Bajban vagyunk, a saját hibánkból. A kormány rossz válaszokat adott a válságra, az ársapkák növelik az inflációt és a szocializmusba vezetnek vissza – ezt nem egy független elemző, nem is egy ellenzéki politikus, hanem a miniszterelnök egykori jobbkeze, Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyilatkozta.
Mondhatnánk: végre! Végre, mert az ország józanabb fele/harmada eddig is tudta, hogy a magyar gazdaság nagy bajban van, ráadásul a kormány és a jegybank évtizedes elhibázott gazdaságpolitikája miatt. Sajnos Matolcsy nem korábban világosodott meg, mondjuk úgy 2011 körül, amikor meghirdette az unortodox gazdaságpolitikát. Vagy a "rezsicsökkentés" bevezetésekor, vagy a forint leértékelésekor, de legalább a 2021 októberi pénzszórás beindításakor megtehette volna!
Most már késő bánat: a magyar gazdaság az elmúlt évtizedben, de különösen az elmúlt egy évben – amikor a kormány ráfordult inflációgerjesztő választási osztogatásra –, olyan sebeket szerzett, amelyeket nagyon-nagyon nehéz lesz kikezelni. A magas infláció, a romló egyensúlyok, a magyar gazdasággal szembeni bizalmatlanság évekig fogja mérgezni Magyarország megítélését. Matolcsy beszéde fontos jele a kijózanodásnak. De hogy lesz-e gazdaságpolitika fordulat, az kétséges. Kétséges, hogy Orbán ki tud-e mászni politikai földrengés nélkül a hazugságokra épülő gazdaságpolitika hálójából. Mert ugye az most már világos, hogy a válságot nem a szankciók okozzák.
A kormányoldalon érezhető bénultságot okozott Matolcsy beszéde: sem az MTI, sem a „közmédia” nem tudósított róla. Varga Mihály egy értelmes mondatot nem tudott reagálni rá, pedig megpróbálta. A kormány gazdaságpolitikájának új formálója, Nagy Márton, valamint a miniszterelnök pedig hallgat. Mintha nem az ő küszöbükre tettek volna oda.
Pedig a kijózanodás megkezdődött, ezt lehet látni a benzinkutakon. Vége. Az emberek vagy elmennek a hatodik kútra is a rezsicsökkentett benzinért, vagy feladják. Vagy megveszik a piaci árú prémium benzint. Mert ott világít a sárga lámpa a műszerfalon. Az emberek inkább belenyugodnak, hogy piaci áras lesz a benzin, ha az legalább kapható. És ez a vár a forintra is, amit a végletekig gyengítettek Orbánék, Matolcsyék: az üzleti életben egyre többen pártolnak át az euróhoz, ami bevezeti önmagát.
A jövő elkezdődött – így szólt 2002-ben a Fidesz talán legsikerültebb választási szlogenje, aztán persze jól belebuktak. Most is új jövő kezdődik, de nagy kérdés, hogy ki fog ebbe belebukni. Nagy? Varga? Orbán? Az ország? Félek, hogy az utóbbi. Az ország, a forint, a gazdaság, mi magyarok kerülhetünk a történelem süllyesztőjébe, ha nem józanodunk ki a rezsi-, a szankciós, az unióellenes, a putyinmentegető hazugságokból.
Hogy Orbánnal menni fog-e? Nem hiszem. Hatalmas tehertétel a magyaroknak a miniszterelnök személye, nélküle sok minden sokkal könnyebben menne. Könnyebb lenne a szembenézés magunkkal, a szomszédokkal, Ukrajnával, az Unióval. Tudom, hogy pusztába kiáltott szó, de inkább előbb, mint utóbb: Orbánnak mennie kell.
