Székesfehérvár polgármestere bejelentette: november 14-től a sóstói aréna centerpályáját az év végéig legföljebb alapfokon fűti és nem világítja a város. Sőt az elöljáró kilátásba helyezte, hogy januárban sem lesz visszakapcsolás, mert „bajnoki mérkőzéseket játszatni gázzal fűtött pályákon elviselhetetlen teher az országnak, vállalhatatlan a településeknek és a kluboknak”.
Amúgy a futballról csak annyira kell lemondani, mint eddig, mert labdarúgásnak nevezhető tevékenység már jó ideje nem folyik a Fehérvár FC-ben.
A pályaválasztók pofozógépe legutóbb a Vasastól kapott ki. Az angyalföldiek történetük legrosszabb kezdését produkálták; noha minden idők legkisszerűbb, falusi spartakiádokat idéző bajnoksága zajlik, tíz fordulón keresztül nyeretlenek maradtak. A korábbi negatív piros-kék rekord hét forduló volt, a munkás csapat egyaránt a nyolcadik körben győzött először 1920-ban és 1959-ben. Az együttes több mint egy évszázada Himmer Rezső góljával törte meg a jeget a MAC ellen (1:0), majd hatvanhárom esztendeje a BVSC fölött a Szőnyi út 15 000 nézője előtt aratott 3:1-gyel szakította meg a szomorú szériát.
Ez azonban csak két idény a Vasasnak az első osztályban töltött kilencven évadából. Ráadásul az ötvenkilencesek, akik közül nyolcan – Szentmihályi Antal, Kárpáti Béla, Berendy Pál, Sárosi László, Bundzsák Dezső, Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi Gyula – szektornévadók a tizenhat lelátórészt magába foglaló Illovszky stadionban, 1957-ben tíz, míg 1958-ban tizenkét fordulós veretlenségi szériát produkáltak a nyitánytól kezdve. Igaz, még ezzel sincsenek sehol a Vasas 1966-os hőseihez képest, ők ugyanis a bajnokság elejétől a végéig legyőzhetetlenek maradtak.
Innen nagy ugrás, ejtőernyős bravúr leérkezni a Fehérvár FC-hez, amely unikum a maga nemében: koronaékszer-gyártó költségvetéssel állítja elő a gagyi bizsut. A klub a rendszer emblémája, működése egybevág a nemzeti konzultációs mélységű alászállással, bár vergődése semmiség a népirtó barát rezsim embertelenségéhez képest.
A fehérvári garnitúra húsz külföldit számlál, a Fáy utcában nyolccal állt ki. Keretében van bosnyák, brazil, cseh, dán, francia, koszovói, macedón, német, nigériai, portugál, román, szlovák, ukrán, zöld-foki légiós, plusz a guadeloupe-i származású, honosított francia Nego. Őt úgy cselezte ki az angyalföldi cserecsatár, Radó, mintha bábut kerülgetett volna. Ugyanezt tette Berecz az interaktív Fiolával, akit a dühödt fehérvári kemény mag sörrel locsolt a meccs lefújása után.
A mérkőzést közvetítő tévériporternek nem sült ki a szeme akkor, amikor arról beszélt, hogy a fehérvári szurkolókon semmi sem múlt, ők lelkesen buzdítottak (a Fáy utcai nézőszám 2027, az egész fordulóé 18 640 volt). Közben időről időre behallatszott a vidéki kamarakórus skandálása a stadion területén fellelhető zúzalékkőről: „Murva gyenge!”
Csak a fehérvári sportigazgató mosolyog a kamerába-lencsébe, midőn újabb és újabb idegent igazol a kabinet köreiben a kedvencek kiváltságaival kényeztetett, kiadós kötegekkel kitömött klub.
Az eredmény láthatatlan. A Fehérvár a habkönnyű tizenkettes mezőny kilencedik helyén áll kétszer annyi (hat) vereséggel, mint ahány győzelemmel. Vendégként egy döntetlent ért el és ötször vesztett, szerzett két és beszedett tizenhárom gólt.
Két éve kilenc pont hátránnyal volt második a legutóbb Mezőkövesden (!) vesztes FTC mögött. Egy esztendeje 22 pontra nőtt a differencia, és csak a bronzérmet sikerült megszereznie. Az idén nyáron már a dobogóra sem fért fel a kompánia, a különbség az elsőhöz képest 23 pontra hízott.
Közben az európai előszezon selejtezőin is súlyos megaláztatások érték az együttest. A Standard Liége vagy a Köln ellenében ki lehet esni, de a Vaduzzal vagy az Ararat Jerevánnal szemben nem illene, vagyonokért cserébe kiváltképp nem.
Nem csoda, ha a csaknem százezer lakosú Fehérvár észre sem veszi majd, hogy kiiktatják a 14 200 néző befogadására alkalmas, 14 milliárd 650 millió forintért felépített luxus sporttelepet, amelynek beüzemelése – szuper baktérium és beázás miatt – hasonlóképpen viszontagságos volt, mint a régóta szenvedő együttes szereplése. Ám a drukkerek nem a műszaki problémák, hanem a labdarúgás hiánya miatt maradnak távol azóta is. Az őszi fehérvári átlag nézőszám 2553, hajdanán a helyi MÁV Előre Takarodó utcai pályájára is többen jártak. A jegyeladásból a klub büdzséjének elenyésző hányada származik.
Meglehet, emelni kellene az apanázson, mert ez így nyilvánvalóan nem megy.
