infláció;propaganda;Mandiner;

- A Mandiner elmagyarázta, hogy az Európa-rekorder magyar infláció valójában tök jó

Egy bizonyos George Orwell sírva könyörög a receptért.

Ezért örülhetünk a magas inflációs mutatóinknak - nem csalás, nem ámítás, teljesen komolyan ezzel a címmel jelent meg egy bő lére eresztett cikk a kormánypárti Mandineren, ahol Sebestyén Géza, a fideszes káderképzőként ismert Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője elmagyarázza a tudatlan nagyérdeműnek, miért szuper dolog a brutális magyarországi áremelkedés.

A cikk lényegi megállapításai a leadben eképpen olvashatók:

„Ha mögé nézünk és más oldalról értékeljük, akkor a magas magyar drágulási ütem kifejezetten jó hír a hazai lakosságnak. A magyar árak százalékos növekedése, az inflációs mutató csak azért lett magas, mert alacsony volt a bázisár.”

Máris jobb a kedvünk az ezer forintos kenyeret látva a bolti polcokon. Vagy esetleg mégsem? Semmi probléma, bővebben is érkezik az érvzuhatag. „Tegyük fel, hogy a fővárosban és egy kis vidéki településen is 50 forinttal megemelkedik egy kilogramm alma ára. A fővárosban 600 forintról emelik 650 forintra, míg egy vidéki településen 400-ról emelkedik az ár 450-re. Mekkora inflációs hatást jelent ez a két település lakóinak?” - hangzik a találós kérdés. A lényeg pedig, hogy a két jelzett esetben szám szerint ugyanannyit emelkedtek az árak és a különbség is ugyanannyi maradt, ennek ellenére a példában a budapesti áremelés 8,3 százalékkal vitte feljebb az árakat, a vidéki növekmény pedig 12,5 százalékot jelent.

A szerző ezt követően a gázáremelkedések tekintetében is hasonló logika mentén elemzi a helyzetet, s arra jut, hogy „a magyar gázárak minimális mértékben növekedtek még az átlag felett fogyasztók esetében is, az átlagfogyasztásig pedig egyenesen olcsóbb lett a fűtési költség.” Az infláció pedig csak a vetítési alap miatt lett magas - teszi hozzá.

„A magas magyar gázinflációs ráta tehát nem azt jelenti, hogy itthon rosszabb lenne a fogyasztók helyzete, mint más országokban. Sőt, a hazai fogyasztók mind árak, mint pedig az árnövekedés tekintetében kedvező helyzetben vannak. A magas inflációs ráta adott esetben tehát igazából jó hír nekünk magyaroknak” - hangzik a cikk végkövetkeztetése, immár garantálva a kicsattanó örömet a hanyatló Nyugat sanyarú sorsával szemben. 

A szerző mindössze néhány apróságot felejt el megemlíteni a cikkben, mint például, hogy az Európa-rekorder áremelkedések mellé Magyarországon olyan fizetések társulnak, amelynél átlagban csak a bolgároké rosszabb az egész Európai Unióban, illetve, hogy eközben Németországban lassan de facto is olcsóbb lesz egy bevásárlás, mint hazánkban.

Mészáros Lőrinc természetesen ebben is élen járt, de akadnak meglepetések is a névsorban.