De nemcsak a képviselők türelmetlenek az immár 50 napja zajló tüntetések résztvevőivel szemben, Golamhoszein Mohszeni Edzsei, az iráni igazságszolgáltatás vezetője arra kérte a bírákat, gyorsabban hozzák meg vonatkozó ítéleteiket. Az IHR bírálta azt is, hogy Mohszeni Edzsei - akinek, hosszú múltja van az emberi jogok megsértésében - a legfelsőbb tanács hétfői ülésén védelmébe vette a tüntetőkre kiszabott halálbüntetéseket.
A jogvédő csoport friss összesítése szerint a szeptember 16 óta tartó tüntetéssorozatnak eddig 304 halálos áldozata van. Köztük feltűnően sok a gyerek, számszerint 41-en 18 éven aluliak voltak. A női áldozatok száma 24, holott a hatóságok szerint lőfegyverrel és szúró-vágó eszközökkel felszerelt moharebinek (az Isten ellen háborút vívók) szálltak szembe a rezsimmel. Becslések szerint a rendvédelmisek közül 38-an haltak meg a zavargásokban.
Az iráni bezártság és elnyomás, az internet valamint a közösségi oldalak tüntetések miatti blokkolása folytán pontos adatok nem állnak a nemzetközi szervek rendelkezésére, de annyit tudni lehet, hogy a mostani demonstrációk egyik jellemzője az egyetemi és középiskolás diákok valamint a nők magas részvételi aránya. Ugyanakkor az iráni kurd régiókban is magas a tiltakozók száma, hiszen a mára már rendszerellenes általános tiltakozásba átfordult demonstrációk szeptember 16-án kurd területen kezdődtek a 22 éves kurd lány, Mahsza Amini temetésével. Amint arról lapunk is beszámolt, Aminit az erkölcsrendészet tartóztatta le az iszlám fejkendő nem szabályos viseletéért, sa fiatal lány a hírhedt erkölcsrendészet fogságában vesztette életét.
Korábbi sajtóhírek szerint a letartóztatottak száma már meghaladja a tízezret, köztük kiskorú diákok, hírességek és újságírók is vannak. A norvégiai központú jogvédő csoport úgy tudja, jelenleg legalább nyolc fogvatartott tüntetőre várnak közbiztonság fenyegetésével kapcsolatos vádak, köztük a moharebeh (Isten elleni ellenségeskedés), amelyért halálbüntetés jár.
A fokozódó elnyomás és a megtorlások egyre erőszakosabb volta tovább szítja az elégedetlenséget és növeli a tiltakozók számát.
Vasárnap, november 6-án Irán északnyugati részén, Marivan városában lángoltak fel az indulatok a 35 éves kurd doktorandusz Naszrin Gaderi állítólagos meggyilkolása miatt. A lányt a norvégiai székhelyű Hengaw kurd jogvédő csoport szerint gyászszertartás nélkül temették el, mivel a hatóságok tartottak attól, hogy temetése újabb súlyos zavargásokhoz vezetne. Ez még inkább feldühítette a város lakóit, a rendőrség pedig lövéseket adott le a tüntetőkre, több tucatnyian megsebesültek.
Gaderi halálát ugyanolyan homály övezi, mint Mahsza Aminiét, a hatóságok ezúttal sem találtak jobb magyarázatot, mint a rejtett betegséget. A Teheránban filozófiai doktori iskolát végző kurd nő szombaton halt meg, miután kómába esett. A tüntetők szerint a biztonsági erők tagjai támadtak rá egy teheráni tüntetésen, s a fejére súlyos ütéseket mértek. Az iráni állami média bizonyítékok nélküli zavaros magyarázattal állt elő. A Deutche Welle szerint egy ügyészre hivatkozva azt jelentették, hogy Gaderinek már korábban is fennálló szívbetegsége volt, és "mérgezésben" halt meg. Sem betegségének jellegét, sem az állítólagos mérgezés körülményeit nem említették.
A magyarázat pedig annyira gyorsan jött, hogy nyilvánvalóvá tette, nem volt semmiféle vizsgálat az ügyben. Igaz, Amini halála után az államfő maga ígérte meg az elhunyt lány szüleinek a tisztességes nyomozást, az mégis csak rejtett betegségeket fedezett fel – állítólagos szívproblémákat, cukorbetegséget és egy gyerekkorban megműtött agydaganatot -, rendőri erőszak, fejre mért ütések nyomait még véletlenül sem. Az Amini család kategorikusan cáfolja, hogy a lánynak bármiféle betegsége lett volna. Az átlátszó magyarázat azonban megtetszett a hatóságoknak, előszeretettel használják. Annyira, hogy a múlt héten letartóztatott Nazila Maroufian teheráni újságírónő, az Amini apjával készített cikke kísérőjeként jelentette meg a következő közleményt is: "Nem áll szándékomban öngyilkosságot elkövetni, és nem szenvedek semmilyen rejtett betegségben".
A jelenlegi tüntetések az iszlám rezsim 1979-es beiktatása óta a legnagyobb kihívást jelentik az iszlám rezsim számára.
