George Osborne, a napokban kiszivárogtatott információk szerint csaknem két esztendeje titkos tárgyalásokat folytat a görög miniszterelnökkel a múzeumben 1816-óta őrzött kincsek visszaszolgáltatásáról. Giorgos Gerapetritis, görög államminiszter a Guardiannak visszafogottan fogalmazott: „egyetértés van, de még nagyon sok részlet vár kidolgozásra.” Osborne a British Museum vagyonkezelőinek november eleji összejövetelén még ugyancsak óvatos volt, azt mondta hosszú távú partnerségben gondolkodnak, nincs szó az értékek származási helyükre történő visszahelyezéséről. Kryiakos Mitsotakis görög miniszterelnök viszont a napokban Londonban optimistán jelentette ki, „úgy érzem, itt a pillanat, Görögország és a britek is győztesnek érezhetik magukat, ha megvalósul a most végső formájához közeli egyezség”. Az Art Newspaper által kiszivárogtatott információ szerint a British Museum tíz évre kölcsön adná a faragványokat az Akropolisz Múzeumnak, ahol már 2023 elején együtt láthatná a közönség Parthenon 2500 éves ékeit.
A Parthenon fosztogatásának első fejezetét egy francia diplomata és archeológus, Louis-François-Sébastien Fauvel írta 1798-ban. Ő egy földre hullott táblát vihetett ki a török uralkodó engedélyével az országból. A tárgyat a Louvre őrzésére bízta, ahol egyébként több hasonló tárgy is landolt. A skót Thomas Bruce, azaz lord Elgin, brit követ, nem mellesleg ugyancsak archeológus, az ottomán hatalommal kötött üzleti megállapodással támogatva, 1801-ben látott munkához. Évekig tartott a megbízottja által vezényelt szisztematikus kopasztás. A kincsek előbb a lord angliai rezidenciájába kerültek, majd 1816-ban, a parlament jóváhagyásával, a brit kormány, megvásárolta tőle a kollekciót 35 ezer fontért, és a British Museumra bízta örökös őrzésre. Görögország miután felszabadult a török uralom alól, 1834 és 1842 között többször is kísérletet tett a kincs visszaszerzésére, sikertelenül, ahogy a későbbi próbálkozások is eredménytelenek voltak. A leghangosabban, két alkalommal is, a filmsztár Melina Mercouri, akkori görög kulturális miniszter lépett fel, előbb 1983-ban, majd tíz évvel később. Legendás szavai szerint „a márványszobrok nélkül a világ hét csodájának egyike, a Parthenon, torz, félkarú, megcsonkított ocsmányság”. 2015-ben per indítását fontolgatta Athén, jogászcsapatot szerződtetve, amelynek vezetésére Amal Clooney-t, George Clooney feleségét szerződtették. 2018 nyarán Alexis Tsipras, újdonsült miniszterelnökként, ugyancsak próbálkozott Londonban, hiába. A Brexit bejelentését követően a görög kormány, az Európai Bizottság támogatását kérte a visszaszolgáltatáshoz, de Brüsszel elutasította a szerepvállalást.
Ami pedig a brit kormányfők szerepét illeti, az nem változott az elmúlt évtizedekben, mindegyik megtalálta a kibúvót az ügy megnyugtató rendezése elől. Margaret Thatcher " szófacsaró, álokoskodó, hajthatatlan" és "művelt emberek számára elviselhetetlen"- mondta elődjének ellenállása kapcsán Boris Johnson, majd később nem emlékezett erre, amikor azt üzente a világnak, hogy a faragványok javát a „szemétből” kotorászta ki Elgin, ezért szó nincs lopásról, a derék brit nem tolvaj, hanem megmentő volt. Egyúttal muzeológusi hatáskörbe utalta az ügy rendezését. Theresa May-t sem hatotta meg az UNESCO erőlködése a kincsek visszajuttatása érdekében. Rishi Sunak kormányfő ugyancsak tanulékonynak bizonyult, egy olyan törvényre hivatkozott, amelynek felülvizsgálatát évek óta sürgetik a legnevesebb brit múzeumirányítók, miután gúzsba köti őket. A Victoria & Albert Museum igazgatója kijelentette, eljött az idő, hogy új törvényeket hozzanak a jelenlegi helyett, ami meggátolja a múzeumokat abban, hogy rendelkezzenek saját gyűjteményeikkel. Tristram Hunt legkésőbb a jövő évben érdemi párbeszédet szeretne a jogalkotókkal, „megérett a helyzet, néhány tárgy sorsának rendezésére” – idézték szavait. ,,Kormányzati szerepvállalás kellene, a múzeumok rettenetesen sok anyagot őriznek, szelektálni kellene, eladni, esetleg megsemmisíteni, de erre nincs jogunk" - nyilatkozta a BBC Radio-nak.
És hogy mennyire álszent a British Museum kiváltságaira, kivételes adottságaira való hivatkozás, arról szemtanúk beszámolói alapján képet kaphatunk. A Parthenon-frízek a múzeum legrégebbi szárnyában vannak elhelyezve, ahol nem megfelelő a légjárás, nyáron önkéntesek „legyezik” az antikvitásokat, állványokkal van alátámasztva a mennyezet, egy kifüggesztett táblán pedig a felirat: „az intézmény felújításra szorul…”. Hogy miért az állványzat, azt hivatalosan nem szívesen indokolják, annyit azonban tudni lehet, hogy a 40 esztendős üvegmennyezet megrepedt, az eső befolyt, de állítólag a szobrokat nem rongálta meg a víz.
Ami pedig az athéni körülményeket illeti, a 183 millió dolláros beruházással megvalósult, 2009-ben megnyitott 14 ezer négyzetméteres üvegépületben, csúcstechnológiai megoldások biztosítják a megfelelő klímát és persze a tárgyak védelmét. A frízek számára kialakított tér azonban üres maradt, jelenleg másolatok emlékeztetnek a több, mint 200 éve Nagy Britanniában őrzött töredékekre. Az Acropolis Museum megnyitásának 13. évfordulóján George Gabriel, a Parthenon márványok újraegyesítését felvállaló brit szervezet vezetője, valamint nemzetközi hírű múzeológusok, angol, görög professzorok hangoztatták, a márványok jog szerinti otthona az Acropolis Museum. Az érv, miszerint a londoni intézmény felszentelt őrzője a kincseknek, nehezen elmagyarázható a mai generációnak, akik számára ez az imperializmus eszméit idézi – fogalmazott Edith Hall, a Durham University professzora.
