Az azeri területen át vezető lacsini folyosó nyolcadik hete tartó lezárása humanitárius válságot okozott a 120 ezer lakosú, örmény etnikumú régióban. A gyógyszerek elfogytak, jegyre osztják az alapvető élelmiszereket, akadozik az áram- és gázellátás, az orosz békefenntartók pedig nem lépnek fel a Bakuból irányított, „környezetvédő” tüntetőkkel szemben. Közben Jereván, amelynek 30 év alatt nem sikerült annektálnia az 1996-ban önkényesen kikiáltott Hegyi-Karabah Köztársaságot, 2020-as háborús veresége óta tétlenül és – ahogy az örmény diaszpóra lapja, az Armenian Weekly írja – „elhidegülve” szemléli a Baku által részben már visszafoglalt térség sorsát.
Ilham Alijev azeri elnök néhány hete egy interjúban azt javasolta a karabahi örményeknek, vegyék föl az azeri állampolgárságot – akkor garantálják a jogaikat és biztonságukat –, vagy távozzanak a területről. „A távozók előtt az út nyitva áll” – tette hozzá, lényegében elismerve, hogy Baku irányítja a blokádot. A lakosság azonban kitart, élén az ősszel Moszkvából gyanús időzítéssel „hazaköltözött”, s magát államminiszteri posztba helyező orosz-örmény milliárdossal, Ruben Vardanjannal. A világsajtót múlt héten végig házaló oligarcha elmondta, Nikol Pasinján jereváni kormányától hiába kért segítséget, az lényegében lemondott a karabahiakról.
A régiót nem ismerők számára csábítónak tűnhet Alijev ajánlata – írja Bashir Kitachayev független azeri újságíró. Azerbajdzsán gazdag olajban és más erőforrásokban, az életszínvonal magasabb, mint a szomszédos országokban. Az ukrajnai háború kezdete óta növelte kereskedelmét Oroszországgal, jövedelmező gázszerződéseket kötött Európával, s az Európai Bizottság elnöke "megbízható partnernek" nevezte az országot. A karabahiak azonban joggal kételkednek Alijev biztosítékaiban. Jogvédők régóta bírálják az azeri kormányt az emberi jogok megsértése és a korrupció miatt. Az országban a választásokat minden szinten manipulálják, a kormányt bírálókat zaklatják vagy koholt vádakkal bebörtönzik. A médiában és a tankönyvekben az örményeket történelmi ellenségként mutatják be.
"Ha a Nyugat komolyan gondolná a békés együttélés megteremtését valamennyi EBESZ-államban, akkor ragaszkodnia kellene a karabahi örmények védelméhez" - fogalmazott Alexander Rahr német elemző minap az Armenian News egyik műsorában. Szerinte azonban Oroszország kiszorítása a Kaukázusból és Irán elszigetelése fontosabb a nyugati döntéshozóknak, mint az örmény-azeri konfliktus. "Közben Európa energiabiztonsága Azerbajdzsántól függ, amely így stratégiai partnerévé válik, az elmúlt évek Bakuval kapcsolatos kritikái ellenére" - jegyezte meg a politológus. "Örményországnak ezért Oroszország és Irán új szövetségébe kell beilleszkednie, vagy meg kell próbálnia kapcsolatokat építeni Törökországgal (…), bár ez erkölcsi és történelmi okokból nagyon nehéz.”
Az Eureporter brüsszeli hírportál a múlt héten áttekintette, hogy az Ukrajna elleni inváziója miatt szankciók sokaságával sújtott Oroszország miképp igyekszik megkerülni ezeket szűkülő számú szövetségesei – elsősorban Irán, Örményország és más dél-kaukázusi, közép-ázsiai partnerei – segítségével. A szerző, Shahmar Hajiyev, az AIR Center elemzője külön figyelmet szentelt annak, hogy Jereván és Moszkva ugrásszerűen bővítette kereskedelmi és gazdasági együttműködését. Külkereskedelmi forgalmuk 2022 első nyolc hónapjában meghaladta a 2,6 milliárd dollárt, éves növekedése 11,8 százalékról 71,7 százalékra gyorsult, ami a háború okozta tömeges orosz kivándorlással is összefügg.
2022 első felében 372 ezer orosz állampolgár érkezett Örményországba, ahol 300 új orosz nagyvállalatot és mintegy 2500 kisvállalkozást regisztráltak. Előbbiek képviselői között van Vardanjan is, akinek neve felkerült az amerikai képviselőház szankciós listájára. Washington szankciókkal sújtott egy olyan transznacionális hálózatot is, amely az orosz katonai-ipari komplexum számára technológiát és alkatrészeket szerez be, köztük is van több örményországi székhelyű vállalat. A régióból Azerbajdzsán az, amely az orosz invázió kezdete óta humanitárius és energetikai segítséget nyújt Ukrajnának, és igyekszik megmutatni, hogy a Nyugat stratégiai partnere a térségben – írja Hajiyev.
A Politico szerint tavaly októberben, a Párizs kezdeményezte Európai Politikai Közösség első, prágai csúcstalálkozóján az egyik fő napirendi pont a karabahi vita tartós rendezése volt, s az örmény és az azeri elnök megerősítette, hogy elismerik egymás területi integritását és szuverenitását. A békekötés útjába azonban most egy új akadály került – állítja elemzésében a Politico –, mégpedig a Moszkva által támogatott Ruben Vardanjan személyében. Az örmény születésű oligarcha éppen akkor érkezett Karabahba, amikor Azerbajdzsán megkezdte volna a tárgyalásokat a régió örmény vezetőivel, akik jelezték: elismerik, hogy Azerbajdzsánon belüli védett kisebbségként van jövőjük. Most azonban álláspontjuk megmerevedett, az oligarcha és Jereván szembefordult egymással, és félő, hogy befolyását Vardanjan arra használja fel, hogy a karabahi örmény közösséget a béke ellen fordítsa, ami katasztrofális lenne Jereván és Baku érdekei szempontjából.
A fegyveres konfliktushoz való visszatérés nem áll Moszkva érdekében, a Kreml sokkal inkább a befagyasztott konfliktus állapotát szeretné visszaállítani Karabahban. Ha a nemzetközi közösség meg akarja ezt akadályozni, akkor a lehető leggyorsabban érdemi béketárgyalásokat kell kezdeményeznie Azerbajdzsán és Örményország között. Ezt úgy teheti meg, ha szaván fogja tartani Bakut, hogy garantálja a karabahi örmények jogait, biztonságát és örökségét, de Jerevánt is, hogy garantálja Azerbajdzsán területi integritásának tiszteletben tartását – állapította meg a Politico.
