Testhorror a vásznon

Verebics Ágnes Osztódás című kiállítása az emberi identitás folyamatosan alakuló, kiismerhetetlen voltára mutat rá.

Arcok és testek olvadnak össze és válnak szét Verebics Ágnes legújabb képein, amelyeket a művész az újbudai Godot Galériában állított ki. Az Osztódás című tárlat fordulópont az alkotó életművében, hisz Verebics korábbi, statikus önportréi mellett idén megjelentek az oldottabb és amorfabb alakok is. Mindez nyugtalan hangulatot kölcsönöz a tárlatnak, mely a testábrázoláson keresztül mutatja be az identitás örökké változó, és éppen ezért kiismerhetetlen voltát. A művész pedig nem finomkodik, amikor saját arcát vagy testének egyes részleteit viszi a vászonra: az Énkép-Zavar című képén mérőszalaggal vizsgálja hasát, míg A fiatalság elvesztése művén a meztelen háta előtt tartja a gyerekkori, levágott copfját. Egyes képeken pedig személyiséget vált: hol erős nőként, hol androgün alakként, hol pedig dühös mitológiai lényként tűnik fel.

Verebics azonban nem pusztán saját testének aktuális állapotát mutatja be, hanem pszichéjének belsejébe is lehatol, hogy felfedje, mi rejtőzik a mélyben. E téren pedig felkészült, hisz életművének korábbi portréin is végig követhető lelkiállapotának folyamatos változása, fesse meg akár saját arcát, akár egy állatról készített portrét. A mostani tárlat azonban más mint a többi, ennek képein Verebics önmagát egy lelki válságot átélő, az identitásában elbizonytalanodó személyként ábrázolja, aki a képeken akár több alakra is osztódik, mégis összenőve marad. Mindez olyan érzést kelt, mintha egy torz tükörből látnánk őt, vagy mintha a teste ténylegesen megsokszorozódna akárcsak egy horrorfilmben.

Verebics Ágnes bevallottan rajong a groteszk iránt, műveire olyan alkotók is hatással vannak, akik előszeretettel élnek bizarr hatásokkal, mint a felnagyított arcokat festő brit művész, Jenny Saville, a fekete humorú filmeket készítő görög rendező, Yorgos Lanthimos vagy az amerikai szürreális nagymester, David Lynch, aki filmjeiben szintén hőseinek lelkébe tekint, olykor azok skizoid identitását is felfedi. Verebics Lidércnyomás a kádban című képén szintén hasonlót tapasztalunk, melyen a kádban ülő művész teste megháromszorozódik, mintegy multiplikálva a személyiségét. Utóbbi mű, valamint az Olvadó önarc és az Osztódó – ezen Verebics a nézőnek háttal, a zuhany alatt szintén háromfelé válik –, már nemcsak Lynch álomszerű alkotásait, de a hírhedt kanadai rendező, David Cronenberg biohorrorjait is felidézheti, melyekben szintén a lelki folyamatoknak a testen kiütköző vagy testet deformáló hatásán van a hangsúly.

Noha a kiállítás többi műve az osztódás motívumát nem feltétlenül ábrázolja ilyen világosan, a tematika a tárlat egészén végigvonul. Verebics monokróm és színes fotóin a művész különböző szerepekbe bújik, egyszerre lesz fekete szőrű szörny, az égbe tekintő, ártatlan nőalak vagy rúzsozott ajkú és harapásra kész vámpír. Az Osztódó Madonna című olajképén a szőke haját kiengedi és hosszú, fekete kesztyűben pózol, így idézve meg a film noirok végzetes asszonyait, mint Lauren Bacallt a hollywoodi aranykorszakból, míg az Idomár című művén párducmintás ruhát öltve pózol egy porcelántigrissel. A galéria egyes falaiból pedig mint vadásztrófeák emberi kezek állnak ki, melyek ujjai meghosszabbodnak, egyesekből tövisek vagy levelek nőnek ki. Utóbbi motívum megidézi Bernini híres márványszobrát Apollóról és Daphnéról, amint a szerelmes isten üldözőbe veszi a nimfát, aki menekülés közben apjához könyörgött, hogy nyíljon meg alatta a föld, vagy változtassa el testét, így az lány babérfává alakult.

Verebics korábbi műveinek motívumai a tárlaton szintén visszaköszönnek, mint a dús hajkorona, az ösztön-én megtestesítője vagy az állatmotívumok, melyek az ember-állat közti kapcsolatra vagy az emberben kavargó indulatokra utalnak. A tárlat megnyitóján Gergye Krisztián táncművész, koreográfus is olyan performanszot adott elő, mely egyes részleteiben ezekre a szimbólumokra épült. Először egy tetőtől talpig koromsötét ruhában jelent meg, majd a rétegeket egyenként lefejtve magáról szőke parókában tűnt fel, aztán egy bőrdzsekit húzott elő, végül pedig az említett párducmintás ruhában tűnt fel. Az előadás során ő is átalakult, formálódott és persze osztódott, a közönség pedig mindeközben elgondolkodhatott azon, hogy vajon mennyi rétegből is áll a lélek.

Infó:

Verebics Ágnes: Osztódás / Division

Godot Galéria

Nyitva: december 22-ig

Szombaton 10:00-13:00