Az ausztrál hatóságok megtagadták a Viking Orion tengerjáró hajó kikötését, mivel a helyi hatóságok „bioszennyezést” észleltek a hajótesten. December 26. óta több száz utas vesztegel a fedélzeten, akik számára a kirándulásnak tervezett út valóságos rémálommá vált. Az ausztrál halászati minisztérium azt közölte, hogy a bioszennyeződés kezelése minden érkező nemzetközi hajónál bevett gyakorlat, így akadályozzák meg, hogy káros, invazív élőlények kerüljenek a kontinensre. A hírek szerint a hajó kikötését Adelaide-ben, Christchurchben, Dunedinben és Hobartban is megtagadták. A 14 fedélzetű, 930 fős hajó a parttól körülbelül 27 kilométerre vetett horgonyt a tisztítás idejére. Az utasok valószínűleg nem hagyhatják el a fedélzetet, amíg a hajó január 4-én meg nem érkezik Sydney-be. A Viking kezelője nyilatkozatban elismerte, hogy „korlátozott mennyiségű szokásos tengeri szennyeződést” távolítottak el a hajó testéről, és emiatt a hajó több megállót kihagyott az útvonalon. Hozzátette, hogy a hajótársaság kompenzálni fogja az utasokat az őket ért károkért. Egy másik, Új-Zéland körüli vizeken utazó tengerjáró hajó, a Coral Princesse hasonló sorsra jutott még december 23-án, miután nem őshonos csigákat fedeztek fel rajta, ez a hajó végül karácsonykor kikötött az új-zélandi Christchurch-ben.
Vajon mennyire indokolt ez a félelem? Hiszen mi baj történhet, ha egy kis moszat, gomba vagy valamilyen állatfaj egy másik kontinensre kerül? Ennek megértésében Tóth Ferenc, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa volt lapunk segítségére. Mint elmondta, az invazív fajoknak az a veszélyük, hogy nincsenek meg a természetes ellenségeik az adott földrészen. „Vegyünk példának egy gyakori kártevőt, a pajzstetűt. Minden fajnak megvan a specializálódott fürkészdarazsa, amelyik az adott fajba rakja a petéit. Minél több a pajzstetű, annál több fürkészdarázs tud kifejlődni, tehát a rendszer visszaszabályozza magát. Ha egy kártevőt behurcolnak egy területre, ott értelemszerűen hiányzik ez a specialista korlátozó szervezet, és amíg ez meg nem jelenik, vagy a helyi fauna valamelyik tagja rá nem kap erre a behurcolt fajra, az gyakorlatilag korlátlanul szaporodhat, és akár képes kiirtani a tápnövényét.”
Minél kisebb földrajzi egységre hurcolnak be valamit, annál nagyobb ennek a veszélye. Eurázsiának, Afrikának például annyira gazdag az élővilága, hogy bármilyen behurcolt állatnak nagyon hamar meglesz a természetes ellensége. De ez igaz a növényfajokra, mikroorganizmusokra is, egy ennyire diverz élőhely sokkal kevésbé sebezhető, mint mondjuk Ausztrália vagy Új-Zéland, de gyakorlatilag az összes sziget kicsi és sebezhető ilyen szempontból – tette hozzá a kutató. „Teljesen érthető, ha az ausztrálok kicsit paranoiásak ilyen téren, hiszen mindenki tudja, mekkora ökológiai katasztrófát okozott, amikor az üregi nyulat behurcolták a XVIII-XIX. században.” Hivatalos becslések szerint a nyulak évente több mint 200 millió ausztrál dollár (148 millió amerikai dollár) kárt okoznak a gazdálkodóknak, továbbá mintegy 300 őshonos növény- és állatfajt veszélyeztetnek. Annak érdekében, hogy véget vessenek az inváziónak, a hatóságok néhány éve az ország történetének legkiterjedtebb irtóhadjáratába kezdtek: calicivírussal fertőzték meg az állományt. Ennek eredményeként mára mintegy 40 százalékkal csökkent a populáció.
Az elszigetelődés azonban csak rövid távú megoldás, hiszen a globalizált világban képtelenség megakadályozni a fajoknak nemcsak az országok, de a kontinensek közötti vándorlását. Igazából csak korlátozni, lassítani tudjuk ezt a folyamatot, de meggátolni nem – hívta fel a figyelmet Tóth Ferenc. Az ökológiai rendszerünk rendkívül összetett és bonyolult, és a legkisebb beavatkozásnak is kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Nagyon sok faj szerepével nem is vagyunk tisztában. „Az élővilágban különböző élőlények töltik be azokat a szerepeket, amiket az emberek között a műszaki eszközök. El sem tudjuk képzelni, például hány élőlény használja „internetkábelként” a talajt behálózó gombafonalakat. Az Avatar című filmben nagyon szépen megfogalmazzák azt, ami egyébként tudományos megállapítás: a gombafonalakon keresztül információ is közlekedik, nem csak víz és tápanyagok. A hálózat összeköti akár több millió növény gyökérzetét, és mondhatjuk, hogy ezek egy nyelvet beszélnek. Az őshonos gombák meg az őshonos növényvilág ugyanazt a jelrendszert használják. Ha egy behurcolt gombafaj kiszorítja az őshonost, egyáltalán nem biztos, hogy annak a hálózatán keresztül a helyi növények fogják tudni küldeni az üzeneteket egymásnak. Ez pedig kihalási hullámot indíthat el.”
