Orbán Viktor;MTVA. tüntetés;Hadházy Ákos;Heti abszurd;

- Visszaeső bűnöző tárgyalásán általában nem az a tét, hogy ha jó fiú lesz, akkor a jövőben nem veszik el a pénzét

Volna pár ötletem, hogyan lehetne fejleszteni a közmédia fogalmát hatékonyan szégyenítő MTVA minőségét, de nem volna köztük a dolgozók digitális megfigyelésére, internetes böngészésére és egérmozgására rácuppanó alkalmazás kimódolása (szerintem nincs is egérmozgásuk), amit a televízió 190 millióért újít be magának a hírek szerint. Én bizony úgy gondolom, a Hogyan legyünk mégis inkább tisztességesek újságíróként? vagy a Mától nem a Fidesz írja a híreinket című sillabuszok sokkal olcsóbbak lennének.

A magam részéről ingyen elmesélném, hogy is megy ez, csak írják ki Magyarország első tenderét, amiben egy grátisz felajánlás is befuthat, merthogy én isten bizony nem akarok alkalmazást írni a Pesti Srácokat és Origót bújó pártállami televíziósok megfigyelésére (enélkül is tudható, mi baromságot össze nem olvasnak, és még híreket is írnak belőlük). De stadiont sem akarok építeni a tenderen, nekem jóformán egy is sok stadionból, mert szerintem a profi futballnál kevesebb kártékony dolog van a világon, beleértve az ­egérmozgásúak rendjének minden fel- és leágazását. Ahol a labdakergetők szégyentelenül többet keresnek a tanároknál, miközben heveny rasszisták (vagy azt elnézők) buzdítják őket majomszerű huhogással (bocs, Csita), az nem egy nyomós érv az emberi civilizáció további fenntartására. (Tisztelet a hangos kivételnek.)

Az MTVA egy ennél fontosabb témában is hírekbe került a közelmúltban. Vezérfüggő szerkesztőik egy óvatlan pillanatban be akarták bizonyítani, hogy megy nekik még ez a híradás. Régen csinálták, berozsdásodtak, de mit volt mit tenni: Hadházy Ákos egyhetes sátorozása a tévépalotájuk tövében olyannyira elhíresülhetett a közösségi médiában, hogy kénytelenek voltak beszámolni róla. Ráadásul a diákok, tanárok, szülők tizenvalahány kilométeres élőlánca jól látható volt még a Holdról is, így két legyet ütnek egy csapásra, gondolták. Csakhogy egy dolgot felejtettek ki a híradásból, éspedig azt, hogy Hadházy és a több ezer tüntető a közmédiacímet bitorló „hazugsággyár” dinamikus elhajlása miatt vonult a televízióhoz. Nem adunk le olyan hírt, ami a renoménkat rontja – ez a tévé álláspontja úgy általában az őket ért kritikákról. Ha Mészáros Lőrincé lenne a tévé, akkor furcsa módon még igazuk is volna, hiszen magántévében úgy csinálnak hülyét magukból, ahogy csak akarnak. A néző elkapcsol, oszt jó napot. De a köztévében nincs ilyen opció. Hazudunk reggel, éjjel meg este, aztán vagy nézitek, vagy nem. Majd a saját pénzedből, gumibogyó!

Az MTVA-t egy Deák Dániel (ez nem a „húzzál el…”, pedig lehetne) nevű beszélő fej próbálta meg védelmébe venni, amikor éppen befelé hatolt a Kunigundába. Megállt Hadházy kamerája előtt, és azt bizonygatta földi SI-rendszerben mérhetetlen szürkeállománnyal, hogy a választás óta temérdek alkalommal hívta az ellenzéket a közmédia, de azok nem mentek.

Hát, bizony, előtte kellett volna, hátha hozzájárulhattak volna ahhoz (130 milliárd közpénzből miért is ne), hogy továbbra is lehessen szabad választásokról beszélni (és demokratikus országról, mert ez nem az). Innen üzenem Orbán Viktor mélyszántású beszédíróinak, akik szerint nincs is tönkretéve a demokrácia, ha egyszer újra és újra tönkre lehet tenni, be-bebe!, hogy bolond lukban bolond a szél. Ahogy egy emberben csontonként is el lehet törni a vázrendszert, és nem csak egyszerre, úthengerrel, úgy a demokrácia elől apránként is el lehet venni a levegőt. (Vö.: még Putyin és Kim Dzsongun diktatúrája között is van árnyalatnyi különbség. Nem sok, de van.) Szóval figyeljetek az árnyalatokra, mert csak a fekete egyszínű meg a fehér etc., a színek sokasága nem az. De visszatérve az MTVA notórius meghívásaihoz: nem szabad választás az, ha egy menüben van 1. babgulyás és máglyarakás, 2. fáradtolaj és goromba bukószél, és csodálkozunk vadul, hogy senki ember fia nem akarja az utóbbit ebédelni. Csak az, aki tudja, hogy „hazudtok rendületlenül”. A hazugságotok miatt vannak ők kevesen.

Az uniós pénz szaga megoldotta valamelyest az Orbán-rezsim szorítását a demokrácia nyakán. Hadd jelezzük ugyanakkor, hátha még nem késő: a visszaeső bűnöző tárgyalásán általában nem az a tét, hogy ha a jövőben jó fiú lesz, akkor nem veszik el a pénzét. Hanem az, hogy mennyit tölt büntetésben az előzményekért. És ezért az igazságért még az űrbe se kell menni, mert (ha már megrögzött rágcsálás) még egy hódról is látható.

A férjem című magyar-macedón összművészeti estsorozat megálmodói Levko Esztella és Száger Zsuzsanna színésznők. Az eredeti stílusú balkáni írónő, Rumena Buzsarovszka novelláit színpadra állítva beszélnek a nőknek szánt szerepek igazságtalanságairól, tipikus és komikus házastársi beszélgetésekről, hűtlenségről, hétköznapi boldogságkeresésről. Pass Andrea szerkesztette színházi jelenetekké a novellákat és rendezte az előadást, melynek látványvilágát Fajgerné Dudás Andrea képzőművész festette meg. A darabban felvetett témákról storytelling-esteket is tartanak meghívott vendégekkel, akik közt lesz szakértő és reményeik szerint hétköznapi mesélő is. „A férjem” száz százalékban női projekt, ami már a riport felvételét is intenzív energiákkal, olykor hullámokban kitörő együttnevetéssel töltötte meg. Folytatás a 6. oldalon