Az egyetlen valóban sikeres ex-valóságshow-szereplő és rapper nem érti, miért furcsállják a kormánypártot is kritizáló, és néhány nap alatt már csaknem két és fél milliós megtekintést produkált dalát, miközben a NER-t kiszolgáló kereskedelmi televízió műsorvezetője, arca, brandje.
A közszeretetnek örvendő, sok-sok elismert és kultikus színházi előadásban, filmben és milliók által nézett tévésorozatban szerepelt színész nem érti, miért keltett meghökkenést sokakban, hogy az általa előadott szám a Trianon Múzeum „az elveszett Magyarország visszaszerzésére irányuló vágyakat kifejező” dalokat tartalmazó CD-jén hallható.
Majka és Molnár Tamás Azt beszélik a városban című dalának szövege meglehetősen kritikus kormánypárttal és ellenzékkel egyaránt, de mert nem akarták, hogy elfogultsággal vádolják őket, csak a választás után jelentették meg. Nem ez az első alkalom egyébként, amikor az ózdi rapper – vagy ahogy első albumának címe szól: Az ózdi hős - a Fidesztől eltérő, vezetést, pártot és rendszert bíráló véleményt fogalmaz meg. Tette ezt és ítélte el egyértelműen Putyint a háború miatt már április 3. előtt is a Partizánban, ennek ellenére sokan előszeretettel sorolják a kormányoldalhoz. Magyarázkodásra kényszerül, mert a televíziócsatorna, amelyen ő is sok százezer néző gondolkodását befolyásolhatja, a szórakoztató műsorok szüneteiben is egyoldalúan tájékoztat, manipulál, olykor uszít. Vagy mert hírműsorának vezetői nyíltan Orbán Viktor és a Fidesz választási győzelme mellett kampányoltak, természetesen csakis az objektív tájékoztatás jegyében. Ám Majoros Péter úgy érzi, munkát vállalt a TV2-nél, nem elkötelezettséget.
Szacsvay László a hosszú éveken át játszott Budapest Orfeum című legendás előadásban is énekelt háború előtti dalokat, azok szövege miatt senki sem rótta meg. Most azonban, amikor a tizenkét legszebb irredenta dal közé került egy, amit két évvel ezelőtt vettek fel vele, sokan határolódnak el tőle. Nem kérdezte, mire használják majd a nótát, oda ment, ahová színészként hívták és kész, most pedig meglepte a felháborodás. Ő is úgy érzi, munkát vállalt a stúdióban, nem elkötelezettséget.
Mindketten olyan országban élnek, amely Európa-, világ- és olimpiai bajnokságot nyerhetne, ha a szőnyeg alá söprés versenysport lehetne. Trianon traumáját nem tudtuk, és úgy tűnik, a folyamatos ideológiai és kultúrharc miatt jó ideig nem is fogjuk tudni végiggondolni és megbeszélni aktuálpolitikai szempontok, szélsőjobbozás és hazaárulózás nélkül. Éppúgy, ahogy nem tudunk még csak beszélni sem arról, lehet-e el nem köteleződni a szinte teljesen NER-uralom alá hajtott intézményrendszerben, mit nevezünk belső ellenállásnak és mit megalkuvásnak, vélemény- és szólásszabadságnak, illetve öncenzúrának.
Szembenézés helyett így aztán marad a valóságot jótékonyan leplező árokásás és a morális magasból hozott ítéletek sora. No meg a hit, hogy a világ felosztható jókra és rosszakra, mint annak idején gyerekkorunk meséiben.