Nemzeti Színház;Vidnyánszky Attila;

2022-11-17 08:20:00

Vidnyánszky Attila: nem vagyok elkötelezve senkinek, csak a saját hitemnek és meggyőződésemnek

A Nemzeti Színház vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila volt a vendége kedd este a Belvárosi Polgári Szalonnak, ahol az „Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom” estjét tartották. A kérdező Szarka Eszter (Szarka Gábornak, a Színház-és Filmművészeti Egyetem kancellárjának édesanyja) volt.

Először a családjáról, feleségéről hat gyerekéről beszélt Vidnyánszky Attila. Később elmondta, hogy a korábbi szándékaival ellentétben mégis indul majd a Nemzeti Színház igazgatói posztjáért újra (Jelenlegi mandátuma 2023. júliusában jár le). Hozzátette, a munkatársai is kérték, hogy maradjon és a jelenlegi krízis időszakban nem teheti meg, hogy távozik. „Harcos világban élünk, én pedig nagyon a frontvonalban vagyok. Nehéz innen kilépni” - jegyezte meg. Hozzátette, egy-két évig meg kell tartania a mostani pozícióit, mert mindegyik összefügg egymással. „ Nem feltétlenül jó hatások érik a magyar kultúrát, de helyt kell állni, vigyázni kell, hogy ne daráljanak be és a lényegünket nem érintő eszmék, eluralkodjanak - mondta. Ez egy háborús helyzet és jóval előbb elkezdődött, mint az orosz-ukrán háború – fűzte hozzá a vezérigazgató.

A Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és az ő határon túli származását firtató kérdésre azt mondta:” Ha valaki Magyarországon szocializálódik, akkor nagyon nehéz függetlennek maradnia, ha valamit el akar érni. A mostani kulturális közegünkben működik egy nagy fokú igazodási vágy. Demeter Szilárddal együtt, mi kívülről lettünk valakik, ezért szabadok vagyunk. Ezért talán nekünk valamennyivel egyszerűbb harcolnunk és bizonyos lépéseket meglépnünk.

A Színház-és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Az ügy még most sem érte el a nyugvópontot. Az a hisztéria, ami a sajtót és a közéletet uralta az SZFE körül, lecsillapodott. Voltak harcostársaim, az egyik itt ül, az intézmény kancellárja, aki nem ismeretlen ebben a közegben. (Szarka Gáborra mutatott.) Egyszer voltam már itt 2013-ban egy beszélgetésen Kerényi Imrével együtt, nyugodjon békében. Már akkor arról beszéltünk, hogy tarthatatlan, ami a színházi és filmes képzés terén folyik nálunk. Ahogy Eperjes Károly szokta mondani, csaknem két évtizede janicsárképzés folyik a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. Sokáig készültünk erre, de nem mertük meglépni.”

Miért tartott ez ennyi ideig – jött a kérdés. „Egy ideje pontosan láttam, hogy az SZFE átgondoltan központi bázisa annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak. Utánpótlást képeznek, elég megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban. A hisztéria amiatt volt, mert az egyik utolsó bázisukat foglaltuk el. Két éve dolgozunk azon, hogy a kicsit gittegylettként működő intézmény, mozduljon végre egy komoly egyetem felé. Elindultunk, napról napra megyünk előre, és alakítjuk át az intézményt.

A közönség tapsa fogadta a vezérigazgató mondatait.

„A diákok áthangolása nem egyszerű dolog. A felsőbb évesek még azok közé tartoznak, akik az előző érában jutottak be az egyetemre. Az igazodási vágy még mindig működik, sőt egész Európára jellemző. Egy filmesnek, ha fesztiválon szeretne szerepelni, olyan produktumot kell létrehozni, amit oda meghívnak. A legnagyobb fesztiválok meghirdetett témák szerint szerveződnek és szinte előírják, hogy a világról az alkotó miként beszéljen, miben higgyen. Nagyon erősnek kell lenni, hogy az ember ezzel szemben ellenálljon. Régen is tudtuk, hogy a kritikusok kinek adják a díjakat, most legalább az összes díjat odaadják a saját három színházuknak. Azt hittem, itt lehet párbeszédet folytatni, de nem lehet.

Ön melyiket választotta? - kérdezte a moderátor.

Én bokszoltam, tudom, ha a ringben nem ugrik el az ember, akkor megverik, de nem ezt kellene. Egy irányba kellene végre húzni, akkor, haladna ez az ország. Mérhetetlen tehetséges nép vagyunk. Azt mondja a Biblia, az az ország, amely önmagával meghasonul, az elpusztul. Ennek a népnek komoly története és jövője van.”

Sikerül tanárokat beszervezni az egyetemre? - hangzott a kérdés.

„Félnek az emberek. Továbbra is zseniálisan jönnek a büntetőakciók. Az asztalra kellett azért is csapnom, mert azt láttam, hogy a Nemzetiből nem hívtak meg színészeket magyar filmekbe. Elkezdtem hisztizni Káel Csabánál, és azt mondtam, elég volt. Lassacskán valami elkezdett változni.”

Volt szó az energia válságról is.

Többek között a Székelyfonót, amit a Kodály zeneiskolásokkal együtt csináltunk volna. Muszáj túlélni januárig. Az első ajánlat szerint a mi évi 42 milliós gázszámlánk 510 millióra nőtt volna. Azóta szerencsére sokkal jobb ajánlatot is kaptunk. Bizonyos intézkedéseket mégis meg kellett hozunk, ezért vasárnaponként és hétfőnként bezárjuk a Nemzeti épületet. (Lapunk írt erről először.) A titkárságon sem éri el a 18 fokot a hőmérséklet, de most ezzel kell együtt élnünk. Reméljük sikerül túl lennünk ezen a nagyon nehéz időszakon.” - tette hozzá Vidnyánszky Attila.