„Azt hiszik, pórnép vagyunk, akiket csak úgy el lehet takarítani”

Az embertelenség, a profit és politikai érdekek különös mintázata rajzolódik ki az egykori állami vállalatok szolgálati lakásainak kilakoltatási ügyeiben.

A fénypászma lassan csúszik le a fal mellé állított járókeret fémlábain. Fölötte decensen mállik a fal, alul salétromfoltok. A fal túloldala a kamra, amit a mögötte lévő szennyvízcső áztat már évek óta. A padló köve eredeti, 1954 óta szolgálja a lakás lakóit. De Lutz Lajos csak 2007-ben költözött ide. Nem túl messziről, a szomszéd lépcsőházból, ahol előtte 11 évig lakott. Ez ugyanis jobb állapotban volt. Az egykori lovász, majd hivatásos gépkocsivezető 1967-től nyugdíjazásáig dolgozott a budapesti lóversenypályán. Az volt az élete. A Lovitól kapta a bérlakást is.

„Nincsen nekem senkim. Családom, gyerekem sohase volt, a nővérem meghalt, a húgon messze él, a tengeren túl. Ha lett volna hová mennem, mentem volna. De nem tudtam, ezek az új tulajdonosok meg csak egyre mondták, hogy kirakják a bútoraimat az udvarra, aztán ülhetek közöttük, ha nem fizetem az emelt lakbért, mert a lakás az övék. Stroke – bök a járókeret felé –, még 2021 augusztusában, amikor elárverezték a házat és elkezdték emelni a lakbért.

– sóhajt Lutz Lajos a konyha hokedliján ülve. Kezét a hasadásokkal borított műanyag borítású asztalra támasztja. Mellette a gázsütő ajtaja nyitva. Azzal fűt. A konvektort csak a kisebbik szobában kapcsolja be.

– Nem nyerhetnek - biztatja a konyha korhadt ajtótokját támasztva Takács Zoltán, aki a szomszéd lépcsőház első emeletén lakik egy ugyanekkora lakásban a feleségével. A fiuk már külföldön él.

Takács Zoltán igazi Lovis családba született. A nagymamájának a Kerepesi úti Ügető tribünjében volt egy szobája. Se fürdő, se fűtés. Az Aréna Plaza építésekor nagymamáékat is kitették, de ő nem panaszkodik, mert vidéken kapott helyette egy kis házat. Még választhatott is. Nem úgy, mint ők, a szürke ház lakói. Az Albertirsai út elején álló épületet még 1954-ben húzták fel a Pillangó utcai metróállomás építésekor az elbontott galoppistálló szobáiban élőknek. Takács Zoltán szülei is egy ilyenben laktak. A mostanra omló vakolatú, erősen megkopott szürke ház három lépcsőházában 36 lakás van, többsége 50 négyzetméteres, kétszobás, de akad egyszobás és néhány háromszobás is.

A házban mindig is a lóversenypálya dolgozói – zsokék, idomárok, hajtók, pályamunkások, takarítók, lovászok – laktak csekély lakbér fejében, az alacsony fizetés kiegészítéseként. A lóversenypálya másik lakóházában, a sárga házban, ami még mindig az állami cég birtokában van, az „úri népek” kaptak lakást. Az a ház később épült, az ottani lakások nagyobbak és jobb állapotban vannak. A szintén a Kincsem Nemzeti Kft. tulajdonában álló, Dunakeszi Alagon található lovastelep bérlőinek bérleti szerződését havonta hosszabbítják, a lakások még romosabbak, mint a mienk – állítja Takács Zoltán, aki 19 évesen kezdett a lóversenypályán dolgozni eleinte versenytechnikusként, végül az ügető versenytitkáraként. Egészen 2018-ig, amikor az új igazgató kitette. Ki nem állhattuk egymást” – ismeri el Takács, akinek a felesége hajtóként dolgozik.

2004-ben kapta meg ezt a lakást, ami nagyon le volt robbanva, de rendbe tették. Kifestettek, lecserélték az ajtókat, az összes ablakot, újak a burkolatok, a fürdőszoba, a konyha. Milliókat költöttek rá. A lakbéren minden évben emeltek valamennyit, így idővel 33 ezer forintra nőtt, erre jön a közüzemek után fizetendő 15 ezer forint. Ez nem piaci lakbér – ismeri el Takács Zoltán, de mint mondta, „nem is magántulajdonostól vettük bérbe, hanem attól az állami cégtől, ahol évtizedeket dolgoztunk”.

Takács egy magán lótulajdonosnál kapott munkát. Nem is keres rosszul. Így különösen rosszul vette, amikor kiderült, hogy az állami tulajdonú Kincsem Nemzeti Kft. egyszerűen elárverezte a fejük fölül a házat. Élőben nézték, ahogy licitálnak a házukra és rájuk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő nyilvános árverésén. Holott 2020 nyarán még azt mondták nekik, hogy megvehetik a lakásokat, csak előbb társasházzá kell alakítani az épületet, mert egy helyrajzi számon van az egész. Vártak türelmesen, mígnem egy pizzafutártól merő véletlenségből megtudták, hogy az MNV dobra verte a házat.

A nyomott árat éppen a bérlőkkel indokolták. Kaptak is egy értesítést a tulajdonosváltásról, amiben megnyugtatták őket, hogy maradhatnak. Azután 2021 márciusában az új tulajdonos, a Kincsem Corner Zrt.

A ház ügyvédet fogadott, nagyon bíztak benne, hiszen korábban már nyert pert a MÁV-os szolgálati lakások ügyében. Ám egyszer csak elérhetetlenné vált, azután pedig hirtelen visszamondta a képviseletüket. A hírek szerint előtte bent járt a Kincsem Corner-nél. A cég 2021 végéig minden bérlőnek felmondott. Megkezdődött az idegek harca. Jöttek a fenyegető telefonok az udvarra dobált bútorokról, a felszólítások milliókról, kilakoltatásról. Sokan elköltöztek a családhoz, vidéki nyaralóba, csak az maradt, akinek nem volt hová mennie. A megmaradtak bérleti díja pedig egyre nagyobb lett, 220-300 ezer havonta. „El akarnak minket üldözni, biztos kell a telek” – vélekedik az egykori versenytitkár, aki saját ügyvédet fogadott.

„A jogsegélyszolgálaton keresztül kerestek meg bennünket. Az ügy tanulmányozása után úgy találtuk, hogy pusztán a beadvány elkészítésében való közreműködés nem elég, szükség lesz a perképviseletre is. Jelenleg hat eljárásban látjuk el ezt a feladatot” – mondta a Népszavának Molnár Noémi Fanni, az Utcajogász szürke házzal foglalkozó ügyvédje.

A civil jogsegélyszolgálat azért is tartja fontosnak a Kincsem Park szürke házában élők ügyét, mert rámutat egy rendszerhibára.

Az egykori állami vállalatok bérlőinek jogi helyzete a mai napig rendezetlen. A Lovi bérlakásai illeszkednek a MÁV és az OPNI bérlakások ügye által megrajzolt mintázatba. Az állami cég egykori dolgozói munkahelyi juttatásként kapták meg a bérlakásokat, amelynek használatáért az állami bérlakásokhoz hasonlóan nyomott árú lakbért fizettek.

– magyarázza Molnár Noémi Fanni, aki szerint a szürke ház bérlőinek ügye annyiban különbözik, hogy a MÁV és az OPNI bérlemények továbbra is állami, illetve állami tulajdonú társaság kezében maradtak, a Kincsem parki lakásokat azonban értékesítették. A bírósági eljárásban azzal érvelünk, hogy a jogelőd nem piaci környezetben született bérleti szerződést kötött a bérlőkkel, hanem arra tekintettel határozta meg a bérleti feltételeket, hogy mindannyian a cég dolgozói voltak. Így ez nem piaci alapú szerződés. Ezt támasztja alá az is, hogy a szerződések szerint a lakókat terheli több olyan kötelezettség, ami a törvény szerint a bérbeadó céget terhelné - tette hozzá az ügyvéd.

Az Utcajogász szerint a Nemzeti Lóverseny Kft. 1993-ban csak a lakások kezelői jogát kapta meg, a tulajdonos az állam maradt,

A bérlők továbbra is fizetik a korábbi szerződésük alapján megállapított lakbéreket. Egy pert első fokon megnyertek, de a Kincsem Corner Zrt. fellebbezett, tavaszra várható a másodfokú ítélet. Az öt másik ügyben még csak az eljárások közepén járnak.