„Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Halhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket?” A zenetörténet talán leghíresebb levele az a ceruzával írt, címzett nélküli hosszú írás, amelyet 1827 tavaszán, Ludwig van Beethoven halála után a zeneszerző hagyatékában találtak meg. „Vannak a levélben olyan mélyről jött, szívet tépő szavak, amelyek a heiligenstadti végrendeletre, sőt Beethoven muzsikájára emlékeztetnek. Vannak irodalmi reminiszcenciák is, Beethoven mégis csak zenében tudta magát legőszintébben kifejezni. De szentségtörés irodalmi kritikával nézni ezt a levelet, amelyben egy nagy lélek mélységes fájdalma szólal meg. A körülmények örökre elválasztják attól, akit a levél egyik passzusában halhatatlan kedvesének nevez” – írta Benedek Marcell irodalomtörténész a levélről, amely számos tanulmányt, irodalmi alkotást és filmet is életre hívott.
A Halhatatlan Kedves kiléte majd’ kétszáz éve forró téma. Anton Felix Schindler, Beethoven első életrajzírója – akinek több állítását a forráskritika azóta cáfolta – például biztosan tudni vélte, hogy a levél címzettje nem lehet más, mint Giulietta Guicciardi grófnő, akinek a Holdfényszonáta ajánlása szól. A Schindler-életrajzot olvasva Brunszvik Teréz grófnő 1846-ban írt naplójában viszont azt jegyezte fel, a Hallhatatlan Kedves bizonyára a húga, Jozefin lehetett, akit Beethoven szenvedélyesen szeretett. Az első nagy Beethoven-monográfia írója, az amerikai Alexander Wheelock Thayer 1879-ben már arra a következtetésre jutott, hogy a titokzatos nő maga Brunszvik Teréz volt. Ezt a hipotézist fogadta el a Nobel-díjas francia író, Romain Rolland is, ám árnyalta a nézeteit, miután az 1920-as években több mint negyven levelet váltott Brunszvik Teréz életrajzírójával, Czeke Marianne könyvtárosnővel. A lengyel-izraeli Beethoven-kutató, Siegmund Kaznelson 1954-ben kettő „gyanúsítottal” is előállt: Brunszvik Jozefinnel és Rahel Varnhagen von Ense német írónővel. Kaznelson mindenesetre arról is említést tett, hogy Jozefin hetedik gyermeke, Stackelberg Minona (kinek neve visszafelé olvasva: anonim) a Halhatatlan Kedves-levél dátuma (1812. július 6.) után kilenc hónapra született.
Mindezek után 1957-ben több mint egytucat olyan Beethoven-szerelmeslevél látott napvilágot, amelyet a zeneszerző Jozefinnek írt. (A leveleket a Brunszvik család rejtette el a nyilvánosság elől, amelyek később az Egyesült Államokba kerültek, majd 1949-ben aukcióra bocsátották azokat, így kerültek a svájci gyűjtő Hans Conrad Bodmer tulajdonába.) A levelek „csak” azt erősítették meg, hogy szerelmük nem írói-kutatói spekuláció, a Halhatatlan Kedves-rejtély Jozefin-féle megoldását szigorúan véve nem bizonyítják. Ám azért mégiscsak valószínűsítik. Ez olvasható ki Székely Júlia zongoraművész A halhatatlan kedves című 1970-es regényéből. Marie-Elisabeth Tellenbach 1983-as könyvének címében is jelezte, kit tart a Halhatatlan Kedvesnek, az angol írónő, Jessica Duchen akivel lapunk 2020-ban közölt interjút – regényében szintén Jozefinnek adta az Immortal (Halhatatlan) jelzőt.
Marie-Elisabeth Tellenbach kutatásai mellett a kanadai zenetudós, Rita Steblin írásai is arra indították a Svájcban élő fortepiano-művészt, Váradi Helgát, hogy egy multimédiás könyv segítségével megidézze Beethoven és Brunszvik Jozefin grófnő szerelmét. – Magyarországon még sokakban a Brunszvik Teréz-féle tézis él, ezért is szerettem volna egy személyes interpretációval a megrázó, fordulatos történetet bemutatni. Sok árnyalata van ennek a férfi-női kapcsolatnak, 22 év alatt rendkívüli mélységeket és magaslatokat éltek meg. Jozefin húszévesen feleségül ment a striteczi Deym József gróf udvari kamaráshoz, öt év után megözvegyült, majd boldogtalan felesége lett az észt Christoph Stackelberg bárónak, akit Észtországban a mai napig pedagógiai reformátorként tisztelnek. Ez a házasság rendkívül diszharmonikus volt, többször is szétváltak, bár hivatalos válásról akkoriban szó sem lehetett. Rita Steblin kutatásai szerint egy ilyen időszakban, 1815-ben Jozefint a házitanító Karl-Eduard von Andrehan elcsábította, akinek gyermeket is szült, de Emilie születését eltitkolták a világ elől, így Beethoven sem tudott róla. Rita Steblin tézise alapján tehát Jozefinnek négy férfitól született nyolc gyermeke. De a nagy szerelme mindvégig Beethoven – Minona feltételezhető apja – volt, aki rangbéli különbségük és a drámai sorsfordulatok miatt nem válhatott férjévé. Kettejük történetébe belefért a reménykedés, a gyengéd barátság, a szellemi magaslatok, az inspiráció, az árulás, a szakítás, az egymásra találás, az érzékiség, az anyaság. Egy megmagyarázhatatlan esszencia – mondta el lapunknak Váradi Helga. – Röviden éltek: Jozefin 42 évesen, Beethoven 57 évesen hunyt el. Mégis, mindketten több embernyi életet is megéltek. A könyv anyaga eredeti dokumentumokra, naplókra, levelekre, illetve Beethoven által megzenésített versekre is támaszkodik, tehát a főszereplők saját megnyilvánulásait ismerhetjük meg 200 évvel ezelőttről.
A Jozefin-tézis az elmúlt évtizedekben egyre erősebbé vált, igaz, a mai napig vitatott, és arról is tudok, még most is jönnek ki új „gyanúsítottak” a Halhatatlan Kedves kilétét illetően – mondta el a könyvről a fortepiano-művész. – Zenészként számomra Beethoven muzsikája a kötet szíve és lelke, ezért nemcsak egy szerelmi történet fotóművészeti bemutatása, hanem egy zenei utazás is. Háromlemeznyi anyag szerepel az elektronikus könyvben, összesen 22 Beethoven-mű, amelyek a linkekre kattintva – illetve okostelefonnal a QR-kódokat beolvasva – szólalnak meg. Mint tudjuk, Beethoven szerette a terjedelmes formátumokat, nagy lélegzetvételű művekről van szó. Historikus műveket is játszó zenészként pedig fontosnak tartottam megjeleníteni az eredeti hangzást, ezért egy 1810-ben készült bécsi hangszeren, Donat Schöfstos műhelyében készült fortepianón vettem fel a teljes anyagot. Zongoraművek mellett énekek és kamarazene is hallható. Annak, aki a modern zongorához van szokva, ez egy szokatlanul új hangzásvilág lehet. A fortepiano ezernyi árnyalatot mutat meg, teljesen másként szólalnak meg rajta a művek, új színeket fedezhetünk fel a zeneszerző eredeti utasításainak jegyében. Emellett Kaupo Kikkas észt fotográfus (Arvo Pärt és Paavo Järvi személyes fotósa) mintegy hatvan művészi képe meséli el Jozefin és Beethoven fordulatos történetét. (A képek három országban, az eredeti helyszíneken, mintegy húsz fős stábbal készültek.) A könyv lényege mégsem az appassionata, a szenvedély, hanem az, hogy ez a szerelem végülis micsoda műveket inspirált, és mennyit kellett szenvedni ezeknek az embereknek azért, hogy aztán mi kétszáz év múlva is élő szellemi táplálékot leljünk benne, saját korunkban. Egyfajta emlékeztető ez számunkra, igyekezzünk a történések és teremtő folyamatok mélyére tekinteni.
Az Appassionata – Beethoven szerelme németül és magyarul is megjelent, elektronikus formátumban kapható Váradi Helga honlapján.
Infó
Váradi Helga: Appassionata – Beethoven szerelme
Magánkiadás, 2022
Elérhető a www.helgavaradi.com oldalon és a Papageno webshopjában
YouTube-videólista: https://www.youtube.com/playlist?list=PLtb8c6dwfuZjpVIz3pAJKAaVzbg79wiXG