labdarúgó vb;FIFA;emberi jogok;Katar;

2022-11-28 06:30:00

Politikamentes futball nem létezik, a világbajnokságon szereplő nemzetek közül több is fontolgatja, hogy kilép a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségből

A FIFA tiltja az arab országban az emberi jogok melletti kiállást, mondván, a politizálásnak nincs helye a futballpályákon. 

Anglia, Dánia és Németország tárgyalásokat kezdeményezett arról, milyen jogi lépéseket tehetne a FIFA ellen, illetőleg milyen lépésekkel távozhat a szervezetből.

A vb-résztvevő országok Gianni Infantino FIFA-elnök bejelentése után határoztak a válaszlépésekről. Az elöljáró bejelentette: megtiltja az arab államban a szivárványos, One Love-feliratú csapatkapitányi karszalag viselését, s aki ennek ellenére azzal fut ki a pályára, sárga lapot kap. Katarban a homoszexualitás "haram", azaz „tilos az iszlám számára”. Khalid Salman vb-nagykövet konkrétan azt mondta: „Az az elme károsodásának eredménye”.

A német válogatott első vb-meccsén befogott szájjal állt össze csoportképre, erről Manuel Neuer kapitány utóbb így nyilatkozott: „Azt mondtuk, elvehetik a karszalagunkat, de bármennyire is szeretné a FIFA, soha nem fog elhallgattatni minket. Kiállunk értékeinkért és az emberi jogokért, ezt akartuk megmutatni."

„A kapitányi karszalagot arra akartuk használni, hogy állást foglaljunk az általunk képviselt értékek mellett: a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet mellett. Nem arról volt szó, hogy politikai nyilatkozatot kell tenni – az emberi jogok nem alku tárgyai. Ezt természetesnek kell venni, de ez még mindig nem így van. Ezért olyan fontos számunkra ez az üzenet. Megtagadni tőlünk a karszalagot ugyanaz, mint megtagadni tőlünk a hangot. Kitartunk álláspontunk mellett” – szögezte le a német szövetség (DFB), amely a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult annak tisztázása érdekében, hogy jogszerű volt-e a FIFA sárga lapos figyelmeztetésének kilátásba helyezése.

Kevesebb visszhangot váltott ki, hogy az iráni futballisták nem énekelték hazájuk himnuszát az Anglia ellen elszenvedett 6-2-es mérkőzés előtt. A játékosok a hazai kormányellenes tiltakozások mellett álltak ki.

Az iráni televízió megszakította az összecsapás közvetítését. Iránban szeptember 16. óta országos tiltakozáshullám zajlik, amelyet Mahsza Amini 22 éves iráni kurd nő halála váltott ki. A nőt az erkölcsrendészet letartóztatta, mert állítólag megsértette az iszlám köztársaság szigorú öltözködési szabályait, majd az őrizetben meghalt. A hatóságok „zavargásokról” beszélnek, és Irán külföldi ellenségeit, illetve ügynökeiket teszik felelőssé. A tiltakozásokban már több százan veszítették életüket. A FIFA nem kötelezte az iráni játékosokat, hogy énekeljenek...

A dán TV2 stábja Rasmus Tantholdt riportert mutatva épp élőben jelentkezett be az egyik stadion mellől, amikor hirtelen felbukkant egy golfkocsi, amelyből egyenruhás és egyenruha nélküli tisztviselők ugrottak ki: el akarták kobozni a kamerákat, amiért szerintük jogszerűtlenül, engedély nélkül forgattak.

Később kiderült, hogy a férfiak nem katariak, hanem libanoniak voltak, akiket Katar egyszerűen fölbérelt, hogy a házigazda válogatottnak legyen valamiféle értelmezhető szurkolótábora.

Az országban 6500-ra teszik azoknak a bevándorló munkavállalók számát, akik a stadionépítések során vesztették életüket.

A FIFA vizsgálja a szerb öltözőben történteket is: ott kifüggesztettek egy fehér zászlót, amin Koszovó körvonalait a szerb zászló színei és a szerb címer díszíti. Rajta a Nem adjuk fel! felirat olvasható. Szégyenletes képek Szerbia öltözőjéből, gyűlöletkeltő, idegengyűlölő és népirtó üzenetek Koszovóval szemben – írta a kép mellé Hajrulla Ceku koszovó kulturális, ifjúsági és sportminisztere.

Ahogyan egyre népszerűbb lett a futball, korán szoros kapcsolatba került a politikával mind lokális, mind nemzetközi szinten. Eleve sok klubot bevándorlók alapítottak, egy-egy egyesület a nemzeti identitás megtestesítője (Katalóniában a Barcelona, Baszkföldön az Athletic Bilbao vagy a Real Sociedad, Korzikán a Bastia, Felvidéken ott a DAC Dunaszerdahely). Hasonló a helyzet a vallással, az 1880-as években Angliában minden negyedik klubot plébánia hozott létre, a ma ismert leghíresebb rivalizálás Glasgow-ban zajlik, ahol a protestáns Rangers és a katolikus Celtic feszül egymásnak. A futball a nemi egyenjogúság kérdésében is jelentős szeret játszik. Habár a XX. század elején még tiltották a női szerepvállalást a férfi meccseken, sőt, nők csak a ’60-a, ’70-es évektől kezdődően kezdtek egyesületi szinten játszani, ám 2003-ban már ott tartottunk, hogy az Európai szövetség (UEFA) női játékvezetőt regisztrált a svájci Nicole Petignat személyében. Ma Katarban is több női bíró közreműködhet az emancipációs folyamatok eredményeként.

A náci Németország felismerte, hogy a sport és különösen a labdarúgás jelentős szerepet játszhat a propaganda-gépezetében, a német felsőbbrendűség bizonyításában. Hasonló folyamatok játszódtak le Franco-tábornok idejében Spanyolországban, Duce Olaszországában, később a Szovjetunióbán és a keleti blokkban, ahol az állami intézmények teljes mértékben átvették a klubok irányítását.

A labdarúgás, minthogy semmilyen más sportággal össze nem vethető a társadalmi beágyazottsága, folyamatosan színtere a politikai és egyéb ideológiai irányzatok propagálásának. A FIFA a jelenlegi seregszemle alatt is rasszizmus elleni kampányt folytat. Nehéz volna megmagyarázni, a nemzetközi szervezet milyen alapon érzi feljogosítva magát arra, hogy szelektáljon, mely emberjogi kérdések melletti kiállást tilt vagy engedélyez.

Gianni Infantino a torna kezdetén képmutatónak titulálta az európai államok kritikáit, rámutatva, hogy Európát történelmi bűnök terhelik, és szerinte Katarral ellentétben a Nyugat nem nyitott legális csatornákat bevándorló munkavállalóknak, így se reményt, se jövőképet nem adott.

„Nem kell megvédenem Katart, meg tudják védeni magukat. Én a futballt védem” – mondta Infantino, hozzátéve, Katar legalább változik, egyébként meg tiszteletben kell tartani a kultúráját. Hogy egy sportvezető, aki olyan szervezetet képvisel, amely bizonyítottan korrupt úton adta oda a rendezést az arab emírségnek, honnan veszi a bátorságot és jogalapot arra, hogy erkölcsi iránymutatást adjon, az erősen kérdéses.