemet 2008-ban. Aztán megnyertem 2009-ben is” – árulta el Gilbert, aki ebben tett szert nagyobb ismertségre: a szezon végén 10 nap alatt behúzta a Lombardiát, a Paris-Tourst, a Gran Piemontét, valamint a Coppa Sabatinit.
2011-ben 18-szor ünnepelhetett: megnyerte a Stade Bianchét, majd mindhárom ardenneki klasszikust: az Amstel Gold Race-t, a La Flèche Wallonne-t és a Liège–Bastogne–Liège-t, de övé lett a Tour de France nyitószakasza, majd a baszkföldi Clásica de San Sebastiánon is győzött. Mind a három háromhetes körversenyen tudott szakaszt nyerni, összesen 11-et. 2017-ban Paris-Raubaix-t, és Flandriát is nyert – a pályafutása során az öt nagy klasszikusból négyen is a legjobbnak bizonyult, csak a Milano-Sanremo hiányzik a gyűjteményéből.
Gilbert a népszerűségét firtató újságírói kérdésre így felelt: „Azt gondolom, hogy az emberek azokat a versenyzőket kedvelik, akik támadó szelleműek. Én mindig támadtam, talán túl sokat, vagy nem a megfelelő időben. Azt szeretem, amikor ember, az ember ellen küzd” – jelentette ki a belga kerékpáros, aki 2012-ben világbajnok is lett.
Tíz évvel később aztán újabb világbajnoka lett Belgiumnak Remco Evenepoel személyében, de ez már egy másik történet „kezdete”.
