Ezért örülhetünk a magas inflációs mutatóinknak - nem csalás, nem ámítás, teljesen komolyan ezzel a címmel jelent meg egy bő lére eresztett cikk a kormánypárti Mandineren, ahol Sebestyén Géza, a fideszes káderképzőként ismert Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője elmagyarázza a tudatlan nagyérdeműnek, miért szuper dolog a brutális magyarországi áremelkedés.
A cikk lényegi megállapításai a leadben eképpen olvashatók:
„Ha mögé nézünk és más oldalról értékeljük, akkor a magas magyar drágulási ütem kifejezetten jó hír a hazai lakosságnak. A magyar árak százalékos növekedése, az inflációs mutató csak azért lett magas, mert alacsony volt a bázisár.”
Máris jobb a kedvünk az ezer forintos kenyeret látva a bolti polcokon. Vagy esetleg mégsem? Semmi probléma, bővebben is érkezik az érvzuhatag. „Tegyük fel, hogy a fővárosban és egy kis vidéki településen is 50 forinttal megemelkedik egy kilogramm alma ára. A fővárosban 600 forintról emelik 650 forintra, míg egy vidéki településen 400-ról emelkedik az ár 450-re. Mekkora inflációs hatást jelent ez a két település lakóinak?” - hangzik a találós kérdés. A lényeg pedig, hogy a két jelzett esetben szám szerint ugyanannyit emelkedtek az árak és a különbség is ugyanannyi maradt, ennek ellenére a példában a budapesti áremelés 8,3 százalékkal vitte feljebb az árakat, a vidéki növekmény pedig 12,5 százalékot jelent.
A szerző ezt követően a gázáremelkedések tekintetében is hasonló logika mentén elemzi a helyzetet, s arra jut, hogy „a magyar gázárak minimális mértékben növekedtek még az átlag felett fogyasztók esetében is, az átlagfogyasztásig pedig egyenesen olcsóbb lett a fűtési költség.” Az infláció pedig csak a vetítési alap miatt lett magas - teszi hozzá.
„A magas magyar gázinflációs ráta tehát nem azt jelenti, hogy itthon rosszabb lenne a fogyasztók helyzete, mint más országokban. Sőt, a hazai fogyasztók mind árak, mint pedig az árnövekedés tekintetében kedvező helyzetben vannak. A magas inflációs ráta adott esetben tehát igazából jó hír nekünk magyaroknak” - hangzik a cikk végkövetkeztetése, immár garantálva a kicsattanó örömet a hanyatló Nyugat sanyarú sorsával szemben.
A szerző mindössze néhány apróságot felejt el megemlíteni a cikkben, mint például, hogy az Európa-rekorder áremelkedések mellé Magyarországon olyan fizetések társulnak, amelynél átlagban csak a bolgároké rosszabb az egész Európai Unióban, illetve, hogy eközben Németországban lassan de facto is olcsóbb lesz egy bevásárlás, mint hazánkban.
A magyar fizetéseknél csak egy országéi rosszabbak az EU-ban, de szerencsére Orbán Viktor jobban keres a legtöbb kollégájánálA rekordinflációt tetézi, hogy a magyaroknak spórolni sincs mibőlDupla annyit költhetnek a keresetükből élelmiszerre a magyar családok, mint Nyugat-Európában, Németországban már olcsóbban is be lehet vásárolni