Ötven évvel ezelőtt, 1972. október 16-án „when the music died” érzés fogta el – Buddy Holly halála után újra – Amerikát: John Fogerty bejelentette, hogy feloszlik a Creedence Clearwater Revival.
Élt négy esztendőt (nagyon jól).
A John és Tom Fogerty, Doug Clifford, Stu Cook összetételű kvartett 1968 októberében Dale Hawkins Susie Q-jának feldolgozásával tűnt fel először az amerikai slágerlistán (a tizenegyedik helyen), majd negyvennyolc hónapos tündöklés után köddé vált.
Na, nem egészen.
A búcsú után négy évvel megjelent a CCR legjobb számait egybegyűjtő Chronicle című album, és tízmillió példány kelt el belőle. Ahogyan John Fogerty A szerencse fia (Életem, zeném) című memoárja is bestseller lett. Negyvenhárom esztendővel a Creedence Clearwater Revival megszűnése után, 2015-ben.
Bruce Springsteen így beszélt a zenekarról: „Nem ők voltak a világ legmenőbb bandája. Csupán a legjobb.”
A basszgitáros Cook mindenesetre tudott zongorázni, trombitálni, gitározni, de az előbbi kettő nem „játszott” a Creedence-ben, gitáros meg már kettő is volt. A szóló-, ritmus-, basszusgitár-, dob felállásban messzemenően megvalósult John Fogerty álma. Ő ugyanis azt mondta a kezdetekkor: „Olyan lemezeket akarok készíteni, amelyeket tíz év múlva is játszanak a rádiók.”
A nóták zömét fél évszázada játsszák.
Mindenki ismeri 1969-ből a Proud Maryt, a Bad Moon Risingot, a Green Rivert. (Csak az utóbbi 62 millió 669 ezer 605 megtekintésnél tart most a világhálón.) Hetvenből máig dobhártyát repeszt és fülbe cseng a Travelin' Band és a Lookin' Out My Back Door. E számok mindegyike második volt az amerikai listán. A CCR-é a legtöbb „ezüst” azon előadók közül, amelyek soha nem értek el első helyezést „szingliben”.
Nagylemezük volt a topon, méghozzá kétszeresen: a Cosmo's Factory 1970-ben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is az élre került. (A cím onnan van, hogy Cliffordot Cosmónak becézték, s a dobos „üzemnek” nevezte az együttes próbahelyét.)
S akkor még nem szóltunk olyan dalokról, mint az Up Around the Bend (az Egyesült Királyságban 3., az USA-ban 4.), a Down on the Corner (amerikai 3.), a Have You Ever Seen the Rain (tengerentúli 8.) vagy a Who'll Stop the Rain (13. „odaát”).
A Who'll Stop the Rain Woodstock nyomán született. A banda tagjaiban megmaradt, ahogyan a fesztiválozók sárosan, fázósan, meztelenül összebújva táncoltak, miközben esett, csak esett az eső. Woodstock egyébként nem különösebben szép emléke az együttesnek, mert John Fogerty így emlékezett a rájuk háruló feladatra: „Előttünk a Grateful Dead félmillió embert elaltatott, nekünk pedig ki kellett mennünk megpróbálni felébreszteni őket.”
Janis Joplint sikerült: a tragikus sorsú énekesnő egyenesen odavolt értük.
Ezzel együtt a másik „meteorológiai” szerzemény, a Have You Ever Seen the Rain a csapat közelgő felbomlását vetítette előre 1971-ben. Bizony még fényes, gyönyörű napon is előfordulhat, hogy elered az égi áldás...
A kiszállás hírére a könnyek hulltak. Ha Woodstock nem sikerült is a Creedence-nek igazán, Newportban, ahol a Byrdsszel, Jimi Hendrix-szel, a Jethro Tull-lal és Atlantában, ahol a Canned Heattel, Joe Cockerrel, a Led Zeppelinnel közösen lépett fel a zenekar, egyaránt 150 ezren tomboltak a könyvcímadó Fortunate Sonon, s a még nem említettek közül a Hey Tonighton, a Long As I Can See the Lighton vagy a Screamin' Jay Hawkinstól átvett I Put a Spell on You-n.
Ezt a sikert sem adták ingyen. John Fogerty hangoztatta: „A gitározás egyike azoknak a klassz dolgoknak, amelyekért meg kell dolgozni. Nem mehetsz le a boltba a hitelkártyáddal, hogy jobb akarok lenni, számítsanak fel néhány száz dollárt, és mindjárt virtuóz leszel. A munkát menthetetlenül bele kell tenni, aztán talán tényleg megtanulsz játszani. Vagy nem.”
Több mint fél évszázada gyanítható, hogy ő alighanem elsajátított valamit. S nemcsak prímán pengetett, hanem egészen elfogadható számokat is írt. Második önálló nagylemezének nyitó dala volt 1975-ben a Rockin' All Over the World. Két évvel később a nótát feldolgozta a Status Quo, és azóta ez a műfaj himnuszainak egyike.
Maradjon köztünk: e prózai sorozat sem szól semmi másról.
