Prológus: Lányom a Balaton-felvidéki hétvégi házára vonatkozóan körülbelül háromszor akkora áramfogyasztásról szóló elszámoló számlát kapott, mint az eddigi sok éves átlag.
Természetesen az áramszolgáltató (e.on) azt is közölte, hogy a következő éves elszámolási időszakban fizetendő havi átalánydíjat ennek megfelelően állapította meg.
Mivel a szolgáltató telefonon elérhetetlennek bizonyult, az e-mailekre pedig az automatikus nyugtázáson kívül több hét alatt sem érkezett válasz, maradt (volna) az ügyfélszolgálati irodán történő személyes ügyintézés.
Ezért jobb híján kétszáz (azaz összesen négyszáz) kilométert utazott azért, hogy az e.on területileg illetékes tapolcai ügyfélszolgálati irodájában ügyfélfogadási időben célt érjen. Reggel kilencre oda is ment, felkészülve a hosszas utcai sorállásra. Gyanús csend és kihaltság fogadta. Örömmel látta, hogy az ügyféltérben teremtett lélek sincs. Viszont volt egy recepciós pult, ami mögött egy szimpatikusnak tűnő idősebb úr megállította. Innen kezdve a történet – a színműírás szabályai szerint - a következőképpen zajlott:
IDŐPONT: 2022. október 7, reggel 9 óra. HELYSZÍN: e.on ügyfélszolgálati iroda, Tapolca
RECEPCIÓS: Jó napot kívánok! Időpontja van?
LÁNYOM: Nincs, nem is tudtam, hogy kell.
RECEPCIÓS: Időpont nélkül nem engedhetem be!
LÁNYOM: De hát nincs benn senki!
RECEPCIÓS: Sajnálom, akkor sem, ez a szabály!
LÁNYOM: Csak ezért utaztam kétszáz kilométert, hogy félfogadási időben jöjjek!
RECEPCIÓS: (együttérzően bólogat, kezeit széttárja, de nem enged)
LÁNYOM: És hogy lehet időpontot kapni?
RECEPCIÓS: Csak az interneten.
(Belép egy idős hölgy, akinek persze ugyancsak nincs időpontja, ő is megtudja, mit kellett volna tenni.)
ÜGYFÉL2: Akkor kérek most időpontot!
RECEPCIÓS: Én nem tudok adni, csak az internet.
ÜGYFÉL2: Uram, én 72 éves vagyok, nem tudom, mit kell csinálni az internettel!
RECPECIÓS: (együttérzően bólogat, kéz széttár)
(Belép egy harmadik hölgy, szintén időpont nélkül)
RECEPCIÓS: (felvilágosítja a harmadik hölgyet is)
ÜGYFÉL3: Azért jöttem, mert feltöltős telefonom van, már nincs rajta egyenleg, a telefont pedig nem veszik fel. Internetem pedig nincs!
RECEPCIÓS: (együttérző bólogatás, kéz széttár)
Lányom persze dolgavégezetlenül, egekben lévő vérnyomással távozott annak ellenére, hogy erre szánt egy teljes napot, négyszáz kilométer utazással és annak költségével együtt. Az ott töltött húsz perc alatt egyetlen időponttal rendelkező ügyfél sem jött.
Epilógus: A fenti beszámoló után kíváncsiságból beléptem az e.on honlapjára azt várva, hogy rögtön a főoldalon feltűnő módon felhívják az ügyfelek figyelmét az időpont-kérésre – ha már ilyen ostoba és szükségtelen előírást hoztak. Nem nyertem. Figyelemfelhívásnak nyoma sincs. Arról, hogy a személyes ügyfélfogadáshoz előzetes időpont-kérés kell, csak az elérhetőségek menüpontjának albejegyzése, illetve az egyes kirendeltségek saját honlapja informál. Arra pedig az egész oldalon nincs lehetőség, hogy egy korábban is átalánydíjas fogyasztó módosíthassa a jövőbeni fogyasztását. Az újonnan átalánydíjra áttérők számára ugyan van egy űrlap, amely azonban nem használható olyan esetben, amikor egy fogyasztási helyen több fogyasztásmérő van felszerelve (pl. normál és vezérelt díjszabásra), ami pedig igen gyakori.
Már csak két kérdésem van: egyáltalán miért tartja fenn az e.on az ügyfélszolgálati irodákat, és mit szól mindehhez a fogyasztóvédelem?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.