Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport tulajdonosa a múlt héten a január elején elfoglalt kelet-ukrajnai Szoledarba utazott, hogy a helyszínről zengjen dicshimnuszt a magánhadsereg egységeinek hatékonyságáról. A Vlagyimir Putyin orosz elnök bizalmasaként számon tartott oligarcha tavaly szeptember óta egyre nagyobb hírnévre tesz szert. Részben azzal, hogy az orosz hazafias haditudósítókkal (vojenkori) együtt egyike volt annak a néhány szereplőnek, akiknek a Putyin-rezsim elnézte a hadsereg bírálatát az Ukrajna elleni invázió kudarcaiért. Részben pedig annak a kampánynak a révén, amelyben a börtöntelepekről toborzott önkénteseket.
Szoledari szónoklatában Prigozsin a Wagner katonáinak képességeit és az általuk bevetett nehéz fegyverzet széles skáláját kimondatlanul is szembe állította a hadsereg lehetőségeivel. Az amerikai Háborús Tanulmányok Intézetének (ISW) minapi jelentése ugyanakkor rámutat, hogy a Wagner hiába próbálja magát egy párhuzamos, hatékonyabb katonai struktúrának feltüntetni, a fegyverek és a logisztika tekintetében nagyrészt a védelmi minisztériumra támaszkodik, helyben pedig a hadsereg elsöprő tüzérségi támogatására.
Oroszország tetemes emberveszteségének pótlására sem a Wagner a megoldás.
Putyin villámháborús tervei miatt az orosz hadsereg tavaly februárban alacsony létszámmal indította meg az Ukrajna elleni offenzívát, s az elnök csak hét hónap után, 2022 szeptemberében rendelte el az első, 300 ezer fős részleges mozgósítást. Igaz, a Wagner és más orosz magánhadseregek (angol rövidítéssel PMC-k), titkos toborzásai révén növelni lehetett valamelyest az orosz erők létszámát, de ez nem játszott döntő szerepet. Prigozsin emellett a nyár végén engedélyt kapott az elnöktől a börtönben sínylődő rabok verbuválásához, ennek eredményessége azonban értesülések szerint rohamosan csökken. A magánhadsereg ukrajnai harcokban részt vevő katonáinak száma amerikai közlések szerint jelenleg 50 ezerre tehető, de csak mintegy 10 ezer a professzionálisan kiképzettek száma, a többiek nagyobbrészt az amnesztia ígéretével toborzott köztörvényesek, akiket a fronton ukrán szemtanúk szerint „ágyútölteléknek” használnak.
Az orosz védelmi tárca január 13-án először saját légideszant egységeinek, rakéta- és tüzérségi erőinek tulajdonította a szoledari győzelmet. Prigozsin dühös, a Wagner érdemeinek lekicsinylését kifogásoló megszólalása nyomán azonban a minisztérium "tisztázó" nyilatkozattal reagált, elismerve, hogy a Wagner „bátor” harcosai voltak azok, akik megrohamozták a várost. Rivalizálásuk szakértők szerint arra vezethető vissza, hogy az orosz hadsereg fél éve nem tudott semmilyen sikert felmutatni, amire viszont a Putyinnak belpolitikai okból nagy szüksége volt.
Elemzők szerint részben erre vezethető vissza, hogy az elnök nagyobb teret engedett Prigozsinnak, a hadsereget pedig a jelenleg ütőképesebb Wagner erőteljes támogatására utasította. A másik ok, hogy a hadsereg alakulatainak feltöltése október óta folyamatosan zajlik, de ezeknek az erőknek csak a töredékét küldték eddig a frontra, a többség kiképzése és felszerelése még tart, és a Kreml addig is a Wagner csapataira hárította a donyecki frontra összpontosított hadműveletek legnagyobb terhét.
Moszkvai híradásokból ítélve a szoledari sikert egyes orosz tisztségviselők a háború menetét megfordító győzelemként tálalták. Holott csak egy egykor tízezres lakosságú, az elmúlt hetekben földig rombolt sóbányász kisvárost tudtak döntő részben elfoglalni, aminek stratégiai jelentősége – saját szakértőik szerint is – csak annyi, hogy most már északról is megpróbálhatják bekeríteni az ukrán kézen lévő, közeli Bahmutot, amelynek megszerzéséért a Wagner csapatai az elmúlt hónapok leghevesebb harcait vívták, óriási áldozatokkal, lényegében eredménytelenül.
A médiatérben is gyakran szereplő Prigozsin egyes kommentárok szerint akár a védelmi miniszteri posztra is szemet vethet, de nem világos, hogy a szentpétervári üzletember mekkora befolyással bír Putyinnál, aki épp a szoledari sikerrel egy időben váltotta le a Prigozsin szövetségesének tartott Szergej Szurovikin tábornokot az ukrajnai „különleges katonai művelet” parancsnoki posztjáról, Valerij Geraszimov vezérkari főnököt nevezve ki a helyére, mintegy megerősítve a hadsereg hierarchiáját.
Az orosz katonai bloggerek egyike Prigozsint egy római centurióhoz hasonlította, akinek engedélye van arra, hogy a törvények felett működjön Putyin céljainak elérése érdekében.
De Igor Girkin nacionalista blogger, Szövetségi Biztonsági Szolgálat volt tisztje, aki 2014-ben segített elindítani az eredeti donbászi háborút, úgy vélte, hogy a parancsnokváltás egyfajta figyelmeztetés is Prigozsin számára. Ha nem fogja vissza a Szergej Sojgu védelmi miniszterrel szembeni támadásait, csak Putyin mentheti meg attól, hogy "a politikai és a katonai színtérről is kiessen" – idézte szavait a Reuters.
A hírügynökség elemzése szerint Prigozsinnak a saját jövőjét és a Wagner cégcsoport kereskedelmi érdekeit is figyelembe kell vennie a viharos időkben. A Wagner katonai és bányászati szerződésekkel rendelkezik Afrika több országában, és Szíriában is aktív. Van egy kiterjedt vendéglátóipari cége, amely állami szerveket, valamint egy trollfarmja, amely médiaszereplőket szolgál ki. "Lényegében egy magánvállalkozó, aki nagymértékben függ attól, hogyan alakulnak a hatóságokkal való kapcsolatai. Ez egy nagyon sebezhető pozíció" - mondta a Reutersnak Tatyjana Sztanovaja, az R.Politik elemző cég alapítója.
Egyes Kreml-kritikusok szerint fennáll a veszélye, hogy Wagner egy nap lerázza magáról a Putyin-rezsim irányítását. Egy, az orosz hatóságokhoz közel álló, neve lehallgatását kérő forrás azonban azt mondta, hogy a Kreml hasznos végrehajtónak tekinti Prigozsint, de nem részletezett biztosítékokat tart fenn a fegyveres csoportok vezetői felett. "Van egy felső határ és vannak mechanizmusok" - mondta a forrás, további részletek nélkül.
Itt a Wagner, hol a Wagner
A Wagner-csoport neve először 2014-ben, a szíriai polgárháborúban bevetett orosz zsoldos alakulat, a Szláv Hadtest egyik alkalmazottjával, Dmitrij Utkinnal kapcsolatban merült fel. Utkin, akit bajtársai a harmadik birodalom iránti vonzódása miatt csak Wagnernek szólítottak, 2013-ig az orosz vezérkar különleges erőinek alakulataiban szolgált, majd 2014 áprilisában a Moszkva támogatásával kikiáltott kelet-ukrajnai Luhanszki Népköztársaságban tűnt fel. A katonai magáncégről (PMC) a sajtóban a szentpétervári Fontanka.ru portál írt először, 2015 októberében.
A The Bell oknyomozó portál szerint az orosz védelmi tárcánál még 2010-ben, egy dél-afrikai PMC alapítójának bemutatója alapján határozták el, hogy létrehoznak egy szabadúszó hadsereget, és irányítását Jevgenyij Prigozsin szentpétervári nagyvállalkozóra bízzák, aki akkor már Putyin egyik bizalmasának számított. A Wagner fenntartásának költségeit az RBC orosz újság 2016-ban évi 5,1 és 10,3 milliárd rubel (akkori árfolyamon 24,5-50 milliárd forint) közötti összegre becsülte. A lap szerint a csoportot – más PMC-ékkel együtt – az állam és "magas rangú üzletemberek" finanszírozták, köztük Prigozsin, az állami szerződések egyik legnagyobb kedvezményezettje. Prigozsin először 2022 szeptemberében vallotta be a nyilvánosság előtt, hogy ő hozta létre a Wagner-csoportot.
Maga a Wagner PMC nem található meg az orosz jogi személyek nyilvántartásában, s harcosai nem lelhetők fel személyzeti nyilvántartásokban. A The Bell szerint nem hivatalos felügyeletét az orosz fegyveres erők vezérkarának főigazgatósága látja el. Egyes orosz és nyugati szakértők szerint a valójában egy álcázott egység a védelmi minisztérium struktúrájában, amely végső soron az orosz kormánynak van alárendelve. Az ukrajnai elleni invázió kezdetén, 2022 márciusában a Wagner toborzását és zsoldosainak elosztását is a védelmi minisztérium vette kézbe.
A Wagner-csoport első műveletének általában a krími ukrán egységek 2014-es elfoglalását tekintik. Emellett vélhetően jelentős segítséget nyújtott a donbászi ukránellenes katonai alakulatok megszervezésében. A később a szíriai polgárháborúban és Afrika több országában tevékenykedő Wagner zsoldosait az ENSZ és Franciaország a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett nemi erőszakkal és fosztogatással vádolja. Az Európai Unió és számos más ország szankciókat vezetett be ellene, amiért aláássa Ukrajna területi integritását és szuverenitását, destabilizálja a szíriai és líbiai helyzetet, és súlyosan megsérti az emberi jogokat.
Több más katonai magánvállalkozás is ismert Oroszországban. Közülük a Birodalmi Légiót és a Ruszics „diverzáns és támadó felderítő csoportot” neonáci alakulatként tartják számon. 2014 nyarától mindkettő bekapcsolódott a néhány hónappal korábban kezdődött kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusba. Értesülések szerint 2021 őszén visszatértek az ukrajnai frontra, és azóta is részt vesznek az ukrajnai harcokban.
Az egyik legnagyobb jelenleg működő nem hivatalos alakulat azonban a Redut, amelynek zsoldosait 2021 végén küldték a Donbászba, s kezdettől részt vettek Ukrajna lerohanásában, teljes mértékben az Orosz Fegyveres Erők vezérkari főigazgatóságának irányítása alatt. A Redut a Moszkva melletti Kubinkában székel, bázisa a 45. légideszant dandár szomszédságában van, az alakulatot a dandártól kikerült emberek vezetik, s a zsoldosok a védelmi tárca arzenáljaiból kapják ellátmányukat.