Orbán Viktor zárt körben vázolta fel stratégiáját: cél a regionális középhatalmi státusz

A hidegháborús tömbösödést – amellyel kapcsolatban természetesen nem kerül szóba Oroszország felelőssége, de annál inkább van szó a dominanciáját megőrizni próbáló, „USA által vezetett Nyugatról” – vizionáló stratégia keretében egyebek között „minél több kapcsolatot szükséges kiépíteni a világ és a szűkebb régió nagy elosztópontjaival”.

„Összekapcsolt gazdasági modell” az Orbán-rezsim stratégiája a következő évtizedre – derül ki a Mandineren szombaton megjelent írásból, amelyet Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója jegyzett.

A politikai igazgató szerint az előttünk álló évtized kihívásait és lehetőségeit a kormányfő még az ünnepek előtt, a Széll Kálmán Alapítvány karácsonyi vacsoráján vázolta fel egy átfogó előadásban, amelynek főbb megállapításait foglalta össze írásban.

Mint írja, a Magyarország előtt a következő évtizedben álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy

Ezután arra figyelmeztet, „ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével fenyeget”.

Orbán Balázs ezután megállapítja, hogy a „globalizáció neoliberális modellje kifulladt”, s bár ezt a 2008-as gazdasági válságnál még kevesen ismerték fel, a – hatósági ársapkákkal és a szovjet reneszánszt tartó jelenlegi orosz vezetést a „köz”- és kormánypárti médiában mosdató – magyar jobboldal „már akkor is úgy látta, hogy többről van szó: az egész világrend átalakul”. Szerintük ezt jelezte a migráció, a Brexit vagy éppen Donald Trump győzelme. „A 2020-as évben kirobbanó világjárvány pedig ismét napfényre hozta a neoliberális világrend sérülékenységét” (?). Ám Orbán Balázs szerint a „pontot az i-re a 2022-ben kitörő ukrán–orosz háború tette fel, amely egyértelművé tette, a jelenlegi nyugatközpontúság nem tartható fenn, mivel a Nyugat kihívói megerősödtek, nem kis részben épp a liberalizált kereskedelem és gazdaság miatt”.

Az igazgató szerint a világrend válságára adott válaszként, azért, „hogy dominanciáját legalább részlegesen megőrizze”, a továbbra is „az USA által vezetett Nyugat fokozott ütemben szakítja meg, gyengíti vagy vonja ellenőrzés alá kapcsolatait”. Ezt nevezik nyugati terminológiával decouplingnak, azaz szétkapcsolásnak (nem pontosan ezt jelenti a fogalom). „Úgy tűnik, ismét létrejönnek a hidegháború idején megismert nemzetközi blokkok” – állapítja meg a szerző, egy pillanatig sem firtatva Putyinék felelősségét az esetlegesen kialakuló tömbökért.

Orbán Balázs szerint a tömbösödés esetén Magyarország „szükségképpen alárendelt szerepbe kényszerülne, ami épp abban jelentene gátat, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok sorából”.

Az összeköttetések, a Nyugat és Kelet közötti közvetítés fontosságának hangsúlyozása érdekében még olyan nagy történelmi alakokra is hivatkozik, mint Széchenyi István vagy Teleki Pál, miközben ezzel szemben álló jelenségként írja le a háborút és a gazdasági szankciókat is (sajnálatos módon ezúttal sem derül ki, hogy a büntetőintézkedések helyett milyen hatékony eszközökkel lehetne fellépni egy civilek tömegeit legyilkoló és emberek millióit az otthonaiból elüldöző háborúval szemben).

Orbán Balázs úgy véli, „a tőkebeáramlást érintő konjunktúraérzékenység problémáját pedig úgy ellensúlyozzuk, hogy megfordítottuk a logikát: nem külföldi cégek központjainak idetelepülését ösztönözzük, hanem olyan hazai vállalatok megerősödését, amelyek regionális szinten válnak meghatározó szereplővé, mint a Mol, az OTP Bank vagy a 4iG”.

Orbán Balázs végül kitért a stratégiában kulcsfontosságú szerepet játszó területekre, úgy mint a gazdaság egészét átható horizontális szektorokra és a kitörési pontként szolgáló stratégiai iparágakra.

A miniszterelnök politikai igazgatója szerint