Magyarországról jelenlegi állapotában nehéz eldönteni, hogy pontosan micsoda. Egyes elemzők szerint versengő autokrácia, amelyben még azért résnyire nyitva van a kormányváltás ajtaja, mások pedig már pártállamot kiáltottak az évek folyamán. Egy dolog bizonyos, hazánkban már régóta nem a demokratikus viszonyok uralkodnak. Mi, közélet iránt érdeklődő fiatalok nagyon sokszor halljuk, hogy nekünk kellene végrehajtanunk az „új rendszerváltást”.
2022-ben újra központi üggyé vált az oktatás, hála a kormány és legfőképp Pintér Sándor belügyminiszter agresszív retorikájának és döntéseinek. Ezt pedig az eddig erősen apolitikus diákság sem nézhette tovább ölbe tett kézzel. Így tehát eddig nem látott mértékben szerveződtek megmozdulások a pedagógusok mellett: a demonstrációk eleinte a béremelés kérdését állították a középpontba, azonban hamar felmerült központi problémaként az oktatási rendszer elmaradottsága is.
A két meghatározó diák aktivista szervezet, a Diákok a Tanárokért (DAT) és a Grund közösen létrehozta az Egységes Diákfrontot (EDF), majd országos szintű megmozdulások kezdődtek. Ülősztrájkok, Pintér Sándor kergetés, Belügyminisztérium előtti virrasztás és még sorolhatnám. Mikor mindezt felidéztem magamban, rájöttem, hogy az új rendszerváltás gondolata talán már nem is annyira távoli, mint azt pár évvel ezelőtt gondoltam.
Minden rendszer bukását annak legnagyobb válsága határozza meg. Példának okáért a Kádár-rendszer összeomlását az életszínvonalra épülő politika fenntarthatatlansága okozta. Orbán Viktor egy olyan oktatási rendszert örökölt meg, amely ugyan még nem nőtt túl a poroszos hagyományokon, de már nem produkált kiemelkedően rossz eredményeket. 13 év szisztematikus leépítés után viszont oda jutottunk, hogy a tanári szakma megbecsülése nullára redukálódott, a bérezés a 2014-es szinten ragadt, az állami kiszervezés azt szülte, hogy amikor nem a vakolat omlik rá valakire, akkor fűtés nincs. Cserébe a kezdetekkor megérkezett Orbán Viktor két kedvenc vesszőparipája, a mindennapos testnevelés és a kötelező hit- és erkölcstan oktatás.
Egy ilyen rendszer fenntarthatatlan. Ugyanakkor Orbán Viktor és vele együtt Pintér Sándor sem úgy néz ki, mint akik ezen az oktatási szisztémán változtatni kívánnának. Természetesen nem gondolom, hogy a tüntetések egymagukban megdöntenék Orbán Viktor rendszerét, de egy fontos dolgot szerintem levonhatunk konklúzióként. Lehetséges, hogy a szemünk előtt termelődik ki egy új politikai elit, és ezzel együtt ennek a szellemi holdudvara és támogató közössége.
Az új elitet a diáktüntetések vezetőiben látom, akik képesek voltak több tízezer embert kivinni az utcára – tanárokat, diáktársaikat, szimpatizánsokat.
A legutolsó olyan szervezet, amely oktatással foglalkozott és nagyobb tömeget tudott megmozgatni, a Független Diákparlament volt. Azonban onnan csak egy politikai szereplő tudott kiemelkedni, Kálló Dániel, aki a 2019-es EP választásokon az MSZP listáján szerepelt, nem befutó helyen.
Egy újabb esély érkezett a régóta követelt új rendszerváltásra. Ugyanakkor ehhez szükség van arra, hogy a jelenleg nagyrészt céltalan feszültséget valamivel megtöltse az Egyesült Diákfront: szakmai javaslatokkal, amik az oktatást szolgálják. Véleményem szerint ez is feladatuk kell legyen. Hiszen rendszert váltani megfelelő edukáció nélkül nem lehet, ezt tudjuk, hiszen megpróbáltuk. Ennek kell a 0. lépésnek lennie, az EDF pedig a jó úton halad. Egy dolog bizonyos: ha a diákság kitart és megfogalmazza, mi az, amire egy diákközpontú oktatáshoz szükség van, felcsillanhat a fény az alagút végén.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.