rendőrség;magyar nyelv;Gál Kristóf;

Az ügy komolysága végett – Gyöngyszemek a magyar rendőrség közleményeiből

A rendőrség élete minden évben izgalmakkal teli, de nyelve állandó. A kultúra rovat idei szilveszteri cikke a lapunkhoz érkező rendőrségi sajtóközlemények nyelvi és irodalmi érdekességeit szemlézte.

Lapunk számtalan intézménytől kap sajtóközleményt nap mint nap, a „zsolnayk kalapács alatt” típusú jócskán félreérthető aukciós hírektől kezdve az egyéb, „élőszereplős csatajelenet”-szerű képzavaroktól és hivataloskodó germanizmusoktól hemzsegő üzenetek világából viszont külön kiemelkednek a rendőrségi sajtóközlemények.

A rendőrnyelv kifejezéssémáit, jellegzetes szófordulatait mindenki jól ismerheti. Megtapasztalhattuk eme zsargon természetét az operatív törzs jóvoltából, itt Kiss Róbert alezredes tudta úgy elmagyarázni az életbe lépő szabályokat, hogy az még a figyelmes, törvénytisztelő polgárt is összezavarta. Később Nyáry Krisztián írta át sokat emlegetett klasszikusunknak, Petőfi Sándornak költeményét erre a hivatali nyelvjárásra. Mennyivel átgondoltabb megfogalmazás az „elmondása szerint ugyanakkor korábbi sötét tónusú hajviselete helyett őszes árnyalatút visel, s ezért a téli időjárási viszonyokat teszi felelőssé” annál, hogy „De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, / A tél dere már megüté fejemet”? Helyes fricska volt a szerző részéről a rendőrnyelvet a tőle látszólag egészen idegen költői nyelvvel ütköztetni, de a rendőrség szóvivője, Gál Kristóf sem késlekedett nevetség tárgyává tenni munkaköri követelményeit.

Gál Kristófról köztudott, hogy színészként végzett, humorát korábban sem rejtette véka alá, rezzenéstelen arccal szavalta el a Bëlga együttes Rendőrmunka című számát, később az operatív törzs kínos tájékoztatóiba is igyekezett valami viccet csempészni. Egy vallomással ért fel az a jelenet, amikor 2020 áprilisában a szóvivő egy ismertető zárásaként összefogta a papírjait, elköszönt, ekkor felvillant egy kifestő, amin az operatív törzs sajtótájékoztatóinak rendszeres résztvevői voltak láthatók (a gyerekeknek szánt kifestőt az interneten kezdték el árulni pár héttel korábban). Azon a nyáron újabb performansszal jelentkezett Gál Kristóf, itt Kenderesi Tamás úszóbajnokkal adtak tájékoztatást a biztonságos fürdőzésről. A rendőrségi szóvivő a sportoló mondatait automatikusan lefordította rendőrnyelvre.

Az már csak ízlés kérdése, hogy szóban vagy írásban érthetetlenebb-e ez a nyakatekert zsargon. 

Míg Gál Kristóf merészen humorizál a rendőrségi formulákkal, addig a rendőrség sajtóközleményei még gyakran megmaradnak a jól bevált sémáknál, bár egyes írások igyekeznek némi színt vinni a megszokott retorikába, nem egy esetben pedig költészet bújik meg a sorok között.

A rendőrségi sajtóközlemények némileg hasonlóan működnek, mint a blikkfangos vagy kattintásvadász hírek: a címét azonnal érti az ember, de amint elkezdi olvasni, nem ugyanazt kapja, mint amit várt. Izgalomba jöhetünk, mikor azt olvassuk: „Újabb férfi őrizetben, aki intézkedés során harapta meg a rendőrt”, de aztán a szöveg elfeledteti velünk ezt, mivel a szóban forgó harapás aktusát képes odáig részletezni, hogy rájövünk, a „8 napon belül gyógyuló könnyű sérülés” már nem is olyan érdekes. A „hivatalos személy elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétségének fennforgó esete” csak annyiban ragadja meg a fantáziánkat, hogy nem először történt ilyen eset. E textus nem kívánja felrúgni a rendőrnyelv sem strukturális, sem lexikális irányelveit, de remek példa arra, hogyan kínál egy írás többet csupán a címe alapján. Ez a rendőrségi sajtóközlemények első és legnépesebb csoportját jellemzi.

A második csoport tagjai már lazítanak a rendőrnyelven, de a cím és szöveg közti távolságot ugyancsak tartják. Túlzott kíváncsiságra és elhamarkodott örömre ad okot egy börtön sajtóközleménye, amely szerint a „füstmentes jövőt” készülnek előkészíteni, kiderül, hogy „egyedülálló kezdeményezésként egy olyan speciális körletet hoznak létre, amelynek lakói ezentúl csak nem dohányzók lehetnek”. Hogy mennyire forradalmi a büntetés-végrehajtási intézet kezdeményezése, arról a közlemény további része biztosítja az olvasót: „a hazai börtönökben már régóta működnek olyan speciális programok és részlegek, amelyek kifejezetten a szenvedélybetegen befogadott fogvatartottak gyógykezelését célozzák meg, de ilyen, kifejezetten a dohányzás káros hatásait célzó kezdeményezésre korábban még nem volt példa.” Bármilyen kacifántos a megfogalmazás, talán felmerül az olvasóban egy szikrányi kétely azzal kapcsolatban, hogy a dohányost a nem dohányostól elkülöníteni nem a legspeciálisabb módszer, talán inkább kézenfekvő. Talán ez a dohányfüst elkerülésének legegyszerűbb módja. És ha már a szenvedélybetegségekről esik szó, a nem dohányzó termek nem kúrálják ki a cigaretta szerelmeseit, csupán megóvják a rászokástól az eddig is távolmaradókat. Persze, mindez nem kisebbíti a börtön sikerét. A szóban forgó szöveg már helyenként bátorkodik elrugaszkodni a hatósági zsargontól, ugyanis egy másik, a marketingszöveg formavilága is érvényesül benne.

Van azonban olyan közlemény, mely a narrátori feladatait igyekszik kreatív eszközök segítségével, jelzőkkel és fokozással ellátni. A harmadik csoport szerzői az általános mondatok írása mellett külön ügyelnek a hangulatok ábrázolására, például

„az elesés következtében ráadásul a szemüvege is eltört”-jellegű szerkezet 

már-már dickensi. Ugyancsak a regény fordulataival él a következő példa: „egyik alkalommal megzavarta a riasztó, máskor pedig az ajtó zárszerkezete adta fel a leckét, de mégsem távozott üres kézzel: elvitte a kilincset és a zártakaró lemezt [mármint a betörő]”. Ez utóbbi közlemény szinte személyes viszonyt kíván mutatni az említett betörővel, omnipotens elbeszélői helyzetre utal a megfogalmazás, miszerint „de nem volt rest leszerelni több klímát és biztonsági kamerát sem”. És bár egy fokkal ítélkezőbb, de ugyanúgy többlettudást feltételez ez a félmondat is: „játékvesztés miatti dühét rongálással vezette le”. A szövegcsoport már gátlások nélkül alkalmazza a történetmesélés hatáskeltő eszközeit, olykor eposzi módszer is felfedezhető bennük, mivel in medias res csapnak az esemény elbeszélésébe.

A negyedik és egyben formabontó csoportba tartoznak azok a rendőrségi sajtóközlemények, amelyek egészen a líra eszköztáráig merészkednek, ha arra van szükség, hogy a bűnesetet minél érzékletesebbé vagy magát a hírt minél emlékezetesebbé tegyék. Persze, nem minden szerző tudja maradéktalanul alkalmazni a lírai alakzatokat, és jellemzően csak rövidebb összetételekkel kísérleteznek a csoport alkotói. A „bejelentés alapján megjelentek” elhibázott figura etymologica egészen bájos, nyiladozó tehetségre utal. A „szigetszerű emlékezet” kifejezés a sziget irodalmi toposz megannyi asszociációját hívja elő az amúgy szinte száraz textus olvasása során. Szerzői szándék szerint több irodalmi szerkezetet is beépítenek a kreatív közleményírók, és mind körül a legfontosabb alakzat az alliteráció, nevezetesen a „vádemelés videóval” fordulat. E kapcsán érzékelhető: még a negyedik csoport munkásságától idegenkedő, a rendőrnyelvet eredeti szabályai szerint alkalmazó közlemények szerzői is eltanulták és rendszeresen alkalmazzák a „vádemelés videóval” alliterációs szerkezetet. Összességében elmondható, a líra határozottan kezd utat törni a rendőrnyelvben, nem akarja alátámasztani azt a berögzült szokást, mely úgy tesz, mintha a bűn egy másik nyelvi univerzumban létezne.

A Gál Kristóf-i hagyomány mellett a költészet tör utat a rendőrnyelvben, de a változás nem mutatkozik általánosnak, a zsargon még állandó. Az ügy komolysága végett érdemes hozzátenni: nemcsak a rendőrség hivatalos nyelve lehetne a vizsgálat alapja, a jog vagy a politika szövegei ugyanúgy alkalmasak lennének a szemlére, idén erre futotta.