- Minden megvolt ahhoz, hogy a Golden Globe dicsőségesen térjen vissza

Történelmi Golden Globe-díjátadó volt az idei: egyrészt a nyolcvanadik gála volt a tengerentúli díj történetében, másrészt tavaly a pandémia miatt zárt ajtók mögött megrendezett, illetve a diverzitás-botrány miatt az NBC által nem közvetített esemény jövője volt a most a tét. „Azért vagyok itt, mert fekete vagyok” – kezdte a show-t Jerrod Carmichael műsorvezető, aki felvezetőjében elmesélte, hogy Jesse Collins executive producer kérte fel – állította, nem a bőrszíne miatt, hanem mert tehetséges –, de hát kit tudhatja, hiszen ő is fekete. Bevallotta: azért mondott igent, mert olyan családból jön, ahol mindenki, mindig, mindent elvállal a pénzért. Arra viszont nem volt hajlandó, hogy leüljön beszélni a díjat adó Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetsége, a HFPA elnökével, mert nem érdekelte a mondandója szervezet reformjairól. „Nem féltem, én vagyok az első fekete műsorvezető, kirúghatatlan vagyok” – húzta alá mondandóját nem kis arroganciával. Persze, pont emiatt lehetett volna jó házigazda, de innentől kezdve a nagy semmit nyújtotta. Mintha ott se lett volna. Ez nem ért félmillió dollárt – mert, hogy a fizetségét is megosztotta. 

Amúgy a Golden Globe-gála kifejezetten kulturális sokk egy tapasztalt tudósítónak is. Felfoghatatlan mennyiségű sztár gyűlt össze a Beverly Hilton Hotel báltermében. Mivel a lépcső melletti asztalnál ültem, karnyújtásnyira ment el mellettem Steven Spielberg, Quentin Tarantino, Eddie Redmayne, Margot Robbie, Martin McDonagh, Taron Egerton, Austin Butler, Anya Taylor-Joy, James Cameron, Tim Burton –  és a névsort hosszan folytathatnám. Volt aztán egy gyönyörű nő, akiről először nem tudtam megállapítani, hogy kicsoda, mert az estélyi ruhájához varrt maszk fedte az arcát – tényleg meglepődtem, hogy Jessica Chastain az. Azt viszont nem tudom, hogy merre nézhettem, amikor Brad Pitt bejött a terembe és elsétált a színpadhoz legközelebbi asztalhoz... A terem díszlete impozáns volt, olyan volt, mintha csak egy színház belsője lett volna a második világháború előtti korszakból. A többi – nevezzük hagyományos – díjkiosztóval szemben a Globes pedig abban egyedi, hogy tulajdonképpen egy laza vacsorával indult, azzal a bizonyos nagyon híres pezsgővel. A vendégek három szinten elhelyezkedő asztaloknál ülnek – ez egyfajta hierarchiát is tükröz –, és miután mindenki megvacsorázott, jöhetett a közvetített show. Itt a reklámszünetekben lehet ki-be járkálni – amiből sokkal több van, mint azt bárki is elképzelné. 

Minden megvolt ahhoz, hogy a Golden Globe dicsőségesen térjen vissza: sztárok, filmek, vörös szőnyeg. A szervezésre azonban rányomta a bélyeget, hogy valamiféle megfejthetetlen oknál fogva a díjátadók nemzetközi szinten zömével szinte ismeretlenek voltak. Egy-két olyan kivétellel, mint mondjuk Ana De Armas, Jenna Ortega, vagy Jennifer Coolidge, aki szenzációs humorával adta fel a leckét sok mindenkinek. Igaz, volt egy meglepetés-konferálás Sean Penn részéről, aki Volodimir Zelenszkijt vezette fel. Ukrajna elnöke videón mondta el az üzenetét: ahhoz, hogy ne legyen harmadik világháború, meg kell állítani az orosz agressziót. Zelenszkij amúgy szeret nemzetközi filmes eseményeken fellépni, a tavalyi cannes-i filmfesztivál is az ő bejelentkezésével nyílt meg. Motivációi respektálandók, Hollywood pedig szemmel láthatóan kitörő örömmel fogadta őt. Vajon az Oscar-díjátadón is bejelentkezik?

Ami a konkrét elismeréseket illeti, a Golden Globe konzekvens volt: Steven Spielberg kapta a legjobb drámai film, és a legjobb rendező díját A Fabelman családért. A vígjáték/ musical kategóriában A sziget szellemei lett a legjobb, illetve annak fő alkotóját,  Martin McDonangh-t is elismerték a legjobb eredeti forgatókönyv díjjal, illetve főszereplője, Colin Farrell lett a kategórián belül a legjobb férfi színész. A legjobb komikus színésznőnek Michelle Yeoh-t (Mindig mindenhol, mindenkor) szavazták meg. A drámák mezőnyében az Elvis Presley-t megformáló (vagy inkább mágikusan átváltozó) Austin Butler lett a legjobb színész – sokak szemében talán ez a díj meglepetés, amúgy teljesen megérdemelt. A drámai színésznő Cate Blanchett lett, ezt a dicsőséget nem tudta Ana De Armas megszerezni – pedig Butler mellett jól nézett volna ki még egy vagány döntés. A mellékszereplők esetben nincs műfaji különbség, Angela Bassett húzta be a színésznők mezőnyében a díjat A fekete párduc 2-vel – ezzel pedig filmtörténelmet írt, mivel eddig Marvel-film semmilyen formában nem kapott Golden Globe-díjat. Hasonlóan felemelő sztori a legjobb férfi mellékszereplő díjával kitüntetett Ke Huy Quan-é, aki mintegy harminc év hiátus után tért vissza (Mindig, mindenhol, mindenkor), immár elismert aktorként.

A további Golden Globe-díjakról ebben a cikkünkben olvashatnak: