- A fiatal tehetségekre is fókuszál az acb Galéria, amely most új kiállítótérrel bővült

A Király utcai acb Galéria a 2003-as indulása óta kis túlzással motorja a magyar művészeti életnek: egyszerre fókuszál a befutott alkotókra – többek közt Bak Imrére, Ladik Katalinra és Tót Endrére –, miközben a fiataloknak is bemutatkozási lehetőséget nyújt. Ezt a célt szolgálja a nemrég nyílt acb Plus kiállítótér, mely a fő galériától nem messze, a Király és az Eötvös utca sarkán található. Az új hely ráadásul igencsak tágas, melynek falait első ízben a huszonöt éves Lakatos Gelléri Barnabás Totem című kiállítása uralja, melynek színpompás képei, akárcsak egy mesekönyv lapjai, hamar másik dimenzióba vonják a látogatót. – Ez a jókora tér megengedi számukra, hogy nagy léptékű alkotásokat is kiállítsunk, úgy, hogy a műveknek maradjon helyük „lélegezni” – mondja Fenyvesi Áron, a galéria vezető kurátora, hozzátéve, Barnabás képei is tágas térben működnek igazán, hisz a nagy belmagasságú, fehér falakon a neonszínű állatfigurák csakúgy hipnotizálják a befogadót.

– Amikor elkezdtem az egyetemet, két-három évig csak tussal és akvarellel festettem, aztán váltottam, és rátértem a graffitire – mondja a művész, aki a karantén ideje alatt végül mindhárom technikát vegyítette. A vásznakon így a tus és a spray elegye álomszerű, illékony hatást kelt, míg az akril konkréttá teszi a figurákat – kígyókat és bikákat –, melyek alakjukkal és hatalmas szemükkel megidézik a kilencvenes évek animációs filmjeinek esztétikáját.

– A műveimben az animék, vagyis a japán rajzfilmek formavilágából is merítek, ami az én korosztályom számára nem hatott újdonságként, hisz gyerekként a kilencvenes években mi ebbe születtünk bele – magyarázza Barnabás, aki ezt a vizuális nyelvet korántsem koncepcióként használja, hanem ösztönösen. Művei épp ezért önmagukban is értelmezhetők, hisz bár az állatfigurák egyes bibliai történeteket is megidézhetnek – például a Genezisben feltűnő kígyót vagy Mózes második könyvéből az aranyborjút –, mindezek ismerete nélkül is megszólíthatják a nézőt. Barnabás szeretné is, ha a képek a maguk szabados, érzéki és lírai stílusukkal hatnának, amelyek részben rokonságot mutatnak a nyolcvanas évek új szenzibilitás irányával.

A fő kiállítótérben jelenleg a nyolcvanhárom éves Bak Imre legújabb munkái láthatók, míg nyáron a nyolcvannégy éves Tót Endre addig sosem látott, 1982 és 1985 között titokban készült, színekben gazdag, kavargó formájú festményeit állították ki, melyek majdnem negyven évig „pihentek” a művész kölni pincéjében.

– A hatvanas-hetvenes évek befutott neveire itthon is nagy az érdeklődés, főleg, hogy a 2010-es évek elejétől a nemzetközi műtárgypiac egyre inkább felfigyelt rájuk – mondja Fenyvesi. A tendencia kapcsán konkrét példákat is lehet hozni: Ladik Katalin Poemim című sorozatát a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum vásárolta meg, Bak Imre Nap-madár-arc (Tükrözés) című 1976-os művét a londoni Tate Modern, míg Tót Endre eső-képeit a San Franciscó-i MoMA.

Az acb a művészeit épp ezért rendszeresen állítja ki a galériában, és viszi nemzetközi színtérre is. – Most ősszel négy vásáron szerepelünk: ősszel kezdtük a bécsi Vienna Contemporary rendezvényen, ahol az acb a legszebb stand díját is megkapta, aztán jött a budapesti Art Market, jelenleg a londoni Frieze Masters művészeti vásáron vagyunk, november végén pedig az Art Basel Miami Beach-en veszünk részt immár harmadszor – mondja Fenyvesi, hozzátéve: a fiatal művészek hírnevére is figyel a galéria, de fontos szempont, hogy ők is elhivatottak legyenek. – A hosszú távú sikerhez több tényező kell. Egyrészt fontos, hogy a művész igényes képeket fessen, másrészt éreznie kell a korszellemet, harmadrészt pedig olyan ambícióval kell bírnia, ami az évek során folyamatosan előreviszi.