Bele kell törődnünk, hogy Bak Imre nem láthatja azt a kiállítást közel húsz év terméséből, amin nagyon aktívan dolgozott, amit nagyon várt – mondta Trombitás Tamás képzőművész megnyitóbeszédében vasárnap Bak Imre Helyzetek című kiállításán Balatonfüreden, a Vaszary Galériában. Az alkotó szerint egy művésznek ritkán vagy talán soha nem adatik meg, hogy olyan kiállításán működjön közre, amelyről tudja, hogy azon az utolsó festménye is szerepel. Trombitás kiemelte, Bak Imre az országnak páratlan életművet adott, mely visszavonhatatlanul integrálódik az egyetemes képzőművészeti szcénÁbe.
– Bak Imrét a fény és a tér, mint az emberi egzisztencia metaforája foglalkoztatta. Miképpen lehet megfoghatóvá tenni a megfoghatatlant? Miképpen épülhet föl az anyagból valami, ami túlmutat az anyagi világon? Miképpen lehet valami egyszerre időtlen és aktuális, változatlan és változó? – tette fel a kérdést beszédében Fehér Dávid művészettörténész, a kiállítás kurátora. Kitért arra is, hogy Bak Imre műveit a hatvanas években a festészet utáni absztrakció motiválta, a hetvenes években a konceptuális művészet, a nyolcvanas években a posztmodern, míg a kétezres évek elejétől egyre erőteljesebben foglalkoztatta a digitális képek áramlása. Fehér szerint a művész utolsó korszakának képein a felületek intenzív vibrálása egyre inkább megidézte a digitális kijelzőket, a négyzetek immár nem pusztán a malevicsi vagy albers-i absztrakció hagyományait gondolták újra, hanem pixelponttá is váltak.
Jelen kiállítás a Helyzetek címet kapta, mely kifejezést Bak Imre az elmúlt években gyakran használt.
A kurátor szerint a képek is helyzeteket mutatnak fel, és helyzetekkel szembesítenek, melyek egyszerre utalnak a festészet és a művészt körülvevő világ állapotára.
A tárlaton haladva is ezt a változást követhetjük nyomon, ahogy Bak Imre fokozatosan újabbnál újabb motívumokat alkalmaz és témákat érint, miközben stílusát tekintve végig következetes marad. Az első termek művein a már megszokott, geometrikus formák köszönnek vissza, de a képek a korábbi évtizedek munkáihoz képest letisztultabbak, a rajtuk felbukkanó négyzetek pedig értelmezhetők ablakként, égitestként, művészettörténeti utalásként vagy a már említett pixelként.
A színek is lényegi szerepet kapnak, mely leginkább a 2014-es Matisse című festményen érződik. Ezen Bak Imre megidézi a francia művész utolsó korszakának azon módszerét, mely során a mester színes papírkivágatokat helyezett egymás mellé, így alkotva a színekből formákat (ezt láthatta a nagyközönség is a Szépművészeti Múzeum tavalyi Matisse-kiállításán a vence-i Rózsafüzér Kápolnájának tervén). Szintén a színek dominálnak a 2019-es Graffiti című képen, mely ráadásul kilép saját keretéből – a szó szoros értelmében –, a központi vászonhoz újabb színes felületek kapcsolódnak, mintegy megnövelve a mű méretét.
A keret mint motívum mellett Bak utolsó korszakában a tér is fontossá válik. A vásznakon feltűnő nagy, homogén színmezők olyan hatást keltenek, mintha beléphetnénk a képekbe, és végtelen terekben találnánk magunkat. Ezt különösen a Mégis és a P. G. portréja című műveken érezhetjük, melyek színes kompozíciójának közepén egy fekete tér „hívogatja” a látogatót.
Noha Bak Imre a műveivel filozófiai gondolatokat jelenít meg, olykor konkrét események is megihletik. Ilyen volt a világjárvány idején készített 2020-as Helyzet című sorozata, melynek darabjait a közelmúltban készített szitanyomataiból alkotta – konkrétan szétvágta és egy más struktúra szerint újra összeillesztette azokat. Az eredeti képek harmóniáját sugárzó függőleges és vízszintes sávok ezáltal kaotikussá és agresszívvé váltak, így utalva a pandémia keltette egzisztenciális szorongásra és a világ egyensúlyának kibillenésére.
Ez a sorozat alapozta meg Bak Imre következő ciklusát, melynek nagy méretű akrilfestményein a geometrikus, hegyesszögű alakzatok emberi arcokat vagy maszkokat idéznek, amelyekre szintén egy nyugtalan atmoszféra jellemző. Ezek ellenpontja az utolsó, 2021-es A csend változatai sorozat, melyen bár szintén éles formák váltakoznak, és keltenek diszharmóniát, a színviláguk jóval nyugodtabb és világosabb, a vásznakat uraló törtfehér pedig kiviláglik a néző felé.
Bak Imre ezeket a képeket már abban a tudatban alkotta meg, hogy lezárja életművét. A kiállításon az utolsó munkáját, a 2022 novemberében festett Örök totemet is láthatjuk, mely Gustave Courbet 1866-os A világ eredete című művének parafrázisa, a középső, barna színmezőn látható vékony nyílás organikus formát vagy barlangot is megidézhet. Noha az utóbbi kép a munkásságának záróköve, szimbolikusan egy új nyitányt, születést is jelenthet, így nyitva ki az életművet a végtelen felé.
Bak Imre: Helyzetek – Művek 2004–2022. Vaszary Galéria, Balatonfüred, Honvéd utca 2-4. Megtekinthető május 1-ig. Kurátor: Fehér Dávid
Korszakos alkotó
Bak Imre nemzetközi jelentőségét jelzi, hogy festményei a közelmúltban a londoni Tate és a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe kerültek. Művészetéről áttekintést adott Hajdu István 2003-as monográfiája, és 2016-os „Aktuális időtlen. Egy életmű rétegei” című tárlat, melyet a Paksi Képtárban szintén Fehér Dávid rendezett. A jelen kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg.
