Béláim az Úrban, egy óvatlan pillanatban belém hasított a felismerés, hogy mi van akkor, ha ez az Orbán és Tsai. Közkeserítő Társaság tényleg tetőtől Bicskéig hibátlan? Hogy maga a pannon tökély? Hogy csak akkor hibázik, amikor „Black Lives Matter”-ek potyognak az égből? Hogy minden úgy van, ahogy mondja, és semmi sem úgy, ahogy Brüsszel, az Ellenzék vagy a Fél Ország? Hogy semmiért sem felelős, hogy minden nyomorúság más miatt van (felkészül: a Piréz Szocialista Népköztársaság), annak ellenére (vagy tán éppen azért), mert egyszeri halandó tizenkét éve nem fér a kormányzati döntésnek és a kincstári kondérnak a közelébe se? És ha csak az Orbán-kormány lenne széles e hazában (meg a tanácstalan propagandistái, hiszen kit is lehetne karaktergyilkolni ellenség híján), akkor a Magyarok Nagyasszonya nevében meg sem állnánk Nirvánáig. Ha csak nem kellene tankolni közben, mert az viszont szívás.
Olykor nincs benzin a kutakon, na, bumm, hogy oda ne szaladjon szirénázva Németh Szilárd meg vissza! Nem lehet mindig mindenhol minden. Miért pont a benzin lenne kivétel? A németeknél már nincs világítás a csukott hűtőben, az angolok pedig már annyira a végüket járják, hogy lekapcsolják a villanyt éjszaka. A Nyugatnak vége, mint a botnak. De mi van akkor, ha ezért tényleg az ukránok a felelősek? Mert ugyan Putyin az agresszor, mint a magyar kormányerők voltak oly ügyesek észrevenni hosszú hónapok után, de a háborút az okozza, hogy Ukrajna nem kapitulál (vö.: tűnődik el a térképről tragikus hirtelenséggel, létrehozva az orosz–magyar államhatárt, mögötte az autonóm Kárpátaljai Enklávéval). Az Oroszországgal kekeckedő brüsszeli szankciók mindeközben a háború felé tesznek egy lépést (Menczer Tamás külpolitikai sasszemész szíves közlése, miheztartás végett), és az egész hercehurca amúgy is a demokrata (gyengébbek kedvéért: ukránsimogató lippsi) vezetésű Egyesült Államok érdeke mind üzleti, mind politikai értelemben. És mi van akkor, ha ezen a szerencsétlen glóbuszon tényleg már csak Donald segíthet? A Trump és/vagy a kacsa. Ha már apokalipszis, legyen kövér.
És mi van akkor, ha Novák Katalin tényleg tett egy őszinte gesztust 2011 óta először, amikor Kijevbe látogatván megszólalt benne egy háborúellenes hang, és Pápai Gábor karikaturista barátunk életében először nem találta fején a szöget a Népszava hasábjain, amikor a Janus-arcúság mintapéldányaként tüntette föl Novákot és Szijjártót? Utóbbi Putyinnal gazsulál, mint rendesen. Mi van akkor, ha a magyar embert tényleg csak az érdekli, hogy az Örök és Megbonthatatlan Rezsicsökkentését ne érje sérelem, és szépen nevelgethesse élethosszig, közvetlenül a tízéves korában kapott tamagocsija és az Isaura feliratú kisperselye mellett? Igaz, hogy Novák olyan videót pakolt föl a Facebookra akciófilmbe illő vágásokkal és TEK-jelenléttel, mintha legalábbis a herszoni frontra utazott volna a valódi halál, a valódi gyász, a valódi erőszak szemébe nézve, miközben Kijevben semmiféle veszély nem fenyegette, de mi van akkor, ha ez az egész nem mélyen ízléstelen és visszataszító, hanem csak egy tartalom, amivel népszerűséget lehet hozni a Kiválasztott Nemzetmentő Kormány és a nélküle biztos pusztulásra ítélt nép üdvössége érdekében? Akárcsak Varga Judit Instája a magyar vizslával és a lehengerlő léptű mosollyal, vagy Szentkirályi Alexandráé a prémium ruházatokkal, ez kell ahhoz, hogy a magyar kormány a helyén maradjon, és mivel nincs jobb nála a földtekén, ezért nincs az az ár, ami ezt meg ne érné. A háromezermilliárd forint visszatartott uniós forrás is aprópénz érte.
Hiszen mi van akkor, hogy ha ez a kutyafattya ellenzék tényleg rosszabbul csinálna mindent, mint minden idők leghibátlanabb kormánya? És velük ezer forint helyett kétezer lenne a kenyér helye a boltban, benzinhiány helyett pedig benzinkúthiány lenne, az euró pedig 1000 forint lenne, ha ugyan? Mert nem lenne. Miért lenne euró a dollárbaloldal alatt? Miért lenne bármi jó, amit nem Orbán Viktor eszelt ki, hajtott végre, vagy tervez végrehajtani kollégiumi szobatársi, falubeli kis pajtási és „Isten, haza, család”-i alapon? Hát nem a Fidesz a legkisebb ár azért, hogy ne suhogjanak a liberális szikék az óvodákban, vagy hogy ne a Soros nevessen a végén (bármit is jelentsen ez)? Mi van akkor, ha Gulyás Gergelynek tényleg igaza van, és a magyar baloldalt bőven 50 százalék fölötti felelősség terheli azért, hogy beragadtak az uniós pénzek, és a világon semmi köze ehhez az uniós dobogós, Orbán-kormány-hajtású magyarországi korrupciónak?
Nem tudom a választ. Ehhez eléggé el nem ítélhető módon nem nézek elég Rákay Philipet, és ez így is marad valószínűleg.
