Az infláció miatt jövőre várhatóan tovább nő a lakhatási szegénység, sok más mellett ezt állapítja meg a Habitat for Humanity Magyarország 2022-es jelentése. Mennyire jogos, hogy a kormány ezért és lényegében minden más társadalmi, gazdasági bajunkért a háborút kirobbantó Oroszország elleni uniós szankciókat teszi felelőssé?
Sokkal inkább arról van szó, hogy ebben az esztendőben olyan megoldatlan társadalmi problémák is felszínre kerültek, amelyeket korábban a gazdasági növekedés miatt még sikerült a szőnyeg alá söpörnie a kormánynak. Valójában már a koronavírus-járvány miatt véget ért a 2010-es évek gazdasági növekedése, az ukrajnai háború és az erre adott válaszreakciók akár az EU, akár a magyar kormányzat szintjén csak ráerősítettek erre. Egymást negatívan erősítő folyamatok részesei vagyunk, aminek a leglátványosabb eleme, hogy miközben a többi uniós tagállamban a helyreállítási alap pénzei már segítenek a gazdasági és megélhetési válság enyhítésében, addig Magyarországon még csak minimális költést mert bevállalni a kormány ennek a csomagnak a terhére.
Az látszik, hogy a magyar kormány sok engedményre kényszerült az uniós pénzért, de kérdés, mennyire hihetünk az ígéreteiknek?
Elvárások és ígéretek mentén régóta tart egy politikai játszma a két fél között, de ettől nem változik meg a magyar kormány társadalompolitikai víziója és nem kezd a különbségeket jobban csökkentő politikát megvalósítani. A mérföldkövek rögzítésén túl pedig ehhez a jogszabályok megszövegezésében marad is elegendő mozgástere, de azt sem lehet ma még pontosan látni, mit tesz majd az Európai Unió az elvárt lépések kikényszerítésére és mi történik, ha mégsem teljesíti az Orbán-kabinet az elvárásokat. Az is kérdés persze, hogy mire költi el a kormány a pénzt, ha majd megérkezik.
Kétszer annyiba kerül a tojás, mint egy évvel ezelőtt, karácsony előtt nem volt benzin a kutakon. Matolcsy György jegybankelnök szerint az ársapkák legalább négy százalékkal növelték az inflációt. Ön is olyan rossznak tartja a kormány válságkezelő lépéseit, mint az MNB elnöke?
Érdemes különválasztani a válság rövid-, közép- és hosszútávú következményeit. Ma nehéz elviselni az említett hiányokat, a magas inflációt, különösen a legszegényebbeknek, akiknek még azt a minimális juttatást sem adják oda, ami ahhoz kellene, hogy ne haljanak éhen vagy ne fagyjanak meg a lakásukban. Egyszerűen ma nem látni, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel a következő hónapokban. Azt sem tudjuk azonban, hogy hány munkahely szűnik meg például jövőre, s hogy mekkora bérek mellett maradhatnak meg munkahelyek vagy mi lesz azokkal, akik most adósodnak el a válság alatt. Mert hiába van valakinek munkahelye, ha az infláció miatt nem tud megélni a béréből.
Kik a legnagyobb vesztesei 2022-nek?
Az egyes csoportok helyzete nehezen összemérhető. Tény, hogy bajban vannak a pedagógusok, de még inkább azok az egyedül élő nyugdíjasok, akik nem tudják kifűteni a lakásukat, vagy a szociális szféra és mindenki más, akinek csökkent a reálbére, sőt ide lehet sorolni az iskolás gyerekeket is. Mindannyian vesztesei vagyunk a mostani megélhetési válságnak, de hogy ezen belül mely szakmák, mely társadalmi csoportok mekkora hátrányba kerültek, arról csak jövőre lesznek adataink.
Arról is, hogy mennyit változtak a területi különbségek?
Arról még később lesznek adatok, de az körvonalazódik az utóbbi években, hogy nőnek a különbségek a budapesti agglomeráció, általában a nagyvárosok körüli agglomeráció és az ezen kívüli vidéki térségek között. Az ipari fellendülés a nagyvárosok környékére koncentrálódik, oda áramlik a népesség, de a közszolgáltatások nem tudnak lépést tartani a lakosság számának növekedésével. Nincs elég óvodai férőhely, háziorvos, a víz- és csatornahálózat nem bírja a terhelést, a lakásárak mégis az egekben vannak például Debrecenben és környékén. Ma Magyarországon nincs értelmezhető területfejlesztési politika.
Annyi biztos a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban, hogy annak módosítása nem törvényi, hanem csak rendeleti szinten jelent meg. Van ennek jelentősége?
Azért nincs, mert a korábbi években is az történt, hogy elfogadott a parlament egy költségvetést, de az egész eljárás csak színház volt. Egyrészt a kormánypárti képviselők nem adtak be a javaslathoz módosítókat, márpedig olyan nincs, hogy egyik egyéni választókerületben sincs olyan ügy, ami miatt változtatást kellene javasolni. Másrészt a kormány saját hatáskörben az elfogadás után a korábbi években is sok mindent átírt benne.
