Néhány hét szünetre lenne szükség a finn és svéd NATO-csatlakozásról szóló, Törökországgal folytatott háromoldalú egyeztetésekben – nyilatkozta Pekka Haavisto finn külügyminiszter a Reutersnek, miután az utóbbi időben annyira elmérgesedett a török–svéd viszony, hogy az már az észak-atlanti szövetség bővítését is kétségessé teszi.
A feszültséget Stockholmban rendezett, szándékosan provokatív tüntetések és Ankara azokra adott indulatos reakciói generálták. A török kormány részben azért ilyen heves, mert a májusra tervezett parlamenti és elnökválasztásokra készülő, iszlamista-konzervatív Recep Tayyip Erdogan török államfőnek ezt diktálja az érdeke. A majdnem teljhatalommal rendelkező török vezető a mérséklődő, de még mindig jelentős inflációval szemben tehetetlen, és a török líra mélyrepülésének megállítása is meghaladja képességeit.
A svéd NATO-tagság viszont hatalmas kampánypotenciállal bír számára, amit tovább fokoz, hogy múlt pénteken Stockholmban egy szélsőjobboldali svéd-dán provokatőr Koránt égetett a török nagykövetség épülete előtt.
Erdogan előszeretettel tetszeleg az iszlám vallás önjelölt védelmezőjeként, amely szerepben nyugati vezetőkkel akasztja össze a bajszát, esetenként éppen kampányidőszakok alatt. Az elnöki rendszer bevezetéséről tartott 2017-es referendum előtt például a holland kormánnyal került konfliktusba, miután a szintén közelgő holland választásra tekintettel nem engedték Hollandiában kampányolni a török kormánypárt politikusait. A diplomáciai viszályt súlyosbította, hogy a szélsőjobboldali – tavaly a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett – Geert Wilders saját kampánycéljai érdekében tovább korbácsolta az indulatokat. A helyzet odáig fajult, hogy Erdogan fasisztának, náci maradványnak titulálta a hágai vezetést, és a srebrenicai mészárlás végrehajtásával vádolta meg Hollandiát.
A 2017-es török–holland feszültséghez hasonló dinamika kibontakozásának jelei vehetőek észre Törökország és Svédország kapcsolatában. Erdogan már kezdetben kritikusan állt a skandináv ország NATO-csatlakozásához, gyaníthatóan azért, hogy ellenállásával kizsaroljon valamiféle engedményt és erős vezetőnek mutathassa magát saját közvéleménye előtt. Egyebek mellett a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) terrorszervezettel szembeni, túl engedékeny svéd attitűdöt kifogásolta. Az elmúlt hetekben már világosan látszott, hogy a török elnök nem érdekelt a vitás kérdések gyors rendezésében: Ankara újabb személyek kiadatásával bővítette kívánságlistáját, dacára annak, hogy Ulf Kristersson svéd miniszterelnök egyértelművé tette, a konkrét ügyek kimeneteléről csak a bíróságok dönthetnek.
Paul Levin, a Stockholmi Egyetem török tanulmányok intézetének vezetője az AFP-nek rámutatott: a helyzetet tovább súlyosbította, hogy a svéd NATO-tagság ellenzői és a törököknek tett esetleges engedményektől tartó PKK- szimpatizánsok is felismerték, hogy Ankara provokációjával kisiklathatják a csatlakozási tárgyalásokat. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy egy január közepi stockholmi kurdbarát felvonuláson a lábánál fogva felakasztottak egy Erdoganról mintázott bábot. Az incidens, ahogyan a múlt pénteki Korán-égetés is, rendesen kiverte a biztosítékot Ankarában. Erdogan hétfőn egyenesen azt mondta: Svédország már nem is számíthat a török támogatásra a NATO-tagságához, mert nem léptek fel az említett tiltakozó akciókkal szemben. „Ha ennyire szeretitek a terrorszervezetek tagjait és az iszlám ellenségeit, és véditek őket, akkor azt tanácsoljuk, hogy kérjetek tőlük támogatást az országotok biztonsága érdekében” – fogalmazott a török elnök.
A finn külügyminiszter azért is javasol szünetet, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek.
Haavisto egyébként is valószínűtlennek tartja, hogy Törökország a választások előtt ratifikálná a finn és a svéd NATO-csatlakozási kérelmeket. A tárcavezető hangsúlyozta, hogy továbbra is szomszédjukkal egyszerre kívánnak belépni az észak-atlanti szövetség kötelékébe. A két skandináv ország felvételéhez még Magyarország hozzájárulása is szükséges, a szövetség összes többi tagállama már jóváhagyta a bővítést
