Harmadik jelenet
London, Judi Dench nappalija
JUDI (megöleli Johnny Deppet, paskolja a vállát) Bár lennék húsz évvel fiatalabb… A két J. D., milyen jól hangzik… A két fura J. D., aki sohasem nézi meg a saját filmjeit…
JOHNNY (szintén paskol) A legcsodálatosabb asszony, Judi Dench személyesen… Döglesztő csillagpor még a tekintete is. Vagy gáz ilyet mondani?
(Andi be, igyekszik, hogy ne bicegjen. Johnny őt is megöleli, mire Andi a meglepetéstől kis híján felborul, de aztán rendezi a lépéseit. Judi ki.)
JOHNNY Jude elküldte a verseidet. Te aztán nem beszélsz mellé. Jól jössz ki a kulimászból, nem válsz közben keserű barommá.
ANDI Ebben néha nem is vagyok biztos.
JOHNNY Nincs rendeződ, azt csinálsz, amit akarsz. Jó, hogy nem ítélkezel csuklóból, azt akarod, hogy Piri néni vagy Laci bácsi értse meg még a kolorádóbogarat is. Úgy érezzenek, ahogy ő. Én vagyok az a bogár, és hálás vagyok.
ANDI Hallottam a gyűjteményedről. Még csótányod is volt, ha jól emlékszem. Remélem, felgombostűzve, nem csak úgy szaladgált a hűtő mögött.
JOHNNY Naná. (hümmög) Látom, sok neked most a rutin, de ha valaki felül bír emelkedni ezen, az te vagy. Add meg magadnak is azt a türelmet, amit minden szereplődnek. Amikor bicegned kell, bicegj, miattam ne tegyél úgy, mintha. De ha megtáltosodsz, annál jobb, akkor kihúzom magam. (csapkodja Andi hátát)
ANDI Tudsz te erőt adni. Mint amikor a kórházban beszélgettél a gyerekekkel a Jack Sparrow-jelmezedben, barackot adtál a fejükre. Mesét olvastál nekik.
JOHNNY (bólint) Voltam én is olyan helyzetben, mint ezeknek a gyerekeknek a szülei. Le is álltunk Az Álmosvölgy legendája forgatásával, amikor Lily-Rose hétévesen kórházba került. Nem kívánom senkinek azt az érzést. Ha csak egy percre fel tudok vidítani egy ilyen szülőt vagy gyereket, már megérte.
ANDI Te magadat is ki tudod húzni a hajadnál fogva minden mocsárból. De mondd… hogyan tudsz Modiglianiról újat kitalálni? Azt értem, miért érdekel. Hasonlítasz is rá ebben a kordbársony öltönyben, a zsebre dugott kezeddel, hónod alatt a rajzmappával.
JOHNNY Végre valaki, aki nem a perről kérdez.
ANDI Azért, ha panaszkodnál egyet… Don’t hesitate. N’hésite pas. Apropó, hallottam ám, amikor megpróbáltál franciául beszélni. Az vicces volt. Kábé olyan az akcentusod, mint az enyém.
JOHNNY Az. És mit írnak erről a rajongók a kommentekben…
ANDI Szexi.
JOHNNY (tenyerébe hajtja a fejét, az ujjain át kukucskál)
ANDI Vagy amikor azt ismételgetted, konnichiwa, és nem tudtad, mit jelent.
JOHNNY Alaposan elvégezted a házi feladatot. Röpdolgozat is lesz?
ANDI Talán én vagyok az egyetlen, aki nem leste kényszeresen a pert. Csak azt tudom, hogy nyertél. Nem elég?
JOHNNY Modigliani… Nem a bohém kártyát akarom kijátszani. Amikor haldoklott Modi, megkérték a régi támogatóját, mi a csoda volt a neve, Zborowski, hogy tartsa vissza a képeket, amíg a festő meg nem hal – úgy fel lehet tornázni az árakat. Állítólag még a sírjánál is arról tanakodtak, mennyi legyen az annyi. Az én Modim bolyongó művész, legenda, de nem közhelyes. Szókimondó, aki érzi, hogy behatárolt az élete, csupa bizonytalansággal, ezért minden percet ki akar használni. Modi folyton rajzolt, rajzos edzésnek nevezte. Ő volt az olasz, aki mindig verseket szaval.
ANDI Írtam is Nietzschéről, aki az egyik kedvence volt. Az örök visszatérésről. Mert én persze Nietzschét főleg költőnek tekintem.
JOHNNY Persze. Besorolhatatlan volt Modi, egyik iskolához sem csatlakozott, ahogy én sem. Átkelt minden hídon, akkor is, ha nem volt ott híd. A szobraihoz például a görög kariatidák is mintát adtak, de az óceániai és az afrikai törzsi művészet is… a mészkövet pedig a környező építkezésekről lopta. Azt vallotta, csak a káoszból eredhet művészet. Jól dumálok, mi? Kész wikipédia. Modi fejét mutatnám meg a filmben belülről, a villódzást. Ahogy összeérnek az apró részletek. Úgy, hogy az is megértse, aki nem művész. Kifundálom, hogyan. Komód vagyok, a fiókjaimban minden elérhető, csak össze kell a figurákat rakosgatni.
ANDI Így van ez az írásnál is, kész puzzle. Nekem Modi szobrai is tetszenek. A gyengédség szobrai. Egymást nézték a figurák, mint egy ősi szertartáson. Nem érdekelte a valóság. Engem sem. Különben hogy is hihetném el, hogy Johnny Depp itt ül mellettem, a lábamat böködi, közben be nem áll a szám, azt fejtegetem, hogy Modigliani barackszínű aktjainak miért nincs pupillájuk.
JOHNNY Modi egyszerre volt disznó és gyöngy, sőt a korpa, amivel nem szabad keveredni. Mondhatnám, a példaképem! De legyél csak te is a példaképem, lássuk csak, hogy működik az a láb. Képzeld el, hogy filmszerepre készülsz, egy vagány szerepre, ahol ugrándoznod kell, vívnod. Én is mindent be szoktam vállalni. Fogászati kezeléseket villogós plasztikprotézisekkel, Charlie Chaplin-járást, farkaskarmokat és ollókezeket, iszapos make-upot. Egyszer egy varjút drótoztak a fejemre, máskor merő protkó voltam, felsőtest-öregítésnek hívták ezt.
ANDI Mű-Johnny!
JOHNNY Nem szabad meghátrálni, csak el kell döntened, hogy mit akarsz igazán. Milyen szörnyű érzés volna, ha le kellene mondanod minden kutatásról, ami a könyveidhez kell: minden expedícióról, de még a legegyszerűbb állatkerti sétáról is, teszem fel, a lajháróvodában, csak mert félnél, hogy pár lépés után elhasalsz. Vagy szobafogságban kellene tengődnöd ott is, várni, hátha valaki megszán és meglátogat.
ANDI Hát a lajhárokat nem hagynám ki, az biztos. Meg ahogy a tapírok dagonyáznak a forrásnál, bele is fosnak a vízbe.
JOHNNY Szívesen gyakorolok veled. Csak humorosan kell felfogni. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki a Monty Pythonon nőtt fel…
ANDI Na, ja, de van, amikor minden elsötétül…
JOHNNY Olyankor én gitározni szoktam. Néha meg Nerudát olvasgatok.
ANDI Hogy a plafon nem szakad le! Hát bizony Pablo sokat merített innen-onnan, nem is tagadta, nevezzük nevén a gyereket: lopott, mint a szarka. Például Tagorétól.
JOHNNY De hát Nobel-díjas!
ANDI Nobel-díj! Egyébként óriási felháborodás tört ki, amikor kiderült, hogy a chilei repteret Nerudáról akarják elnevezni. Bár a tiltakozás fő oka nem a plágium volt, hanem az, hogy Neruda nem szégyellte, sőt, a visszaemlékezéseibe is belevette, hogy megerőszakolt valakit. Magától értetődőnek tartotta, mert egy cselédről volt szó. Micsoda seggfej.
JOHNNY Akárhogy is, a Neruda postása film örök kedvenc. Il postino.
ANDI Azt én is szeretem, meg is van DVD-n. Sírok a végén mindig. Kell a legenda. A nemes lélek, a példakép. Chilei művészek emlegették nekem, hogy ők csak egy ledöntendő szobornak tartják Pablót. Elpojácásodott, mint a te volt haverod, Kusturica. Manapság már Emir csak a seggét mutogatja a koncertjein. Kár érte, lepaktált a ruszkikkal is.
JOHNNY Pedig… Pitbull, terrier…
ANDI Az még kafa volt. Akkor már inkább Goran Bregović, ő szebben öregszik, tisztességben… Szóval visszatérve, Chile… Az erdő közepén laktam, Chiloe szigetén, épp, mielőtt a Covid elharapódzott volna. Akkor még csak Kínában és Olaszországban pusztított, ennyiről tudtunk legalábbis. Te hogy élted meg a Covidot?
JOHNNY Én arra jutottam, az a legfontosabb, hogy törődjünk egymással. Hogy maradjunk kíváncsiak a világra, ne vesztegessük el az időt. Tűnődni kell, olvasni, elefántot festeni, sétáltatni a szomszéd vizslát. De folytasd, érdekel, hogy boldogultál Chilében.
ANDI Nap mint nap lemerészkedtem a hegyről, egy kóbor kutyákból álló falka kísért. Nem morogtak és vicsorítottak. Tisztes távolságból követtek, mint hogyha őriztek és védelmeztek volna. Egy vakkantás sem. Vártak, amíg bevásároltam a Coca-Cola Luigi feliratú kis mercadóban. Volt, aminek ismertem a nevét már előzőleg is, volt, amiből felkészültem, és akadt, amire csak úgy rámutogattam. Büszke voltam magamra, hogy nem szamarat kértem, burro, hanem tudtam, hogy a vaj, az manteca, mantequilla. Törzsvásárlóként ajándékot is kaptam, egy hatalmas empanadát marhahúsos töltelékkel, csak a felét bírtam megenni. Hm, hónapok óta alig mozgok. Dolgozom is full time, hogy megéljek, plusz az írás. Néha megjutalmazom magam ezzel-azzal a sok szívásért, egy kis csoki, egy kis üdítő… Siratom a régi életemet, gyűjtöm magamra a gyászszalonnát.
JOHNNY Csak nem fogod itt sajnáltatni magad? Még hogy gyászháj. Majd én ugrándozom veled.
ANDI Na ki az én személyi edzőm? Majd szelfizek veled a bordásfalnál. Nehogy bevedd, csak hülyéskedtem. Írhatnál akár önsegítő könyveket, olyan jól nyomod. Vennék, mint a cukrot. (Kacagnak, high five)
ANDI Most, hogy hollywoodi főszerepre készülök, sokkal jobban megy minden.
JOHNNY Doktor Theatre – amíg játszol, felülemelkedsz a bajokon. A könyvbemutatóddal is így történt, nem? Odavonszoltad magad járókerettel, fel a lépcsőn… Fel sem merült, hogy elhalaszd.
ANDI A gyógytornásznak nem árulom el, milyen ügyes lettem hirtelen. Onnantól teljesíthetetlen feladatokat adna nekem.
JOHNNY Olyanokat, mint a guggolás?
ANDI Jól megvoltam nélküle eddig is.
JOHNNY Majd én guggolok veled, mondjuk kétszer annyit. Ez így igazságos, szerintem.
ANDI Visszautasíthatatlan ajánlat. Guggoljon Johnny Depp-pel.
JOHNNY Többnyire gyűlölök versenyezni, de most előre örülök, hogy én fogok nyerni.
ANDI Egyszer Kappadókiában pórul jártam. Télen voltam ott, hogy felhozzam kicsit a töröktudásomat. Olyankor nincs sok turista, ráérnek a férfiak beszélgetni, sőt még társasozni is. Vigyáztam, nehogy legyőzzem a falu öregjét, egyszer mégis sikerült. Fogtam a fejemet, mi lesz ebből. Egy nő, egy magyar – madzsar –, ráadásul fiatal, akkor még. Mindenki riadtan tekintgetett körbe, példátlan. De az öreg úgy döntött, jó fej lesz, neki is az a legkedvezőbb.
JOHNNY Nem rossz. Körülnézek, van-e itt valami bukfencszőnyeg, nehogy aztán hívni kelljen a mentőt. Sőt, még jobb ötletem van. Keresek valami jó kis dögös zenét, táncolni fogunk, közben néha spontán guggolhatsz egyet, de előtte itt kapaszkodj meg. Azért a táncot ajánlgatom, mert attól félek a legjobban. Egyszer még el is blicceltem, azt hazudtam a rendezőnek, hogy a doki eltiltott a térdem miatt. Akár gitároznék is neked, de így könnyebben elkaplak, ha netán megbillensz. Később játszom is, megígérem.
