Varga Judit igazságügyminiszter – fogyasztóvédelmi főajtónállói minőségében (vagy hogy is kell őt tisztelni ebben az újfeudális rezsimben) – úgy döntött, hogy megvédi a magyar nyelvet. Személyesen fogja ellenőrizni, hogy a reklámüzenetek eléggé magyarul vannak-e. Merthogy – idézzük - „A magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása, nemzeti hovatartozásunk kifejezője, kultúránk fundamentuma”; csupa olyasmi, ami a Fidesznek, és az Orbán-kabinetben koncentrálódó élcsapatnak rettenetesen fontos.
Ha már így esett, adnánk is egy tippet az ezek szerint rettenetesen ráérő miniszter asszonynak, kérve, hogy sújtson le a hatalom teljes szigorával. Magyarország legfőbb hirdetője, a magyar kormány tizenharmadik éve képtelen helyesen leírni a reklámokban (is) azt az egyszerű szókapcsolatot, hogy Magyarország kormánya. A tulajdonnevek és a köznevek helyesírása az általános iskola első osztályának tananyaga; olyan törzsanyag, amelynek a biztos tudása nélkül elvileg nem lehet föllépni a következő, második évfolyamra. Azaz már az elsősök is tudják: mivel az a szó, hogy „kormány”, nem tulajdonnév, hanem köznév, minden körülmények között kis kezdőbetűvel írandó – akkor is, ha történetesen Orbán Viktor kormányáról van szó –, nem pedig naggyal, ahogyan ezek a magyarból felmentett nemzetiek írni szokták.
Aztán ha azt a kormányt, amelynél nagyobb hatással senki nincs a Magyarországon megjelenő reklámok nyelvi minőségére, már sikerült rendre szoktatni, jöhetnek a többiek, a kisebb halak. De az nagyon nem lenne rendben, hogy a kicsik között alibiből büntetgetünk, fönt a csúcson viszont futni hagyjuk a legnagyobb nyelvrombolókat.
Komolyra fordítva a szót: értjük, hogy a Párt lehetőség szerint minden szót maga engedélyezne, ami nyomtatásba kerül (tiszta 50-es évek cenzúrával, öncenzúrával, árurejtegetőkkel meg árdrágítókkal), bár hogy ez miért fogyasztóvédelmi feladat, az nem teljesen világos. Milyen sérelem ér egy fogyasztót, ha nem ért meg néhány szót a reklámokból? Milyen sérelem ér bárkit, ha egyáltalán nem találkozik reklámokkal? Rejtély – de csak addig, amíg hajlandóak vagyunk az általuk a valóság köré fabrikált értelmezési kereteket használni. Orbán Balázs főkamarás például valamivel őszintébb volt Varga ténsasszonynál: nem hadovált mindenféle megnyilatkozásról meg fundamentumról, hanem őszintén belemondta a mikrofonba, hogy aki uralja a sajtót, az uralja az emberek gondolkodását, tehát az országot is. Aztán persze belőle is előbújt a fideszes mellébeszélő, és elkezdte magyarázni, hogy nem úgy gondolta: nem ők akarnak – úgymond – uralni mindent, csak azt szeretnék, ha a média nagyobb fele magyar tulajdonban lenne.
Naná. Van nekünk erről egy történetünk: volt egyszer egy Népszabadság, Magyarország vezető politikai napilapja, amelyet éppen abban a pillanatban sikerült kivégeznie a NER-nek, nyilván a magyar nyelv meg a magyar szuverenitás védelmében, amikor két évtizednyi külföldi tulajdonlás után az idegenszívű osztrák Pecinától a legmagyarabb gázszerelőhöz került.